A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)
Közlemények - Füvessy Anikó: Az eddig csak névről ismert mezőcsáti Nagy Mihályról
A Herman Ottó Múzeum Évkönyve LII (2013), 391—395. AZ EDDIG CSAK NÉVRŐL ISMERT MEZŐCSÁTI NAGY MIHÁLYRÓL Füvessy Anikó etnográfus, Tiszafüred A közép-tiszai fazekasság kutatásának hosszú ideig rejtélyes alakja volt a mezőcsáti Nagy Mihály, aki a miskolci legénylajstrom 1831-es bejegyzésében ugyan szerepelt, de a kerámia-kutatók egy tiszafüredi fazekassal, a feliratos edényein magát ifjú Nagy Mihálynak nevező egyénnel azonosították. így vélte ezt Domanovszky György, aki már 1953-ban felfigyelt az 1831-ben virágnevet választó mezőcsáti fazekaslegényre (Domanovszky 1953, 33; 1968, 41). A céhiratokban említett csáti legényt — élve a gyakori vezetéknévből eredő fenntartásokkal — a tiszafüredi Nagy Mihállyal vélte azonosnak, akinek addig ismert múzeumi emlékanyaga inkább Mezőcsáthoz, mint a készítőhelyet feltüntető Tiszafüredhez kapcsolta.1 Feltételezése szerint ifjú Nagy Mihály mezőcsáti születésű volt, aki 1831-ben Miskolcon dolgozott, majd visszatért Csátra, s itt egy ideig a legismertebb fazekasnál, Rajczy Mihálynál dolgozott, akinek stílusából számos elemet átvett. 1846-ban már Tiszafüreden dolgozott, ahol egy ideig a Rajczynál begyakorolt ornamentikával látta el edényeit (Domanovszky 1953, 33). Kresz Mária is Domanovszky Gyögy véleményét fogadta el, amikor a kerámiagyűjtemény 1967—68-as gyarapodását bemutatva említést tett egy Mezőcsáton előkerült kis butelláról. A butella feliratos oldalán az alábbi szöveg olvasható: „a% 1837 dik Esztendőben Csinálta Nagy Sándor aki iszik belölle vájjon egéssigire vege”, melyből azt a következtetést vonta le, hogy a készítő valószínűleg ifjú Nagy Mihály apja volt, s így volt kitől örökölnie tehetségét, mesterségbeli tudását.2 A miskolci céhiratok alapján már eddig is bizonyos volt, hogy 1 1953-ban ismert készítményei: 1845-ös és 1846-os boroskancsó, 1846-ban készített ún. „honi tányér”, 1846-os karcolt-színezett, madaras butella, 1847-ben készült miskakancsó és egy felirat nélküli szarvasos bokály. Mindezek a Néprajzi Múzeum gyűjteményében találhatók. 2 NM 68.33.1. Mezőcsáton Nagy vezetéknevű fazekasok élhettek, és az 1960-as években előkerült 1837-es, Nagy Sándor szignóját viselő butella ezt még meg is erősítette. A legénylajstromban egy Nagy Ferenc csáti fazekasról is említés történt, melyre már Domanovszky György is utalt (Domanovszky 1953, 20). Kerámia-kutatásaimnak már korai szakaszában a csáti és a tiszafüredi Nagy Mihály személyét külön tudtam választani. A füredi Nagy Mihály egy kiterjedt fazekasdinasztia jeles egyénisége volt, aki Katona Nagy Mihály és Balogh Zsuzsanna házasságából 1821-ben született. Fiatalon, 1855-ben hunyt el. Apja is fazekas volt, ezért annak haláláig az ifjú előnevet használta. A Katona Nagy fazekasok bizonyíthatóan a 19. század elejétől több generáción át fiúgyermekeiknek adták tovább mesterségüket (Füvessy 1979). Családfájukat legutóbb 2009-ben egészítettem ki (Füvessy 2009). A mezőcsáti Nagy családról alig van információnk. A tiszafüredi egyházi anyakönyvektől eltérően a mezőcsáti lelkészek anyakönyvi bejegyzései minimális információt tartalmaztak. Keresztelésnél a 19. század elejéig az anya nevét nem tüntették fel, s házasságkötéskor később is hiányzott ennek a fontos adatnak a bejegj^zése. A házasuló felek életkorát sem jegyezték be. Mesterségre egyáltalán vagy csak ritkán, igen nagyvonalúan — pl. iparos — utaltak. így a gyakori vezetékneveknél — Nagy, Horváth, Kovács —, s ide tartozott a csáti fazekasok nagy része, családfájukat megnyugtató módon nem lehetett összeállítani. így a Nagy fazekasok esetében hosszú ideig csak a miskolci céh adataira támaszkodhattunk. A miskolci fazekascéh legénylajstromában 1831- ben Nagy Mihállyal, 1834-ben Nagy Ferenccel találkozunk, s 1968-ban egy kisbutellán készítőként Nagy Sándor neve tűnt fel.3 Nagy Mihályról és Nagy 3 HÓM HTD 79.4.1.2. Legénylajstrom; NM 68.33.1. Nagy Sándor butellája.
