A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)
Régészet - Balázs Ádám - P. Fischl Klára: Újabb bronzkori kocsimodell Tiszakeszi-Szódadombról
A Herman Ottó Múzeum Évkönyve LII (2013), 21—30. ÚJABB BRONZKORI KOCSIMODELL TISZAKESZI-SZODADOMBROL Balázs Ádám*-P. Fischl Klára** *Miskolci Egyetem, egyetemi hallgató **Miskolci Egyetem, Őstörténeti és Régészeti Tanszék Absztrakt: Tiszakeszi-Szódadomb legújabb kutatására a BORBAS projekt keretén belül került sor. Az elsősorban roncsolásmentes módszerekkel történő vizsgálatok első lépése a lelőhely kutatástörténetének feldolgozása volt. Ennek során a Herman Ottó Múzeum raktárában egy a lelőhelyen 1981-ben, terepbejárás alkalmával előkerült kocsimodell-töredéket azonosítottunk. A dolgozat a töredék eredeti formájának rekonstruálásán és párhuzamainak bemutatásán keresztül megkísérli pontosabban datálni és anyagi műveltséghez kötni a tárgyat, nem igazán nagy sikerrel. Kulcsszavak: bronzkor, telikultúrák, kocsimodell Tiszakeszi-Szódadomb neve számos korszak kutatói számára ismerős. A településtől délre a Tisza-parton fekvő, a gáttól keletre eső, félköríves terület általános megnevezése, dűlőneve Szódadomb (1. kép). Az egykori Tisza kanyarban elhelyezkedő L alakú dombhát pedig csak egy részét fedi le a jelenkori gáttól K-re levő területnek. E domb derékszögű töréspotja egy összetett szerkezetű bronzkori település, melynek közepén kisméretű, többrétegű — teli — települési centrum található. Körülötte a mai felszínen is jól látható az egykori mély árok vonala, majd ezt körülöleli a külső településnek helyenként a központi résznél is magasabb térszínen elhelyezkedő karéja. A bronzkori település ilyen belső struktúrája általános a Dél-Borsodi-Síkság kora bronzkor végi — középső bronzkori falvainál (P. Fischl-Kienlin-Seres 2012; P. Fischl-Kienlin 2013). E településeket hivatott kutatni a Településszerkezet, térhasználat és társadalom a bronzkorban (Észak-Alföldi régió) című kutatás,1 mely a BORBAS (Borsod Region Bronze Age Setdements) projekt részeként három település vizsgálatát teszi lehetővé roncsolásmentes módszerekkel. A lelőhelyek geodéziai, geofizikai felmérése után, szisztematikus felszíni leletgyűjtésre és annak statisztikai kiértékelésére (kőanyag, archeozoo- lógia, archeometallurgia), a felső bolygatott rétegek 1 A kutatás a TÁMOP-4.2.4.A/2-1 l/t-2012-0001 Nemzeti Kiválóság Program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg. fémkeresős kutatására, talaj-mintavételezésre, légi fényképezésre kerül sor. Az azonos protokoll alapján felvett adatokból készített adatbázis lehetőséget teremt összehasonlító vizsgálatokra, modellépítésre illetve az egykori környezet, társadalom és ezek összefüggésében a térhasználat rekonstruálására. A munkafolyamat első része a vizsgáltlelőhelyek kutatástörténeti feldolgozása. Ennek keretén belül végeztük el a Flerman Ottó Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti raktáraiban és adattáraiban a tiszakeszi-szódadombi adatok feldolgozását. Az általánosan Szódadombnak elnevezett területen több alkalommal folytak kutatások. 1900-ban Gálffy Ignác végzett itt először ásatásokat, ekkor kora vaskori preszkíta és honfoglalás kori sírok kerültek elő, továbbá réz- és bronzkori cserepek.2 A feltárások helyét nem ismerjük pontosan (Gálffy 1902, 44—47). Ezt követően Tompa Ferenc ásatott a helyszínen 1936-ban. Tompa két felületen dolgozott, közvetlenül a gát mellett a gátároknál és a halom nyugati oldalán. A gátnál elsősorban újkőkori, tiszai kultúrába sorolható leletanyagot talált. A teilen egy 10x5 méteres északkeleti irányú szelvényt nyitott, ahol 270 cm mélyen érte el az altalajt, ekkor azonban már csak 3 nr felületen dolgozott. 170 cm mélyen egy tűzhely maradványait figyelte meg, amin tűzikutyák álltak. A leletanyag 2 HÓM Ltsz. 53.258.1-2; 53.259.1-3; 53.431.1-10; 53.546.1-2; 53.592.1-2; 53.629.1; 53.1119.1-7.
