A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)
Történettudomány - Kiss Gábor Iván: A Hollóházi Keménycserépgyár első periódusának (1831-1918) edényjegyei, különös tekintettel a korban első, eddig ismeretlen jelzésre
248 Kiss Gábor Iván Ez a feltételezés nézetem szerint nem reális, sőt az ellenkezője tárgyak sorával bizonyítható. A 19. században elképzelhetetlen volt a mai értelemben vett reklámdömping, az egyetlen akkori potenciális reklámhordozó az újság volt, de azt is igen kevesen járatták, olvasták. Éppen ezért a vásárlóhoz biztosan — és ingyenesen — eljutó önreklám csak a tárgy jelzése lehetett, hogy az elégedett vevő a későbbikben is ugyanazt a márkát keresse. Egyetlen kőedénygyárunkról sem maradt fönn olyan információ, hogy egyes időszakokban ne használtak volna jelzéseket, különösen nem közel 40 évig. Valószínűleg mindenütt készültek jelzetlen darabok is, de sohasem tömegesen. (Egyes gyáraknál fennmaradtak olyan feljegyzések, hogy az ott dolgozók egy-egy saját célra készített darabot betehettek az égető kemencékbe. Lehetséges, hogy ezekből lett a gyári jelzés nélküli darabok zöme.) Amikor a hollóházi gyár első jelzését kerestem, a „szerencse” is kezemre játszott. Eddig valamennyi gyártörténeti kutató figyelmét elkerülte az első kísérlet a magyar agyagipar történetének és jegyeinek bemutatására, mely az Archaeologiai Közleményekben jelent meg (Majláth 1880, 40—52). Sajnos a szerző a gyökerek keresésében, illetve a történeti ismertetésben a 18. századnál elakadt, ezért az íráshoz mellékelt négy jegytáblához már nem fűz magyarázatot. így, bár a cikk maga — az általunk vizsgált korszakra nézve — nem tartalmaz konkrét adalékot, a hozzátartozó negyedik jegytáblán mégis felfedezhetjük Hollóháza első jegyét (jegyeit). A negyedik tábla tehát két Hollóháza jegyet is tartalmaz (159-es és 161-es sorszámmal). A két rajz között a betűtípust tekintve lényeges különbség nem fedezhető fel, talán a benyomás mélysége miatt tűnt ügy a rajzolónak, hogy az egyiknél a betűtípus vonalasabb, KI í Hot, ni u r V A 1*9 JJÜL 150 ■REGÉCZ Bß(*éz7ci) 152 R o' M2 r k 158 MiLUAe/y 159 HOLLÓHÁZA >« HCLLOHÁ.ZA 16? z 7% V l r T Y 5T A m f] i\-r j W ! L jLn R Wfi 55] 194 I 3S $3 1. kép. A Majláth-féle 4. jegytábla a másiknál testesebb. A vonalas jegyrajz egyébiránt eleve nem életszerű, hiszen a nyomódűcokon a betűket vésték és nem lemezből hajlítva applikálták utólag egy fadűcra. Tehát az egyetlen számottevő különbség az ékezetek használatában mutatkozik: o—ó és a—á, de ez lehet figyelmetlenség, vagy egy rossz benyomásból következő téves olvasat következménye is, így a két rajz feltehetően ugyanazt a jelzést ábrázolja. Méretéről nem kapunk információt. Ugyan Majláth jegyrajzai nem túl szakszerűek, de a betűk antikva megformálásából egyértelműen kitűnik, hogy az alább bemutatott jegyet ábrázolják, és így tisztán különböznek a gyár második, közismert, minden eddigi e témával foglalkozó szerző által közölt jegyétől, melynek betűi minden díszítéstől mentesek, s melyet eddig minden kutató a gyár első ismert jelzéseként azonosított. A Majláth által közölt jelzés létezését sikerült saját kutatásaim, gyűjtésem során tárgyak sorával alátámasztani. Hollóháza első jelzése tehát az alábbi benyomott jegy: 3. kép. A HH 01-es jelzés HOLLÓHÁZA A jegy leírása: benyomott egysoros HOLLÓHÁZA, csupa nagy, antikva betűvel. Egyéb jelzések: arab számok és nagybetűk, benyomva a jegy alatt és felett, esetenként a jelzéshez képest 180 fokkal elforgatva. Méret: 21—22 x 2—2,5 mm (lényegében egy méretben) Az alkalmazás időszaka: 1831—1890 k. Jele: HH 01.
