A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)

Régészet - Simon László - Torbágyi Melinda: Római köztársaság kori éremlelet Sajóörösről

34

Simon László-Torbágyi Melinda

E.: Ancus Március4 szakállas, diadémos feje j., mögötte lituus.

H.: PHILIPP, az aquaeductus ívei fölött álló lovas j.

14. C. lulius Caesar dénár Afrika, Kr. e. 47—46.

RRC 458/1.

AR, 3.58 g, 6 MNMÉt. 10L. 1983.13.

E.: Venus fej j.

H.: CAESAR, Aeneas vállán apjával, Anchisessel, kezében a palladiummal megy b.

15. L. Umneius iCegulius dénár Róma, Kr. e. 42.

RRC 494/28.

AR, 2.59 g, 6 MNM Ét. 10L.1983.16.

E.: fej j.

H.: LIVINEIVS, két curulisi szék a fascesek között, szelvényben: REGVLVS

16. Marcus Antonius „légiós” dénár mozgó verde, Kr. e. 32—31.

RRC 544/22.

AR 3.24 g, 10 MNMÉt. 10L.1983.8.

E.: IIIVIR R P C [ant avg] hajó j.

H.: LEG Vilii két katonai jelvény között a légiós sas.

17. Marcus Antonius „légiós” dénár mozgó verde Kr. e. 32—31.

RRC 544/36.

AR, 3.34 g, 3 MNM Ét. 10L. 1983.9.

E.: IIIVIR R P C ANT AVG hajó j.

H.: LEG XX két katonai jelvény között a légiós sas.

18. Marcus Antonius „légiós" dénár mozgó verde Kr. e. 32—31.

RRC 544/?

4 A legenda szerint a pénzverető magister őse, Róma hajdani királya építette a róla elnevezett vízvezetéket, az Aqua Marcia-t (Plinius, A természet históriája, 31, 41). Az érem hátlapján látható lovas talán a király egykor Rómában álló lovas szobrát ábrázolja, bár az antik források nem említik, hogy a királyt lovon ülve ábrázolta a szobor (RRC I. p. 449).

AR, 3.32 g, 3 MNMÉt. 10L.1983.10.

E.: IIIVIR R P C [ant avg] hajó j.

H.: [leg...] két katonai jelvény között a légiós sas.

19. Octavianus dénár

Brundisium vagy Róma, Kr. e. 29—27.

RIC2 274.

AR, 3.08 g, 5 MNMÉt. 10L.1983.14.

E.: 1MP corinthosi sisakos Róma fej j.

H.: CAESAR kerek pajzsba körbe írva.

AZ ÉREMLELET ÉRTÉKELÉSE

Általában is nehéz, de az ún. Barbaricumban különösen problematikus meghatározni a római köztársaság kori éremkincsek felhalmozódásának, illetve földbe kerülésének időpontját. Egyrészt azért, mert a római köztársasági dénárok évtizedekkel, sőt olykor évszázadokkal kibocsátásuk után is forgalomban maradhattak, még a Római Birodalom területén is. Másrészt azért, mert egy éremkincs összeállásának több módja is lehetett: felhalmozódhatott több szakaszban, vagy folyamatosan, évtizedeken keresztül is, s emiatt összetétele nem szükségszerűen az utolsó, a legfiatalabb veret(ek) korának pénzforgalmát tükrözi.5 Tovább nehezíti az erre a kérdésre adható válaszadást az, hogy a kis darabszámú, ráadásul egészen biztosan nem teljes sajóörösi együttesünk esetében még a statisztíkai elemzések is eléggé esedegesek. Mindezt előre bocsátva próbáljuk meg az érmék idekerülésének és elrejtésének körülményeit körvonalazni.

5 Ilyen több szakaszban felhalmozódó kincsre jó példa a mákos- falvai lelet, amelyben a legkorábbi köztársasági dénárok jó állapota azt jelzi, hogy azok jóval a lelet 2. századi elrejtése előtt kikerültek a forgalomból, tezaurálták őket, majd később hozzájuk tették az újabb vereteket (VlDA 2008). Ugyancsak egy több szakaszban felhalmozódó kincslelet a közelmúltban ismertté vált abasári (Heves megye) kincs (Torbác;yi-Vida 2013), amely 9 kelta ezüstérmét, 39 római köztársasági dénárt és 4 császárkori ezüstérmét — a legkésőbbi Traianus kibocsátása — tartalmaz. A Római Birodalom területéről is említhetünk példát erre a jelenségre: Wien Rennweg 44. Ez egy 1268 ezüstdenárt tartalmazó vindobonai éremkincs Hadrianus uralkodásának végéről, melyben még 377 darab igen kopott köztársasági dénár található a Kr. e. 2. század közepétől kezdődően, valamint 472 darab erősen kopott Marcus Antonius- féle legiós-denár. A kincs egyetlen Augustus érméjét követően a Nero reform (63/64) utáni véretektől kezdve lesz folyamatos a kibocsátások sora (Dembski-Zavadil 2004).