A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)
Régészet - Hajdú Melinda: A Herman Ottó Múzeum régészeti kutatásai 2012-ben
190 Hajdú Melinda kedik el, melyet a Bársonyos-patak mesterséges medre kettévág. Feltételezhető nagysága: 300 m x 150 m. Novajidrány—Sárvár puszta (Csengeti Piroskaj 2012. június 21. és október 5. között a szennyvíz-elvezetés kiépítéséhez kapcsolódó régészeti megfigyeléseket végeztünk a községben. Ennek során a település E-i szélén fekvő ismert lelőhely D-i részén, az Ady Endre utca 12. számmal szemközt, egy E—D-i irányú bekötés mindkét falában bronzkori gödör metszetét dokumentáltuk. Az Ady Endre utca nyugatabbi részein nem nyűt lehetőség megfigyelés folytatására, így további objektumok nem kerültek elő. Novajidrány— Terpesz Kelet (Csengeti Piroska) A Novajidrány és Méra közigazgatási határán, a Bársonyos-patak mesterséges medrének két partján fekvő lelőhelyen 2011 decemberében Miskolczi Melinda végzett próbafeltárást, melynek során meghatározta a lelőhely EK—DNy-i kiterjedését a tervezett szennyvízvezeték árkának nyomvonalában. A megelőző feltárásra 2012. szeptember 13—28-ig került sor. A megnyitott 185 m hosszú szelvény átiagos szélessége 150 cm volt. A régészeti jelenségek (SI—S45) változó mélységből, 60—200 cm-ről kerültek elő. Az objektumok többsége egy késő bronzkori településhez köthető, előkerültek azonban középső neolitikus (tiszadobi csoport) és császárkori germán telepjelenségek (a Kr. u. 4. század végéről), valamint középső rézkori leletek is. A bronzkori jelenségek közül kiemelkedik két „in situ” edény, melyeket kb. 60 cm mélységben, a föld által összenyomottan találtunk. A nagy mennyiségű leletet tartalmazó bronzkori kultúrréteg alatt rézkori kultúrrétegre bukkantunk, melyből a bodrogkeresztúri kultúrához köthető edények töredékei kerültek napvilágra. A rézkori réteg alatt, a sárga altalajban jelentkeztek a neolitikus gödrök. A feltárás során egy Spondylus mellékletes középső neolitikus temetkezés részletét is megtaláltuk. A lelőhely kiterjedését csupán a patak DK-i oldalán tudtuk vizsgálni, ahol azt legalább 260 m x 200 m nagyságúnak határoztuk meg. S'ajókeresytúr— Hatrendes (Csengeti Piroska) A településtől EK-re mintegy 1,5 km-re, a Sajótól K-re, a Kis-Sajó Ny—DNy-i partján fekvő lelőhely Pusztai Imre leletbejelentése nyomán vált ismertté 2012 novemberében. A bejelentő egy kiemelkedésen, kb. 50 m x 50 m-es területen neolitikus kerámiatöredékeket, valamint egy ép őrlőkövet gyűjtött. A lelőhely pontos kiterjedése nem ismert. Sajókeresytúr-Margit-táblátólDNy-ra (Hajdú Melinda) Szintén Pusztai Imre önkéntes gyűjtőmunkájának köszönhetően ismerhettük meg a lelőhelyet, mely a település határától K-re, a Sajó bal partjától mintegy 1,2 km-re egy enyhe kiemelkedésen található. Az előkerült telep a középső neolitikum időszakára tehető. Sajónémeti— Vár-hegy (Szörényi Gábor András) A tavaly megkezdett szondázó jellegű feltárásokat folytattuk a múzeum munkatársaival. Ennek során újabb kutatóárkot nyitottunk, ezúttal a vármagtól D-re, a kettős sáncot és árkot átvágva, ahol megállapítottuk, hogy a külső sáncvonulat a természetes homokkő lefaragásából alakult ki, míg a belső egy több mint 2 m vastag mesterséges feltöltésű sánc, amelyet a leletek és érmék alapján a 15. századra keltezhetünk. A sánc tetején nagyobb mennyiségben találtunk kisebb-na- gyobb kődepókat — feltételezhetően a várvédők gyűjtötték össze, parittyák számára, illetve egyszerűen kőhajigálás céljából. A sáncokon ugyanakkor nem találtunk palánkfal nyomára utaló cölöplyukakat. A vármagtól Ny-ra lévő előretolt védműben egy kisebb szelvényt nyitottunk, annak ENy-i részén. A védmű pereme alatt egy szisztematikus rendszerben sorakozó, dupla cölöplyuk-sort azonosítottunk, mely egy faszerkezetű palánk nyomára utal. Ennek belső oldalán egy sziklába vájt alapozási (?) árkot fedeztünk fel, mely feltehetően egy magasabb épülethez tartozhatott. A szelvényből előkerült 15. századi leletek és érmék a század közepére, azaz a huszita megszállás éveire utalnak, így joggal feltételezzük, hogy a bratri zsoldosok emelték ezen kerek, fa-földszerkezetű véd- művet a vár előterének és megközelítési útvonalának fedezésére, tüzérségi tűz alatt tartására. Egy további kisebb árkot is nyitottunk a védmű alatti, gyűrűszerű teraszon, melyről kiderült, hogy egy korábbi, őskori erődítés árka, amit a 15. századi husziták feltöltöttek és egy járószintet alakítottak ki rajta. Az árok első, részleges feltöltődése vaskori, kelta leleteket rejtett, így a várhegyen őskori megtelepedéssel is számolhatunk, amit a későbbi, 13. századi és még inkább a 15. századi várépítéshez kapcsolható terep- rendezések erőteljesen elpusztítottak.
