A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)
Régészet - Hajdú Melinda: A Herman Ottó Múzeum régészeti kutatásai 2012-ben
A Herman Ottó Múzeum régészeti kutatásai 2012-ben 193 S^ögliget—S %ádvár (Gál Viktor) A Szádvárért Baráti Kör kezdeményezésére, valamint sikeres műemlékvédelmi pályázatának köszönhetően 2012. július és augusztus hónapokban ismét lehetőségünk nyílt tervásatás folytatására megyénk legnagyobb alapterületű várának területén. Ennek során a belső vár egyik magasan álló déli várfalszakaszának környezetében végeztünk kutatást. A keleti végében középkori ablak- vagy lőrésnyílás részleteit, míg nyugati végében nagyméretű kiszakadást tártunk fel, és ehhez kívülről egy árnyékszék aknát magában hordozó falazat külső és belső oldalán is végeztünk régészeti feltárást. A külső oldal kiromlásának tisztítása közben derült ki, hogy ott egy komoly mértékű, mintegy 4 x 3 m kiterjedésű, az alapozás aljáig lehatoló sérülés található a várfalban, egy ponton maga a 1,5 m vastag várfal teljesen át is szakadt. A belső oldalon egy, a falhoz utólagosan épített dongaboltozatos pince részleteit tártuk fel. 2012 augusztusában, immár harmadik alkalommal nyílt lehetőségünk egy egyhetes tervásatás folytatására. Az alapvetően a külső vár területén kijelölt kutatási területeken számos érdekes építészeti elem, valamint tárgyi emlék került felszínre. A főkapu melletti épület kutatására kijelölt területen feltártuk a kései, 17. századi kapuépítmény belső falát, alapozását, valamint egy eddig még csak részleteiben értelmezhető nyílást is. A várudvar területén, a déli várfalhoz kapcsolódóan egy újabb cserépkályha alapozásának maradványaira bukkantunk, melynek környezetéből szép számban kerültek elő, elsősorban 16—17. századi kerámiák, kályhacsempék, egyéb használati tárgyak. Az várudvaron nyitott kutatóárkok feltöltési rétegeiből késő középkori, a sziklák közeiből őskori (bükki kultúra) leletanyag került felszínre. Tispadorogma—Teremtóhát (Hajdú Melinda) 1964-ben Kemenczei Tibor és K. Végh Katalin újkőkori leletanyagban gazdag teli településként azonosította a lelőhelyet, melyet 2012 júliusában szerettünk volna azonosítani (P. Fischl Klára, Tobias Kienlin, Seres Nándor). A vizsgált terület Tiszadorogmától légvonalban 3,3 km-re DNy-ra, a Tiszától 800 m-re, az egykori Teremtótól és a gát nyomvonalától E-ra található, egy a környezetéből kiemelkedő dombvonulaton. A terepbejárás alkalmával egy intenzív, több korszakhoz köthető (késő neolitikus, bronzkori, római császárkori) települést sikerült azonosítanunk. Tis^apalkonya—Nagy jóid (Koós Judit—Király Agnes—Tóth Krisztián) A Telekom Zrt. által a Tiszatarján és Tiszaújváros között létesítendő optikai kábelhálózat kiépítéséhez kapcsolódóan 2012. július 20. és augusztus 13. között a Herman Ottó Múzeum Tiszapalkonya—Nagyföld lelőhelyen folytatott megelőző feltárásokat. A Tiszapalkonyáról kivezető és a 3313. sz. közút irányába tartó Dobó út déli oldalán a korábbi terepbejárás alapján késő bronzkori megtelepedést feltételeztünk. Négy szelvényben — összesen 162 m2-nyi területen — 18 régészeti objektumot tártunk fel, melyek kivétel nélkül egy középső vaskori településhez köthetőek. A településrészletet két négyzet alakú, félig földbe mélyített, belső tárológödörrel rendelkező épület, egy szabálytalan alakú, sövényfalú melléképület, valamint egy kút és a hozzá tartozó, szabálytalan téglalap alakú, félig földbe mélyített építmény (kútház?) alkotta. Az épületek között elszórtan amorf agyagnyerő gödröket, valamint egy különálló, kerek, kiöblösödő tárológödröt is feltártunk. A késő bronzkori jellegzetességeket mutató házi kerámia mellett minden objektumból kerültek elő szürke, korongok edénytöredékek (közöttük jellegzetes korsótöredékek), melyek alapján a településrészletet a szkíta időszakra kelteztük. A különlegesebb leletek között több grafitos edénytöredék, többféle megmunkált állatcsont, egy bronzlemezből készült tárgy töredéke, egy kék üveggyöngy és egy jó megtartású, elszenesedett gabonaszem (tőnké, azaz Triticum dicoccum) említhető. Igen érdekes továbbá az a kisméretű, igen vékony falú, korongok, La Téne-stílusú csésze is, melyet az egyik félig földbe mélyített épület közepén, szájával lefelé fordítva találtunk, alóla pedig egy emberi koponya bal oldak falcsontja került elő. Tis^atardos—Csobaji út mentén (Hajdú Melinda) MA régészet szak diplomamunka készítése kapcsán 2012 májusában, majd 2013 októberében tartottunk terepbejárást az 1990-ben Lovász Emese által kutatott területen. Az ásató régész elmondása alapján a neoktikus leletek a II. szelvényből, egy nagyméretű agyagkitermelő gödörből kerültek ki. A lelőhely a település ENy-i szélén, a Csobaj felé vezető műút D-i oldalán terül el egy K—Ny-i irányú markáns dombháton, a Tisza jelenlegi medrétől 500 m-re. A közepes intenzitást mutató lelőhelyről a késő neoktikus leletek mellett a középső neoktikum, és késő bronzkor időszakából is gyűjtöttünk leleteket. A területet jelenleg lucernásként hasznosítják.
