A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)

Történettudomány - Dénes György: A középkori Gömör megyei Noak birtok helye és neve, Aggtelek és Jósvafő betelepítése

198 Dénes György 1295. évi határjárásáról. Tehát felfigyelt arra, hogy az adásvétel nem korlátozódott pusztán Noak birtok terü­letére, hanem kiterjedt egy vele összefüggő, az oklevél által Moagfő-nek nevezett földrészre is. Az adásvétel tárgyát képező egész területet, a környék patakjait és településeit föltüntető ábrán szaggatott ovális vonal­lal csupán érzékelteti, de a lényeget illetően helyesen, ugyanis az ovális vonal nem csak Imola területét fog­lalja magában, hanem E—EK-nek felnyúlva, ajósva- és Kecső-patakok összefolyásának vidékét is (Smilauer 1932,184-185). Ila Bálint Gömör megye című négykötetes művé­ben külön címszó alatt ír Imoláról (Ila 1944—1976, II. 42CM123) és külön Noák-ró\ (Ila 1944—1976, III. 130—132), a Noakfeiv ~ Noagfew helynevet pedig Kánó földrajzi nevei között tárgyalja, mert — nyil­ván a Noagfew névalak alapján — azonosnak véli az ott több oklevélben szereplő Nagyvölgyfővel (Ila 1944—1976, II. 477). Ebből kitűnik, hogy bár tanulmá­nyozta az 1295. évi oklevelet, és föl is sorolta a benne foglalt határjárásban szereplő helyneveket, de ez utóbbiak egy részét nem tudta azonosítani, és így nem értette meg az oklevél valós tartalmát sem. — Noák címszó alatt azt írja, hogy ez a falu „Imolától kissé északra terült el” ugyanazon völgyben (Ila 1944— 1976, III. 131). — Imola címszó alatt azt olvassuk, hogy a településnek az 1344. évi oklevélben szereplő vagylagos neve: „Nouak alio nomine (Imo)la' bizonyítja, hogy Imola „Noák határán belül épült ... nyilvánva­ló, hogy Noák népességének legnagyobb része saját falujának elnéptelenedése után költözött ide át.” (Ila 1944—1976, II. 420). Ő ezek szerint bár egy birtoktest határain belül, de — Csánkihoz hasonlóan — két külön­álló falunak tartja Noákot meg Imolát, és ezt a Kacsics birtokokat ábrázoló térképvázlatán szemléletesen áb­rázolja is (Ila 1944—1976,1. 99). Pedig máig sem került elő a legcsekélyebb nyoma sem annak, hogy ott valaha is Imolán kívül másik falu is állt volna. Érdekes, hogy ugyanabban a kötetben egy másik falunak is két neve szerepel szintúgy vagylagosan, de ott ezt a megjegy­zést fűzte hozzá: „A két név vagylagos alakban fordul elő, tehát azonosságuk kétségtelen.” (Ila 1944—1976, II. 203). Talán szerencsésebb lett volna, ha a Noák és Imola helynevek esetében is e „kétségtelen” vezérelv­hez tartja magát a szerző. Antal István Bertalan aggteleki születésű volt körjegyző és amatőr helytörténész meg helynévku­tató 1966-ban egy pályázatra nyújtotta be Aggtelek kezdeteiről és a község családjainak történetéről írt tanulmányát, amelyet bírálói kiváló munkának minő­sítettek és díjaztak is. Hogy ez a sok értékes adatot tartalmazó, 1966-ban készült tanulmány a szerző ha­lála után, 1995-ben nyomtatásban megjelent, és ettől kezdve a kutatók számára hozzáférhetővé vált, Bódis Istvánná ny. aggteleki tanácselnökasszony érdeme. A tanulmány — ebben rejlik értéke — Aggtelek kezde­tei kapcsán részletesen elemzi az 1295. évi adásvételi szerződés határjárását, és mint elkötelezett helynévku­tató, aki alapos ismerője volt szülőfaluja és környéke élő földrajzi neveinek (Antal 1990), a csupán térkép alapján dolgozó Smilauernél pontosabban, ha nem is hibátlanul tudta megfejteni és térképvázlatán ábrá­zolni az adásvétel tárgyát képező terület általa kissé nagyvonalúan meghúzott határvonalát (Antal 1995, 9—15, 102). Ugyanakkor azt hiszi, hogy a történész­kutatók tévedhetetlenek, oklevelek adataira támaszko­dó megállapításaik vitathatatlan tények, amelyekhez (itt szó szerint idézem:) „kétség nem fér: Novák el­adása valóban megtörtént 1295-ben, s tény az is, hogy Imola 1295—1344 között Novák határán belül épült”. „Az egykori Novák határának nem az egész területe olvadt be Imola határába, hanem csak a déli része, míg az északi rész Aggtelek területe lett [...] sőt egy kisebbik része Jósvafőhöz tartozik.” Ezek szerint el­fogadja azt is, hogy Novák nem azonos sem Imolával, sem Aggtelekkel, hanem önálló falu volt, amely a 14. századra elnéptelenedett, és lakosai részben az újon­nan felépült Imolán, részben Aggteleken telepedtek le (Antal 1995, 6—8). Azt azonban ő sem kockáztatja, hogy megjelölje, hol állt ez a titokzatos Novák falu, amelynek a helyére sem régészeti lelet, de még csak egy dűlőnév sem utal. Györffy György 1987-ben Gömör vármegye Árpád-kori történeti földrajzában „Novák (Aggtelek)” címszó alatt felsorol öt, 1295 és 1358 között készült oklevelet, amelyekben a vizsgált helynév előfordul (de mindenütt Noak alakban és egyszer sem Novák- ként!). Az 1344. évi oklevél kimaradt a felsorolásból, amelynek a külső oldalán, a tartalmára utaló sorok­ban a „Nouak alio nomine (Imo)la” vagylagos név sze­repel, bár ezt az oklevelet előtte már Kubínyi, Csánki és Ha is megemlítették. Idézi az 1295. évi oklevelet, miszerint a Kicsik nembéliek eladták „Novák örök­lött földet a hozzá tartozó Novágfő nevű földrésszel” a Szuhaiaknak. Rövidítve leírja a benne foglalt határ­járást, korrektül megemlítve annak valamennyi, az oklevélben helynévvel szereplő határpontját. Végül az általa azonosítani tudott Kecső vize (Kechenygy), Jósva (llsua) patak, Szárhegy (Zarhe{g) és Pilinka (Palanka) kétségtelenül aggteleki helynevek alapján megálla­pítja, hogy a bejárt határ „Aggtelek mai határán fut csekély eltéréssel” (Györffy 1963-1998, II. 530). Ez

Next

/
Oldalképek
Tartalom