A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)
Régészet - Pusztai Tamás: A tapolcai bencés apátság építéstörténete
A Herman Ottó Múzeum Évkönyve LII (2013), 149-170. A TAPOLCAI BENCÉS APÁTSÁG ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE Pusztai Tamás Herman Ottó Múzeum, Miskolc Absztrakt: A Herman Ottó Múzeum a 2012-es és 2013-as év során összesen 11 hónapon át végzett régészeti feltárásokat Miskolcon a Barlangfürdő előtti téren, az egykori tapolcai bencés apátság helyén. Az apátság építéstörténetét e két ásatási évad kutatásai alapján foglaljuk össze.1 A feltárások során a tapolcai meleg vizű források táplálta mocsár egykori szigetén előkerült egy 11. századi rotunda. Ehhez építették hozzá a 12. században a bencés apátság templomát. Egy temetőkápolna, valamint egy lakóépület hozzáépítésével a 13. századra Tapolcán egy földesúri központ jött létre. Kulcsszavak: Miskolc nemzetség, bencés apátság, rotunda, udvarház, Árpád-kor AZ ALAPÍTÓ NEMZETSÉG ÉS A TAPOLCAI APÁTSÁG Az államalapítás idején, all. században szerveződő megye élére Szent István király állította Borsodot, akit az uralkodó jelentős birtokokkal adományozott meg. Utódai is itt telepedtek le, egyiküket hívták Miskolcnak, aki nevet adott a legfontosabb birtoknak, a mai Miskolcnak. A Sajó és a Tapolca patak közti vidéken, a Szinva patak két partján található települések java a Miskolc nemzetség birtoka volt. A 12. század végén 1 A feltárások 2012. április 23. és november 28. valamint 2013. május 16. és szeptember 18. között zajlottak, Miskolc Megyei Jogú Város megbízásából. Az apátság építéstörténetére vonatkozó adataink javarészt e kutatásból származnak. Helyenként azonban kiegészítettük azokat az e területen 2004- és 2006-ban végzett feltárásaink során nyert ismeretekkel. A 2012-13-as ásatások során előkerült leletanyag restaurálása még folyamatban van. E leletek részletes feldolgozása lehetőséget ad majd arra, hogy az apátság területén lezajlott történéseket pontosabban leírjuk. Jelen összefoglalásunk olvasása során tehát tekintettel kell lenni arra, hogy az egyes jelenségek egymáshoz viszonyított relatív kronológiai helyzetét ugyan már ismerjük, de e fázisok abszolút korhatározása a későbbiek során még pontosítható lesz. A terepi kutatásban munkatársként közreműködött Pusztainé Fischl Klára régész, Sáfrány Andrásné rajzoló, Honti Szabolcs térinformatikus, Kertész Gabriella technikus. A leletanyag restaurálását Kozmáné Bányi Judit és Bakó Ádámné végzi. Az ásatáson előkerült érmek meghatározását Tóth Csaba, Szekeres Árpád és Nagy Dezső végezte. A feltárások dokumentálásában segítségünkre volt a Pazirik Informatikai Kft., Barta Vince és Hernádi Béla. A 2012—13-as kutatás kivitelezésében nagy segítségünkre voltak a miskolci Városháza, a Városfejlesztési Kft., valamint a Barlang- fürdő munkatársai. Munkájukat ezúton is köszönöm. Külön köszönet illeti Rostás László városi főépítész urat és Szőke László osztályvezető urat. Miskolc nembeli Domokos bán magával a királyi családdal is rokonságban állt. Horváth János bizonyítása szerint pedig Domokos bán fia Bors comes sógora az a Péter győri püspök lehetett, akit Anonymusként, a „névtelen jegyzőként” ismerünk. A 13. században a Miskolc nemzetség részt vett az ország külpolitikájának irányításában is. Pál fia Panyitot IV. Béla király a tatárokhoz küldte követségbe (Draskóczy 1996, 82—85). Első királyaink példáját követve all. század közepétől a magyar nemzetségek is sorra megalapították a maguk apátságait.2 Ezeknek az alapításoknak a célja az volt, hogy legyen mindig 6—8 szerzetes, aki folyamatosan dicsőíti az Istent, és imádkozik az alapítók lelki üdvösségéért, így csökkentve a bűneikért a haláluk után kirótt vezeklés időtartamát. Bencés apátságokat hoztak létre amiatt is, hogy az alapítók számára legyen egy hely, ahol haláluk után eltemethetik őket. A nemzetségi monostorok a nemzetség tagjai számára is közös temetkezőhelyeként szolgáltak, így számukra az összetartozás helyei is voltak. Az alapítónak megkülönböztetett helye volt a templomban. A monostorok védőszentjeinek a megválasztása sokszor azt a célt szolgálta, hogy a védőszentek az alapítók számára minél hathatósabb égi közbenjárást biztosítsanak. Ebből az okból a magyarországi bencés templomok leggyakoribb védőszentjei Szűz Mária és Szent Péter lettek (Szovák 2001, 41—42). A Miskolc nemzetség Árpád-kori Magyarországon játszott : A legelső nemzetségi monostor a zselicszentjakabi bencés apátság volt, melyet Ottó somogyi ispán, a Győr nemzetség őse alapított 1061-ben (Hervay 2001, 527).
