A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)
Történettudomány - Fazekas Csaba: Prohászka Ottokár és a Magyar Jövő székházavatása Miskolcon (1925)
282 Fazekas Csaba tására.21 A rendezvényről nem hiányoztak ekkor sem a liberálisok és a szociáldemokraták hazafiadanként való megbélyegzései, valamint a radikális antiszemitizmus jegyében a zsidók elleni legkülönfélébb uszító megnyilatkozások sem. A radikálisok hangvételét jól példázza a napokig Miskolcon tartózkodó Gömbös Gyulának a választás második fordulójára időzített sajtónyilatkozata: „Szerintem a miskolá zsidóság is abba a hibába esik, mint mindenütt az országban: hisztérikusan nyúl a hatalom után, mintha hangsúlyozni akarná, hogy nekünk honfoglaló és honfenntartó magyaroknak kevesebb jogaink vannak, mint nekik, a »kiváltságosaknak«. [...] E% az álláspont [..] kell, hogy minden önérzetes magyarban azf a meggyőződést ébressze, hogy a zsidósággal kibékülni nem lehet, hogy a zsidóságot teljesen a földre kell teperni”?2 A megszokott élesen antiszemita paneleket tartalmazó nyilatkozat lényegét az alkotta, hogy Gömbös szerint a zsidók — már puszta létükkel is — valósággal „provokálják” a keresztényeket. A politikai paletta másik oldalán Huskát határozottan támogatta a Reggeli Hírlap. Talán csak abban az egyben értettek egyet politikai és sajtóbeli riválisaikkal, hogy a miskolci pótválasztásnak országos jelentőséget tulajdonítottak. A liberális és szociáldemokrata szimpatizánsokat tömörítő demokratikus oldal a Horthy- rendszerrel szembeni általános bizalmatlanság kinyilvánításának lehetőségét látta meg a voksolásban: „Demokratikus jelöltet válasszon Miskolc! Ellenzékijelöltet! Ellenzéket, amely ma nincsen a nemzetgyűlésben. Az ellen- Zgkmentes alkotmányozp nemzetgyűlés paródiája gúnyosodik ma a higgadt, józan törvényt váró ország elé. Az alkotmá- nyozp nemzetgyűlés kiáltó népellenes cselekményei vergődve és hasztalan küzdenek az ámító szólamokkal a kérlelhetetlen igazságosság alapján álló tömegeknél”?3 A demokratikus oldalon is országosan ismert személyiségek szólaltak meg, például Vázsonyi Vilmos is üzenetet küldött a miskolci választópolgároknak, melyben a szabadelvűség és a demokrácia értékeinek védelmére (így Huska 21 Magyar jövő, 1924. november 25. 1—2. Gömbös Gyula (1886- 1936) katonatiszt, majd 1919 elején a MOVE (Magyar Országos Véderő Egylet) alapítója, parlamenti képviselő, 1923—1928 között a szélsőjobboldal vezére, majd újra a kormánypárt tagja. 1932-től haláláig miniszterelnök. Wolff Károly (1874—1936) fővárosi politikus, parlamenti képviselő, a Keresztény Községi Párt vezetője. Csík József (1891—1964) plébános, miskolci keresztényszocialista illetve kormánypárti politikus, képviselő. Csilléry András (1883— 1964) fogorvos, jobboldali politikus, képviselő. Ulain Ferenc (1881-?) szélsőjobboldali politikus, a magyar és bajor fajvédők közötti kapcsolatfelvételt egyengette. 22 Magyar jövő, 1924. december 14. 3. 23 Az urnák előtt. Reggeli Hírlap, 1924. december 4. 1. támogatására) szólított fel.24 Később szociáldemokrata (Peidl Gyula, Farkas István) és liberális (Pakots József, Rupert Rezső) képviselők közös nyilatkozatban fejezték ki szolidaritásukat Huskával,25 melyben mélyen elítélték a fajvédők gyűlölködését, uszítását, és a kereszténység valódi tartalmát „meggyalázó” magatartását. De Huska mellé állt a város keresztény kisiparosainak jelentős része is, akiket felháborított, hogy „a keresztet furkósbotnak használó” fajvédők agresszív uszítása feldúlja a város nyugalmát, a zsidók és keresztények egyébként normális együtt élését.26 27 28 Sőt, még Rakovszky Istvántól is megjelent egy olyan nyílt levél, amelyben Miskolc legitimista érzelmű polgárait is a Huska melletti kiállásra buzdította, mondván: „a legitimista érdekekre nézve a legkárosabbnak tartom, ha valaki olyan jelöltet támogat, aki az Eckhardt- Gömbös-féle fajvédő csoport programjával lép fel, mert a legitimizmus nem a gyűlölködést akarja a polgárok között”.2 A választás első fordulójában, december 4—5-én 3 jelölt indult: Borbély-Maczky fajvédő, Huska demokrata, Tarnay Gyula pártonkívüliként, kormánypárti programmal. Utóbbi alig több mint ezer szavazattal harmadik lett, Huska 2300 körüli vokssal lett első, mintegy 650-nel több szimpatizánst tudott megszólítani, mint Borbély-Maczky. Utóbbi arra számított, hogy a második fordulóban a kormánypártiak rá fognak szavazni, azonban nem ez történt. (Azért kellett újabb fordulót tartani, mert Huskának mintegy 180 szavazat hiányzott a minősített többséghez, a második körben csak a két legjobban szereplő jelölt indulhatott.) A december 13—14-én tartott újabb voksolás légkörére jellemző, hogy az első napon a hatóságok elkoboztatták a Reggeli Hírlapot?* a sokkal szélsősége 24 Reggeli Hírlap, 1924. december 5. 1. Vázsonyi Vilmos (1868— 1926) a Horthy-rendszer liberális ellenzékének meghatározó alakja, a Nemzeti Demokrata Polgári Párt alapítója és vezetője. 25 Reggeli Hírlap, 1924. december 10. 1. Ugyanebben a lapszámban - nyilván nem célzatosság nélkül - ismertették, hogy az ekkor tartott németországi választásokon előretörtek a demokraták, a szélsőségesek (a kommunisták ugyanúgy, mint a nácik) visszaszorultak. A Reggeli Hírlap választási tudósításai egyébként — jellemző módon — a „Miskolc harca a fehér bolsevizmus ellen” című alkalmi rovatban jelentek meg. 26 Reggeli Hírlap, 1924. december 11. 5. 27 Reggeli Hírlap, 1924. december 12. 1. Rakovszky István (1858— 1931) 1920—21-ben a nemzetgyűlés elnöke, a legitimista ellenzékiség vezéralakja, a második királypuccs idején IV. Károly miniszterelnöknek nevezte ki, amiért börtönbe is zárták egy időre. A legitimisták — az ún. „szabad királyválasztókkal” szemben - elismerték a Habsburgok jogát a magyar királyi trónra és visszatérésüket támogatták. 28 Ez egyébként ekkoriban gyakran előfordult, például 1924. december 28-án is (Fülöp 1964, 45).
