A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)
Közlemények - Rémiás Tibor: Korkos Jenő (1926-2009) miskolci gyűjtő fegyvergyűjteménye
A Herman Ottó Múzeum Évkönyve LI I (2013), 377—390. KORKOS JENŐ (1926-2009) MISKOLCI GYŰJTŐ FEGYVERGYŰJTEMÉNYE Rémiás Tibor történész, Miskolc Mottó: ,M ellenféllel való beszélgetés módja: a puska célgömbjén át vezethet eredményre. ” (Omerpasa) Az alábbiakban bemutatott fegyvergyűjtemény magántulajdonban van. 2010—2011-ben a Herman Ottó Múzeum megfogalmazta szándékát a kollekció mu- zeológiai szempontból legértékesebb, 17—19. századi darabjainak megvásárlására. A közgyűjteménybe kerüléshez szükséges anyagi eszközök azonban azóta sem állnak a múzeum rendelkezésére, ezért egyelőre — az örökösök engedélyével — a gyűjtő saját kezű rajzainak és szöveges leírásainak közleménybe szerkesztett publikálásával jelezzük a gyűjtemény fontosságát és értékét. A gyűjtemény alapítója, szakértővé vált tulajdonosa egy miskolci festőművész-tanár volt, aki sajnos, már nincs közöttünk, 2009-ben meghalt. Az örökösök, elsősorban az özvegy (Korkos Jenőné, született: Csík Ágnes) szíves hozzájárulásával tudjuk közzétenni az értékes gyűjtemény darabjainak leírásait. Nagy könnyebbséget jelentett, hogy a gyűjtemény megszállott gyarapítója precíz leírásokat készített gyermekeiként szeretett török és magyar fegyvereiről. Jó kézügyességgel megáldott művész lévén dokumentációs anyagát élethű tollrajzokkal tette teljessé, amelyeket e közleményben mi is bemutatunk. Nem a teljes magángyűjtemény, hanem az abból általunk kiválasztott 20 értékes darab bemutatására vállalkozunk. Egy 20. század közepi fegyver kivételével valamennyi egyedi darabnak tekintendő, a 17—19. századok folyamán készültek. Egy kozák szablya mellett a gyűjtemény tulajdonosai csak török és magyar fegyverekkel büszkélkednek. A 20-ból 8 szép fegyver török eredetű, leginkább 17—18. századbeliek. A stjúró-vágófegyverek (12 db) között találunk 3 török szablyát, 7 magyar szablyát, 1 kozák szablyát és egy 17. századi magyar pallost is. A tűzfegyverek (6 db) között pedig felfigyelhetünk 1 török puskára, 1 magyar vadászpuskára, 2 török kovás pisztolyra, 1 magyar kovás pisztolyra, 1 magyar gyu- tacsos pisztolyra. A gyűjtemény szépségét és átgondoltságát az adja meg, hogy a fenti csodás fegyverekhez a gyűjtőnek még sikerült megszereznie egy 17. századi török pajzsot és egy ugyancsak 17. századi török szultáni ajándék térítőt is. (Kiegészítők: 2 db.) A gyűjtemény letéteményese még gyerekként álmot látott. Azt álmodta, hogy török katona volt Bécs ostrománál, és a lengyelek ölték meg, kaszabolták le. Felnőtt fejjel is gyakran bosszantotta ez az álma. Nem hagyta nyugodni a dolog, ezért felkerekedett családjával együtt, hogy Krakkóban, a Lengyel Királyi Múzeum Fegyvertárában sorban szemügyre vegye az elkobzott török fegyvereket. Azokat elsősorban, amelyeket álmában a kezében is tartott, amelyekkel harcolt. De egyiknél sem dobbant meg a szíve, hogy az övé lett volna. Ezért egész életében titok maradt számára a török fegyverek varázsa, azokhoz vonzódása, féktelen szeretete, később ezek gyűjtési szenvedélye.1 * A FEGYVERGYŰJTEMÉNY MEGALAPÍTÓJA Korkosfenő Zoltán Ózdon született 1926. október 31-én. Édesapja, Korkos Gyula az ózdi gyárban volt asztalos művezető. A trianoni békediktátum megszületése után Iglóról szökött át a mai csonka Magyarország területére, a cseh-szlovák katonai besorozás elől menekülve. Talán innen adódik, hogy egyetlen fiának mindig olyan 1 Frankó Istvánné: Mélyinterjú Korkos Jenő Zoltán Székely Bertalan-di- jasfestöművésztanárral. Kézirat. Miskolci Egyetem EgészségfejlesztőMentálhigiénés Posztgraduális Képzés, Miskolc, 1997. április 8.
