A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)

Régészet - B. Hellebrandt Magdolna: Késő kelta - kora császárkori településnyomok a Dél-Borsodi Mezőségben

A Herman Ottó Múzeum Évkönyve LII (2013), 47—113.

KÉSŐ KELTA - KORA CSÁSZÁRKORI TELEPÜLÉSNYOMOK A DÉL-BORSODI MEZŐSÉGBEN

B. Hellebrandt Magdolna

régész, Miskolc

Absztrakt: A Bükk hegységtől délre elterülő sík vidéken, a Dél-Borsodi Mezőségben a 20. század utolsó- és a 21. század első évtizedében a nagy beruházások, így az autópálya építési munkálatai és a leletmentések révén több késő kelta tárgy és objektum, valamint kisebb- nagyobb településrészlet került felszínre, majd ezt követően feltárásra. Ezek között a legnagyobb Mezőkeresztes-Cethalom, az M3-as autópálya Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szakaszának 10. lelőhelye, késő kelta anyagának feldolgozása folyamatosan történik, nagysága miatt azonban itt csak rövid összefoglalását közlöm. Részletesen ismertetem Mezökeresztes-Füzfást, azaz az autópálya 12. lelőhelyén feltárt objektumokat és leletanyagát, valamint Gelej-Sinka-halom és Mezönagymihály-Nagyház-tanya területén leletmentéskor feltárt objektumokat és a leletanyagot.

Kulcsszavak: Mezőkeresztes, Gelej, Mezőnagymihály, 1—2. század, település, kelták, császárkor

MEZŐKERESZTES-CETHALOM

LELŐHELY

Wolf Mária vezetésével és Simonyi Erika közreműködésével került feltárásra 1993—94-ben1 (1. kép 1). A 6000 m2 feltárt terület régészed leletei bizonyítják, hogy a hely lakott volt a neolitikumban, a rézkorban és a bronzkorban. Több későbbi objektumot beleástak ezekbe a korai településmaradványokba. A korai vaskor emléke minden bizonnyal a 22. számú csontvázas sír. A 96. gödörben talált bronz nyílhegyet, valamint a 253. objektum csont zablapálcáját, melyre vasmaradványok korrodáltak, használhatták a késő kelta időben is.

Átnézve az ásatási dokumentációt,2 az a kép rajzolódik ki előttünk, hogy a késő kelta időszak legjelentősebb objektuma a 15. és a 15/A számon jelzett két kemence, melyeknek egy tüzelőterük volt (Wolf— Simonyi 1995, 7—8, 9. kép), majd ezektől ÉNy-ra, 120 m távolságra a harmadik, a 209. objektumszámú kemence. Több kemencemaradvány került elő, például a 84. objektum, és figyelemre méltóak a kisméretű égett

1 A késő kelta leletanyag publikálási jogának átengedését ezúton is köszönöm Wolf Máriának. A 15, 15/A kemencék leletanyagát 95.3.865-1261. leltári számon vettem nyilvántartásba. Hasonló mennyiségű fésűs-grafitos, jó minőségű kerámia került még elő, melyek öt nagy dobozt töltöttek meg.

2 HÓM RégAd. 2564-2565-2566/1996.

objektumok, mint a 92, 201, 215, 240, melyek rendeltetése még nem tisztázott. Maga a település az EK— DNy irányai domb keleti lejtőjén épült, itt sorakoztak a házak (2. kép, 71, 73,129. objektumok), melyek tájolása egységesen ÉK—DNy. Egy-egy ház átlag 600 cm hosszú és 350 cm széles volt, alaprajzuk lekerekített sarkú téglalap, a két rövidebb hossz, azaz a szélesség közepén egy-egy cölöplyukkal. Nagyszámú méhkas alakú tároló verem látható a 2. képen, így például a 114, 153, 155, 157, 168. objektumok, melyekbe később, amikor már tárolásra alkalmadanok lettek, szemetet dobtak. A házak egy részét anyagnyerő helynek használták, miután lakadanná váltak, ilyen volt a 3. és a 110. objektum. A kemencék közelében nagyméretű, széles felületű és kisebb anyagnyerő helyek sokasága került elő, a 19. objektumon belül kisebb kitermeléseket, gödröket láthatunk, melyek A—F-ig számozottak. A 15, 15/A kemencék körül (2. kép) 4—8 m sugarú körben, és a feltárt terület több pontján számos cölöplyuk utal gerendaváz szerkezetű épületekre, melyek favázasak lehettek, nyitottak vagy zártak, esetleg ezek változatai. Funkciójukat tekintve műhelyekre gondolhatunk, hiszen az anyagnyerő helyek és a kemencék között ezekben történhetett az anyag feldolgozása, korongolása, díszítése, kiégetésre előkészítése, majd a kész áru ideiglenes raktározása, eseüeg árusítása. Figyelemre méltó a 15. és a 15/A kemencéktől délre található 17. objektum, ez egy kút (2. kép). Természetes,