A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)
Történettudomány - Fazekas Csaba: Prohászka Ottokár és a Magyar Jövő székházavatása Miskolcon (1925)
278 Fazekas Csaba Prohászka személyét dicsérte, mire a püspök válaszában kifejtette, hogy örömére szolgált a múzeum-egyesület felkérésének eleget tenni. Prohászka egyébként is nagyon népszerű volt Miskolc katolikusainak körében is, például 1912 decemberében a püspök írói pályafutásának harmincadik évfordulójáról helyben is megemlékeztek.3 Következő miskolci látogatására 1925. január 18-án már nem egy tudományos jellegű rendezvény, hanem közéleti esemény keretében került sor. A Magyar Jövő c. miskolci napilap, illetve a kiadóhivatal, a megjelentetést gondozó cég székházának felavatása országos jelentőségű esemény volt, Prohászka személyes jelenléte csak ennek hatásait erősítette. 1919 végén — 1920 elején beszélhetünk a Horthy- korszak meghatározó ideológiája, az ún. „keresztény-nemzeti” eszmerendszer létrejöttéről. Ennek szellemi megalapozásában többek között Prohászka Ottokárnak oroszlánrésze volt. Mind Prohászka beszédeiben és írásaiban, mind a „keresztény-nemzeti” ideológia más prominenseinek megnyilatkozásaiban kiemelkedő szerepet játszott a sajtó kérdése. Prohászka (illetve különösen a már az első világháború utolsó szakaszában is „sajtóapostolként” emlegetett, a Központi Sajtóvállalatot létrehozó jezsuita, Bangha Béla) gyakran beszélt arról, hogy az ország romlásának egyik fő oka az, hogy a politikai napi- és hetilapok „idegen” szellemiség, a magyarságétól „idegen” érdek szolgálatába kerültek a dualizmus éveiben. Ezért nagy küzdelmet indítottak az általuk „zsidó sajtónak” nevezett liberális és baloldali lapok visszaszorítására, a „keresztény-nemzeti” ideológiát képviselő (valójában jobboldali radikális, többé vagy kevésbé antiszemita) újságok befolyásának növelésére. A sajtókérdés az 1920-as évek elején meghatározó mértékben temati- zálta a belpolitikát, a „keresztény kurzusnak” nevezett politikai rendszer kísérletének kiemelkedő pontja volt a sajtóviszonyok átrendezése, az „őrségváltás” kikényszerítése. Az országos sajtóban a fővárosban szerkesztett polgári és liberális lapok (Világ, Pesti Napló, vállalt a „keresztény-nemzeti” szervezkedésben, például a („hitvalló, egyházunkhoz öntudatosan ragaszkodó, s szerencséden hazánk újjáépítését áldozatosan szolgáló polgároknak a nevelését” előmozdító) Miskolci Katolikus Népszövetség létrehozásában. (Szmrecsányi György egri érsek levele Zábráczky György plébánoshoz. Eger, 1922. december 22. - EFL AN 1783. 6427/2922. sz.) Közéled tevékenységének méltatására röviden: Sándor 2007, 256. 3 A Katholikus Sajtóegyesület Fővárosi Hölgybizottság miskolci fiókjának elnöke, Komáromy Gyuláné táviratot intézett Prohász- kához, áld meleg hangú — a sajtóban is közölt - levélben köszönte meg a miskolciak figyelmességét. (Prohászka püspök üdvözlése. Miskolá Kath. Egyházi Tudósító, 1913. 1. sz. 13). A% Est, A£ Újság stb.) rendszerint nagyobb befolyású és példányszámú orgánumok voltak, mint a radikális jobboldali ideológiát, „kurzuskereszténységet” szolgáló újságok. (Nemzeti Újság, Új Nemzedék, Spórát stb.). Érdemes megjegyezni, hogy az országos mellett a helyi sajtóviszonyokat is ez a megosztottság jellemezte, rendszerint egymás konkurenciájaként egy-egy városban is működött polgári, valamint jobboldali szerkesztőség. Prohászka szűkebb pátriájában, Székesfehérváron például a püspök saját szócsövének a FejémegyeiNapló számított, mellyel ellentétes politikai irányvonalat a S^ékesfehérváriFriss É/kgképviselt. Miskolcon az 1920-as évek elején utóbbinak a rendkívül jól szerkesztett, érdekes Reggeli Hírlap, előbbinek pedig a Magyar Jövő felelt meg. S ahogy a helyi lapok szembenállása rendszerint tükrözte az országos sajtó megosztottságát és profiljait, úgy az is jellemző volt, hogy „kereszténynemzeti” lapok rendszerint erőteljesen antiszemita álláspontot képviseltek a „zsidó szellemiségűnek” nevezett illetve a zsidóság kollektív érdekeinek védelmével vádolt lapokkal szemben.4 5 A „keresztény-nemzeti” lapok oldalán komolyabb megosztás a Bethlen István miniszterelnök nevével fémjelezhető konszolidációs politika nyomán keletkezett, ekkor ugyanis szembetűnően szétváltak a kormánytámogató jobboldali lapok, illetve a kormányt a radikális jobboldal ellenzéki pozíciójából támadó „fajvédők” útjai.3 A Horthy-korszak sajtóviszonyairól, irányításáról, a modernizációban és a közéletben a hírlapok valós szerepéről számos feldolgozás született. (A legutóbbiak közül lásd pl. Sípos 2004; 2011; Ki.estf.nitz 2013). E tanulmányok, monográfiák azonban erőteljesen az országos hatáskörű sajtókérdésekkel foglalkoznak, a vidéki sajtótörténeti feldolgozások máig jóval kevésbé foglalkoztatták a kutatókat. (Lásd pl. Kj.estenitz 2013, 244—246). Pedig épp az 1920-as években a vidéki sajtóviszonyok jelentősége gyakran jóval túlnő a lokális, regionális fontosság szintjénél. Az 1920-as évek elején a „keresztény kurzus” számára volt rendkívül fontos, hogy a fővárosi lapok helyett inkább helyi „keresztény” orgánumok híreit fogyasszák az olvasók, ezáltal remélték éleszteni az egészségesnek vélt magyar vidéki 4 Ezt már a Magyar Jövő egyik programcikke is nyíltan felvállalta: Zsidó sajtó — keresztény sajtó. Magyar Jövő, 1919. 55. sz. 4. 5 A Gömbös Gyula vezette „fajvédő” képviselők 1923 augusztusában léptek ki Bethlen István miniszterelnök kormánypártjá- ból, az Egységes Pártból. 1924. november 13-án alakították meg a hivatalosan Magyar Nemzeti Függetlenségi Pártnak - közkeletűen csak „fajvédő” pártnak - nevezett szervezetet. A radikálisan antiszemita, szélsőjobboldali párt az 1926-os választásokon a vártnál sokkal rosszabbul szerepelt, Gömbös 1928-ban feloszlatta a pártot és ismét a kormánypárthoz csatlakozott.
