A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)
Történettudomány - Fazekas Csaba: Prohászka Ottokár és a Magyar Jövő székházavatása Miskolcon (1925)
284 Fazekas Csaba mögé." (Sassy 1929, 252).36 A lap irányvonala pontosan megfelelt a Nemzeti Újság, a S jrí^at, a Magyarság és A Nép c. radikális, a Bethlen-kormányzatot ekkor már jobbról támadó lapok politikai elkötelezettségének, melyek gyakran megalkuvásként, a „keresztény” eszme feladásaként bélyegezték meg a Bethlen-kabinet konszolidációs politikáját.37 Saját szerepfelfogását a szerkesztőség tudatosan hangsúlyozta, s az új székházba való beköltözés csak megerősítette küldetéstudatukat. Az új, Hunyadi utcai helyszínen szerkesztett és nyomtatott első lapszám szerkesztőségi cikkében például úgy fogalmaztak, hogy a lapot a „magyar faj feltámadásába vetett szent fanatizmusunk, igazságunk tudata” jellemzi, „harcunk igaz ügyet szolgál”, a lap gárdája pedig „megalkuvást nem ismerő, dacosan magyar újságírók egész serege” stb.38 Az 1930-as években a Magyar Jövő irányvonala megváltozott, mérsékeltebb konzervativizmus, az új Független Kisgazdapárt támogatása jellemezte. Az 1920-as években viszont a szélsőjobboldali radikalizmus valamennyi témáját és stilisztikai fordulatát olyan alapossággal vonultatták fel, hogy az pontosan megfelelt az országos tendenciáknak. Követelték például a „zsidó lapok” (Az Est, Népszava, Pesti Napló, Világ és természetesen a Reggeli Hírlap) betiltását, bojkottját,39 részletesen beszámoltak a laptársuk ellen foganatosított büntetésekről,40 illetve minden negatív jelenség, különösen a lapjuk elleni nyilatkozatok mögött kollektiven a „miskolci zsidóság” akcióit látták.41 Igaz, máskor épp a Magyar Jövőt ítélték el rágalmazásért, az 1924-es pótválasztás után 36 Tévesen írja, hogy a lap 1927 őszétől tartja fenn saját székhazában nyomdaüzemét, ez már 1924-ben megtörtént. A téves adat forrása minden bizonnyal nyomdahiba: Thurzó Nagy 1928, 139. 37 A Magyar Jövő is nem egyszer támadta a kormánypárti sajtót, például a 8 Órai Újságát, amiért utóbbi a fajvédők publicisztikáját kifogásolta. (Ld. pl. Magyar Jövő, 1924. október 18. 5.) A lap egy másik — feltehetően Puskás által jegyzett — vezércikke nagyon elítélte a Nagyatádi Szabó István fémjelzett földreformot, a Bethlen-kabine- tet a magyar föld kiárusításában érdekelt „idegen érdekek” kiszolgálásával vádolta. Szempontunkból érdekes, hogy a kormány földbirtok-politikáját a lap szembeállította a szélsőjobb megalkuvást nem tűrő „keresztény” politikájával (a „magyar lelkek megnyilatkozásaival”), benne hangsúlyosan az ő radikális táborukhoz sorolt „Prohászka Ottokár pozitív agrárdemokráciájával”. Ld. Nagyatádi Szabó István tizenhat pontja. Magyar Jövő, 1924. október 26. 1. 38 A Magj^ar Jövő beköltözött új székházába. Magyar Jövő, 1924. november 1. 2. 39 Pl. Magyar Jövő, 1921. 71. sz. 2. A hasonló, rendszeres bojkottfelhívásokra pl. Sípos 2011, 92; 142-143. 40 Pl. akkor, amikor Fazekas Sámuel, a Reggeli Hírlap szerkesztője „nemzetgyalázásért” börtönbüntetést kapott {Magyar Jövő, 1926. 236. sz. 3.), korábban pénzbüntetésre ítélték {Magyar Jövő, 1925. 34. sz. 2) stb. 41 Magyar Jövő, 1924. 178. sz. 3—4. Huska Vilmos is sokat pereskedett a minden rosszat (anyagi visszaéléseket stb.) személyével kapcsolatban megíró szerkesztőség ellen.42 A székházépítés ügyét Puskás és a miskolci szélsőjobboldal országos áttörésnek, a sajtóviszonyok általános átrendeződése kezdetének tekintették. (Kétségtelenül jelentős esemény volt, de ez a beállítás azért jelentősen túlzó.) Mindez világosan kitűnik a Magyar Jövő felelős szerkesztőjének Ravasz László református püspökhöz intézett felkérő leveléből.43 Ravasz, a katolikus Prohászka és az evangélikus Raffay Sándor püspökök számítottak az 1920-as években a közéletben leginkább aktív, „politizáló” főpapoknak, gyakori szereplői voltak a „keresztény-nemzeti” illetve radikális jobboldali szervezetek politikai rendezvényeinek. Puskás Jenő nemcsak az avatás pontos időpontjáról értesítette Ravaszt, hanem beszámolt az épület két és fél milliárd koronát felemésztő költségeiről, illetve hangsúlyosan a székházavatás politikai jelentőségéről: „Büszkén hivatkozhatunk arra, hogy székházunk a^elsőilyen centralizált üzemű, tőkeerős, életképes sajtóintézmény a vidéken. A MAGYAR JÖVŐ székhazát a miskolci keresztyén társadalom építette. ’’ A levélből kiderül továbbá, hogy Puskás már 1924 novemberében felkereste Ravaszt, mert eredetileg december 7-én tartották volna a rendezvényt, de az időközi nemzetgyűlési választás miatt inkább 1925 januárjára halasztották. Az első időpont Ravasznak amúgy sem lett volna jó, a másodikra azonban először minden bizonnyal igent mondott, mert a rendezvény meghívójában a református püspök, mint az ünnepi beszéd megtartója szerepel (3—5. képi). Akár meghökkentőnek is nevezhető, hogy Puskás leszögezte: „ünnepünk teljesen politikamentes lesz” — mikor az egész sajtószékház-avatás kezdettől a „keresztény-nemzeti” (valójában: radikális jobboldali) politika erődemonstrációjának számított. E politika számára mindig is kiemelt kérdésnek számított a sajtóviszonyok számukra kedvező alakulása és alakítása, a baloldali és liberális újságírás visszaszorítása. Ezt egyébként Puskás maga is megerősítette, hiszen beszámolt arról Ravasznak, hogy Milotay, Prohászka és Wolff már elfogadták az előadások megtartására vonatkozó felkérést, továbbá arról is, hogy a rendezvényen minden jobboldali („keresztény”) lap szerkesztősége képviselteti magát, sőt az alkalmat kihasználják „a közös sajtófront ügyének megbeszélésére”. Puskás 42 Pl. Miskolci Napló, 1926. 19. sz. 2.; 155. sz. 6.; M'Il Napi hírek, napi tudósítások, 1925. november 11. 16.; november 12. 10. (MNL OL K 428.) 43 Puskás Jenő levele Ravasz Lászlónak. Miskolc, 1924. december 29. (DRFK RL A/lc 1925. 9. sz.).
