A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)
Történettudomány - Dénes György: A középkori Gömör megyei Noak birtok helye és neve, Aggtelek és Jósvafő betelepítése
A középkori Gömör megyei Noak birtok helye és neve, Aggtelek és Jósvafö betelepítése 199 a következtetés nem helytálló. Minthogy a határjárásban az áll, hogy az eladott terület határos Csákánnyal, hogy ez utóbbi határos lehessen Aggtelekkel, Györffy Csákányt tévesen Imolával azonosítja (Györffy 1963— 1998, II. 490). Az oklevélben foglalt határjárás folytatása ezután határosként jelöli meg a Dobrosó-völgyet (Dubuchmlgé) és Ragályt (Kagat), amelyeket semmiképp sem lehet Aggtelek határára telepíteni, erre Györffy kísérletet sem tesz. Viszont kötetében Ragály címszó alatt, miután a településnek több más oklevélben való előfordulását elmagyarázza, ezt az előfordulást lakonikusan, két szóval elintézi: „Novák határosa (1295)” (Györffy 1963-1998, II. 537). Novák (Aggtelek) címszó alatt még megállapítja, hogy „1358-ban már megkülönböztetik Novákot Aggtelektől”, az „ó faluhelyet” az „új telepítvénytől”. Tehát két különálló települést feltételez Aggtelek határain belül. Csakhogy ma ezen a területen csak egyetlen falu áll, ő pedig adós marad a felvilágosítással, hogy a másiknak hol keressük a nyomait. Végül leszögezi, hogy Csánki tévedett, midőn Noakot Imolával azonosította (Györffy 1963—1998, II. 530). E kérdésben nem Csánki tévedett. Történészeink megállapításai ellentmondásosak, sőt kizárják egymást. Mint láthattuk, van, aki azt állítja, hogy: — Noak Imolával azonos. — Noak Aggtelekkel azonos. — Noak nem azonos sem Imolával, sem Aggtelekkel, harmadik település a kettő között a) Imola birtok területén, Imola falutól Aggtelek felé. b) Aggtelek területén volt két település: Aggtelek = ’ó falu’ és Novák = ’új telepítvény’. Bár az 1295. évi határjárás nyomvonalán felsorolt, földrajzi nevekkel megnevezett helyeket én korábbi terepmunkáim során már többségükben bejártam, de történészeink egymást kizáró megállapításait áttekintve úgy döntöttem, hogy egyrészt Agtelek területének 13—14. századi történetét érintő, másrészt a Noakra vonatkozó vagy határait érintő oklevelek újabb alapos elemzése és a bennük szereplő helynevek ismételt terepi azonosítása révén, tehát a kétségtelen tények rögzítése alapján feloldjam a felmerült ellentmondásokat, és számomra egyértelmű, általam valósnak ítélt következtetéseket vonhassak le. 1.4. Teresytenye 1272. évi határjárása Noak nevével először egy 1272. évi oklevélben, illetve annak 1303. évi átiratában találkoztam, amely szerint V István király a tornai királyi uradalomban lévő, és — értelmezésem szerint — Vízóvónak mondott Kovácsi földből kihasított Teresztenye földrészt (quandamparticu- lam térré Terestene uocatam, de terra Koachy ab ás am died Vyqvu), amely a királyi erdőóvók falujával, Ardóval határos (iuxta villám Erdőd) az Abaúj megyei Kacsiki nemescsalád fiainak adományozza10 (Györffy 1963—1998,1. 100). Célszerű itt a fogalmakat tisztáznunk, mert az alábbiakban még szükségünk lesz erre. Az eredetileg ’föld’ jelentésű terra szó a 13. század közepén és második felében kelt okleveleinkben nagyjából azonos értelmű a ’birtok’ jelentésűpossessio-val (Ila 1944—1976,1.102), amely ekkor már többnyire meghatározott területű és határjelekkel is körbevett birtoktestet jelentett. A par- ticula terrae betűszerinti fordítása: földrészecske, tehát ’birtokrész’-ként értelmezhető. Vele többnyire akkor találkozunk, ha valamely, akár a tatárjárás pusztítása nyomán, akár a lakosság elköltözése miatt elnéptelenedett birtoktestet megosztják, ilyenkor a kisebbik, többnyire településsel nem rendelkező részt nevezik így. A tornai királyi uradalomban a 12. században még lakott Kovácsi faluban az uradalom vasműves szolgálónépei éltek és dolgoztak. Ok a 13. században föltehetőleg átköltöztek a vasércben sokkal gazdagabb Gömör—Szepesi-érchegység vidékére. A király, uradalmának így megürült birtokára 1270-ben vízóvó szolgálónépi családot telepített erdőóvó szolgálónépeinek szomszédságába.11 A vízóvók, a királyi uradalom halászó-vizeinek gondozói, Böjté (Buhte) és családja bizonyára a birtoktest központjában, az elköltözött kovácsok házainak helyén építették fel tanyájukat. A nagykiterjedésű Kovácsi birtoktest keleti és északi sávját választotta le a király a vízóvók által megült birtokrészről, és ezt a „birtokrészecskét” — amelynek központját és egyben névadóját egy náddal benőtt vízállás képezte még a 20. század második felében is — adományozta 1272-ben az abaúji Kacsiki Mokud birtokos nemes fiainak. Nekik persze semmi közük, különösen vérségi, testvéri kapcsolatuk nem volt a szomszédba telepített vízóvó királyi szolgálónépekkel, mint azt egy szerencsétlen fordításon alapuló kivonat12 nyomán Sárközy Sebestyén tévesen állítja, és lábjegyzetben hozzáfűzi, hogy ennek ellenkezőjére egy publikációjában „tévesen utal Dénes Gy.” (Sárközy 2006, 34). Hát nem én tévedtem. Ma is vállalom, amit akkor írtam (Dénes 1975). Térjünk vissza az 1272. évi királyi adománylevélre, illetve a benne foglalt határjárásra, amelynek tanulmá10 Dl. 76 193, Z. I: 28-32. 11 REG. ARP. II/l. 1980: 79. 12 REG. ARP. II/4. 3692: 32.
