A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)

Régészet - Simon László - Torbágyi Melinda: Római köztársaság kori éremlelet Sajóörösről

Római köztársaság kori éremlelet Sajóörösröl

37

Leletünk kimaradt a Borsod megyei római érmek első korszerű összefoglalásából (BIró-Sey 1990), melynek szerzője 1990-ben az egyeben Miskolc-Tapolcán előkerült szórvány köztársasági dénáron kívül csak a császárkori érméket sorolta fel Nérótól kezdődően.6 (Az 1990-ben anakronisztikusnak mondható ’Borsod megye’ területi meghatározás vélhetően a miskolci múzeum 1950 előtti gyűjtőterületére vonatkozik, a közölt érmék zöme ugyanis ekkor és innen került közgyűjteménybe.) Az Alföld északi peremén (a sajóörösin kívül) még két éremkincs ismert, melyek nagyszámú köztársaság kori érmét tartalmaznak. Az egyik, Nero dénárral záruló lelet Jászdózsáról,7 a másik pedig a Rakamazról származik (4. kép). Ennek a még közületien éremkincsnek a legfiatalabb verete Tiberius császár kibocsátása.8 Mindhárom éremkincs a kora császárkorban zárul, egy olyan időszakban, amikor még a római pénzforgalom meghatározó részét a köztársaság idején kibocsátott pénzek alkották.9 Jászdózsa tágabb környékéről ismerünk még néhány szórvány köztársaság kori dénárt Hild Viktor jegyzeteiből (Vaday 1975, 4—6).10

Első kérdésünk tehát, hogy mikor, mi módon és honnan kerülhettek római köztársasági ezüstérmék a Sajó völgyébe? Tekintettel arra, hogy sem a szűkebb, sem a tágabb környék nem bővelkedik ilyen pénzekben, folyamatos pénzforgalmi kapcsolatokat sem a kibocsátó területtel, azaz Rómával, sem más olyan területekkel nem feltételezhetünk, ahol a római pénzek jelentős számban forgalomban voltak. A pénzérmék idekerülése inkább egy-egy adott időszak eseményeinek következménye lehetett. Forráshelyként történeti és földrajzi okokból is legvalószínűbben Dacia területe kerülhet szóba. „One of the most remarkable phenomena within the pattern of monetary circulation in antiquity is the

6 A. Licinius Nerva (RRC 454, Róma, Kr. e. 47. HÓM Éremtára 18.1929). Nem kizárt, hogy ugyanarról a lelőhelyről származik, ahonnan a barlangfürdő melletti bencés monostor feltárásán előkerült szórvány római császárkori leletek is (Pusztai Tamásnak, a 2012. évi ásatás vezetőjének szíves szóbeli közlése).

MNM Archívum 397/1905. (Farkas-Torbágyi 2008, 257).

8 RIC2 30 Lugdunum 14—37. Nyíregyházi Jósa András Múzeum, ltsz. 2001. 2. 1-183. és 2001. 4.1-20. Ulrich Attila (Jósa András Múzeum, Nyíregyháza) közlése, amiért e helyen is köszönetét mondunk!

9 Aquileia [1921] Kr. u. 4 után zárul (Backendorf 1998, 242—246), Cinto Caomaggiore [1904] Tiberius veretéivel zárul, de a 3881 dénárból csak 46 db Tiberius kibocsátása (Backendore 1998, 292-301). Este [1897] Kr. e. 8 után zárul (Backendore 1998, 317—319), Gallignano [1928] Kr. e. 13 után zárul, és a 437 dénárból csak 22 tartozik az Octavianus-Augustus korszakhoz (Backendore 1998, 329—333). Zarkaháza (Vas megye) 57 dénárjából csak 3 db Augustus és 7 db Tiberius verete (Torbágyi 1998, 7-10).

10 Köszönet Prohászka Péternek, hogy felhívta rá a figyelmünket!

presence of large numbers of Komán republican denarii, for the most part struck between c. 130 and 31 B.C., on the soil of present-day Romania, roughly ancient Dacia. ” - írja Michael Crawford, aki a köztársaság kori éremverésnek az egyik legmeghatározóbb kutatója a 20. század utolsó évtizedeiben (Crawford 1977, 117). A téma másik angol elemzője, Kris Lockyear 417 római köztársaság kori éremkincset vizsgált meg, amelyből 126 darabot Románia területén találtak (Lockyear 1995). Itálián kívül gyakorlatilag ez az egyetlen olyan terület, ahol a köztársasági kori dénárok óriási mennyiségben kerültek elő. Az érmék egy jelentős része az eredetiekhez nagyon közel álló, olykor szinte megkülönböztethetetlen utánzat, s még a dénárok előállítására szolgáló verőtövek is előkerültek Dacia területén (Lupu 1967). Nem véletlen, hogy a kutatást régóta foglalkoztatja a köztársasági kori érmék Daciába kerülésének oka és nagymérvű utánzásuk magyarázata (Chijescu 1981; Lockyear 2008; Davis 2006).

A római dénárok megjelenésének időpontja is komoly vitákat váltott ki, még a romániai kutatásban is. B. Mitrea szerint a köztársasági dénárok három szakaszban érkeztek a területre: a Ka. e. 2. század végén, a Kr. e. 90—80-as években, valamint Kr. e. 49 és 30 között (Mitrea 1958), azaz azokban az években, amelyekből a legtöbb érem található a leletekben. A leletek ilyen forma összetétele azonban nem a beáramlás szakaszait határozza meg, sokkal inkább a római éremkibocsátások nagyságrendjét tükrözi, ugyanis a köztársasági éremleletek összetétele általánosan is ezt a képet mutatja (Crawford 1974, 642—692). M. Chitescu a romániai éremleletek egy részének záródása (Kr. e. 77—75 között) alapján érvel úgy, hogy a köztársasági dénárok nagymérvű beáramlása már Kr. e. 100 körül elkezdődött (Chitescu 1981,14—25). Más kutatók néhány évtizeddel későbbre, nagyjából a Kr. e. 80 és a Kr. e. 60-as évek közepe közé teszik a köztársaság kori pénzek tömeges megjelenését Dacia területén (Préda 1998,286-292; Poenaru Bordea-Cojocärescu 1984; Crawford 1977; Lockyear 1995; 2008). M. Babes a cárlománe jti ásatások leletei alapj án véli úgy, hogy a Kr. e. 1. század közepénél korábban nem számolhatunk a római pénzek tömeges megjelenésével (Babe§ 1975).

A Kr. e. 70-es években záródó romániai éremleletek összetétele azonban tökéletesen megegyezik a hasonló időszakban záródó itáliai leletekével, míg a Kr. e. 50—40-es években záródó éremkincsek esetében ez a párhuzamosság már nem áll fenn. Ez utóbbi időszaknak a kincsleleteiben a régebbi érmék nagyobb arányban vannak jelen a romániai kincsekben, mint az itáliaiakban. Lockyear ebből azt a következtetést vonta