A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)
Történettudomány - Dénes György: A középkori Gömör megyei Noak birtok helye és neve, Aggtelek és Jósvafő betelepítése
204 Dénes György használni azt a helyzetet, amikor a király már nem is észlel egy ilyen kis „határmódosítást”, a Tekusok meg nem is tudnak róla. Tény, hogy a királyi uradalom részéről senki sem volt jelen az 1295. évi határjáráson, valószínűleg a Trizsiek meg sem hívták oda őket. Akárhogy is történt, az 1300-as évek elején, amikor a Tekus család, illetve Tekus fia, István egykori nádor fia, István berendezkedett a királlyal kötött csere nyomán a Jósva-völgy birtokába, nem fogadta el az 1295. évi adásvételi szerződésben leírt hamis határokat. Nyilván a királyhoz fordult, aki megállapítva az okirathamisítást, intézkedésével helyreállította a törvényes határokat és a jogszerű birtoklási rendet, mint az Éliás comes csalásának lelepleződése után is történt. Tény az, hogy Égerszög 1324. évi határjárásán, amely Noak birtok határát is érintette, Tekus fia, István fia, István, már mint szomszéd volt jelen, 1340- ben pedig, midőn a Tekus-fiak elosztották egymás közt a család birtokait, az oklevélben már olvashatjuk a Jósva-völgyi települések és köztük Jósvafő nevét, tehát akkor már álltak az új telepítvény házai, de ugyanebben az osztálylevélben már nem szerepelnek Szádvár és a tartozékait képező települések nevei.14 Az általam az előbbiekben leírt csere tehát megtörtént. 1348-ban, a vízóvók perében a Jósva-völgy új birtokosa tanúként már Jósvafői (de llsuafew) István néven szerepelt, ami arra utal, hogy akkor már rezidenciája, ahonnan az egész Jósva-völgyi birtokot irányította, az új településen, Jósvafőn állott. Valószínű, hogy Tekus fia István nádor fia István éppen azért telepítette a 14. század első felében a mai helyére Jósvafőt, és építtette kúriáját, meg a domboldalba föléje kőtemplomát (Dénes 2012b) ajósva jobb partjára a Kecső-patak torkolata alá, tehát olyan helyre, amelyet a Trizsiek 1295-ben eladtak a Szuhaiaknak, hogy vitathatatlanná tegye az 1295. évi adásvételi szerződés e vonatkozásban hamis voltát, valamint birtoka törvényes határait. 1.8. Agtelek benépesülése és templomának tanúságtétele 1344-ben Kecsői Eterő fia, Eterő mester (magister Etheruh filius Etheruh de Kechew) óvást emelt az ellen, hogy testvére a Nouak birtokhoz tartozó földrészt, amelyet a Noakot megvásárló Szuhaiak Kurittyáni ága nekik zálogba adott, azt a testvére János önhatalmúlag kibocsátotta nekik (Kubínyi 1888, 95: 133). A szóban forgó földrész (particula térré) föltehetőleg azonos volt a tatárok által elpusztított Og falu határának a tatár14 FEJÉR VIII/IV. 242: 469. járás utáni felosztásakor Noakiak kezére került földrésszel. 1344-ben Noak birtokosaival még a Kecsőiek álltak szemben, Ogtelek > Agtelek akkor még lakatlan puszta lehetett a Kecsőiek birtokában. 1346-ban a Kecsői Eterő-fiak osztoztak családjuk birtokain, és ezek közt először fordul elő Agtelek neve Elogteluk alakban. 1348-ban újabb osztályra került sor a családban, és itt a birtokok között újból szerepel Agtelek neve Ogteluk alakban (Mályusz-Borsa 1988, 27—28). Györffy és Kiss Lajos (FNESZ 1988, I. 59) úgy látszik nem tudtak az 1346. évi osztályról, mert mindketten az 1348. évi oklevelet tekintik Agtelek első említésének. Valószínű, hogy a család ágai közti birtokfelosztásnak is szerepe lehetett abban, hogy a birtokos család a tatárok által elpusztított Og falu újratelepítése mellett döntött. Eszerint az immár egy évszázada lakatlan Ogteleken az új település fölépítését az 1340-es évek második felére és az 50-es évek elejére tehetjük. 1358-ban kelt oklevél tanúsítja, hogy a vitás földrészről már per folyt, de most már Noak birtokosaival a Kecsői családból származó Agtelekiek (de Ogteluk) álltak szemben (Kubínyi 1888, 126: 203). Ez utóbbi megjelölés azt jelzi, hogy a családnak itt birtokos ága már fölépítette az újjátelepített faluban udvarházát, és az rezidenciája is lett neki. A birtokos család rezidenciája mellett templomnak is kellett állnia, így feltehetjük, hogy az újjáépült Agteleken az 1350-es években kezdődhetett meg egy új templom fölépítése, vagy pedig — ha volt olyan — a tatárok által elpusztított Og falu romos templomának újjáépítése. 1975-ben az aggteleki templom vakolatának felújítása alkalmával, a régi vakolat leverése közben a templom déli falában elfalazott íves kapubejárat és fölötte keskeny, rézsűs oldalú, jellegzetesen román stílusú Árpád-kori ablakocskák tárultak fel (Dénes 2001, 52—53). E váradan lelet helyes értékeléséhez egyértelműen tisztáznunk kell annak építési korát és azt is, hogy abban a korban milyen stílusban épülhettek falusi templomok. Ami az első kérdést illeti, arra az előbbiekben ismertetett oklevelek nagyjából felvilágosítást adtak, de célszerű most alaposan szemügyre vennünk a vitathatatlan okleveles adatokat. 1272-ben a teresztenyei határjárásban szereplő négyes határ kétségtelen bizonyítéka annak, hogy akkor nem létezett ott Agtelek település, és föltételezett korábbi birtoktestén a Kecsőiek és Noakiak osztoztak. 1279-ben az Etere-fiak osztozkodásakor Gömörben csak két falu volt a család birtokában Kecső és Szog- rágy. Agtelek-puszta akkor még nem volt lakott és nem
