A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)
Történettudomány - Kapusi Krisztián: Tébolyda Miskolcon
272 Kapusi Krisztián 2. kép. A miskolci közkórház alaprajza 1887-ben. Alul a főépület tömbje, fölötte balra, az udvar közepén álló tébolyda (MNLBAZMLt. IV. 1905/c. 6274/1887) Bild 2. Der Grundriss des öffentlichen Miskolcer Krankenhauses im Jahr 1887. Darunter der Block des Hauptgebäudes, oben links das in der Mitte des Hofes stehende Irrenhaus (MNL RAZMLt. IV. 1.905/c. 6274/1887) módot különösen indokolttá tette, hogy Singer Henrik korábban is hivatkozott táblázata persze más adatokat rögzített (1880: 59 elmebeteg, 3 haláleset), mint az idézett brosúra. A kórházi orvos 1900-ban publikálta a monográfiáját, és az előforduló betegségeket akkor már korszerűbben azonosította. Singer is használta a búkór, dühösség megnevezéseket, de a butaság helyett „vele született butaságf került a táblázatába, az „őrültség titulust teljesen mellőzte, viszont felsorolta a következőket: „heveny elmezavar; tébolyodottságp terjedő hüdéses elmezavar; epilepsias és hystero epilepsias elmezavar; alcoholos elmezpvar’XSinger 1900, 82—83). Táblázata éves bontásban közölte az előfordult esetek számát, a nemek szerinti arányokat, a gyógyulási mutatókat, mindezek részletezésétől — egyéb megfontolások mellett — a más források viszonylatában tapasztalt anomáliák miatt tekintettünk el. Singer munkája mindezzel együtt meg- kerülhetetlenné vált, a vaskos statisztikák mellett számos érdekes adalékot rögzített, például Ferenc József magyar király 1881. szeptember 11-i kórházi látogatásáról, hogy amikor a „tébolydái osztályhoz ért s oda be akart lépni, e sorok írója bátorságot vett magának ahhoz hogy e szavakkalforduljon hozzá: — Felség\! Méltózjassék megengedni, hogy ide én lépjek be előre! — Vannak talán nyugtalanabb elmebetegeké Kérdezte O felsége. — Ez idő szerint nincsenek, de azért mégis jobb lesz ha itt én megyek előre— feleltem” (Singer 1900, 52). Egy 1887-ben keltezett irat mellékleteként fennmaradt a kórházi porta alaprajza, melynek centrumában csakugyan ábrázoltak egy különálló épületet, kétségtelenül beazonosíthatóan a fent leírt tébolydát. E rajz rögzítette, hogy az épület déli oldalán hét — egyenként 8,05 négyzetméteres — cella sorakozott, azokat 1,6 méter széles folyosó választotta el az északi traktustól, melynek központjában az előbbire merőlegesen nyílt
