A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)

Régészet - Hajdú Melinda: A Herman Ottó Múzeum régészeti kutatásai 2012-ben

A Herman Ottó Múzeum régészeti kutatásai 2012-ben 185 patak mesterséges medrétől DK-re, természetes víz­folyások találkozásánál helyezkedik el. Galkó József fedezte fel 2010. október 7-én, majd 2012. január 14-én újabb leleteket gyűjtött területéről. Szántóföldön, kb. 70—80 m x 20—30 m-es területen középső neolitikus, késő neolitikus és rézkori töredékeket talált közepes sűrűségben. A lelőhely közel K-Ny-i irányú lehet. Kéked—Hosszú földek (Hajdú Melinda) A Kéked—Abaújnádasd összekötő útberuházáshoz készült örökségvédelmi hatástanulmány részeként 2012. március 4-én tartottunk terepbejárást Kéked— Hosszú földek határrészen, ahol nagy mennyiségű középső neolitikus (Alföldi Vonaldíszes Kerámia kul­túrája valamely csoportja) és néhány késő bronzkori töredéket gyűjtöttünk. A lelőhely Felsőkéked falutól Ny-ra, a Balázs-ároktól E-ra a Hernád magasparton, a magyar—szlovák határ közelében húzódik. A beru­házás által érintett lelőhelyrészen 2012 decemberében Gulyás Gyöngyi végzett próbafeltárást, 2013-ban pe­dig megelőző feltárást. Kéked—Tetők (Hajdú Melinda) A Kéked—Abaújnádasd összekötő útberuházáshoz készült örökségvédelmi hatástanulmány részeként 2012. március 4-én tartottunk terepbejárást Kéked— Tetők határrészen, ahol intenzív késő bronzkori és középkori (13-15. századi) települést határoltunk le. A lelőhely Kéked falutól Ny-ra a Lapis-patak jobb partján, a Hernád magasparton húzódik. Kistokaj—Külterület (Hrs%. 062/16) (K. Tutkovics Eszter—Kalli András) 2012. március 13. és május 8. között tárták fel a miskolci Herman Ottó Múzeum munkatársai egy késő bronzkori (Piliny-kultúra) urnatemető részletét, illetve egy római császárkori, germán településrészle­tet. A 119 sírból álló temetőrészlet a közelben folyó Hejő ártere felé lejtő domb északkeleti oldalán helyez­kedik el. A feltárt késő bronzkori temetkezések többsége urnás hamvasztásos rítusú volt. Ezekben a máglyán elégetett elhunytak hamvait nagyméretű, díszített edé­nyekbe, urnákba helyezték. Az urnákat tálakkal fedték le, míg az urnák köré meghatározott szabályrendszer szerint különböző típusú edényeket, legtöbbször kis­méretű csészéket, kisebb fazekakat helyeztek el edény­mellékletként. Több esetben a hamvak között vagy azokon különféle bronztárgyak kerültek elő. Ezek szintén a halottnak szánt túlvilági mellékletek vol­tak, melyeket legtöbbször a halottal együtt elégettek a máglyán. Ezek többségükben az egykori ruházatot díszítő elemek (spirálcsövecskék, gyöngyök) voltak. A bronztárgyak közül említésre méltó két borotva, egy viszonylag ép tű és egy sarlópenge töredéke. A sírok ki­sebb részét szórthamvas rítusú temetkezések alkották. Ezek esetében kisméretű, sekély, kerek gödrök aljára szórták a hamvakat, nagy mennyiségű, a máglyáról származó faszén maradvánnyal együtt. Az eltemetett mellékleteit a hamvak mellé helyezték el. A temetőrészlet a késő bronzkori Piliny-kultúra második időszakába (Kr. e. 12—11. század) sorolható. Szintén a Hejő árterére lejtő domboldalon helyezke­dett el a korai római császárkori, germán település­részlet. A falurészleten belül két házat, néhány tároló-, valamint szemetesgödröt, két vízelvezető árkot, cölöp­lyukakat és egy, a település egykori lakóinak hiedelem- világához kapcsolódó objektumot sikerült feltárni és dokumentálni. Mályi, Geotermális kúttól DK-re (Hajdú Melinda) A Miskolc—Mályi geotermális távhőrendszer TA01- 03 szakaszán régészeti megfigyelés keretében lehatá­rolt őskori lelőhelyen egy kb. 30 m hosszú paticsos sávot figyeltünk meg szórvány kerámiával. A lelőhely Mályi községen belül, a település ENy-i részén, a köz­séget nyugat felől határoló dombvonulat oldalában található. A területet sokáig szemétlerakóként hasz­nosították, bejárására annak fedettsége miatt nem volt alkalmunk, ezért a lelőhely további kiterjedése bizony­talan, elképzelhető az is, hogy a leletek másodlagos pozíciójúak. Méra, 1—3. lelőhely (Galkó József) 2012 márciusában terepbejárást végeztünk Méra község nyugati határában. Az M30-as főút mentén, a dombtetőn javarészt a középső bronzkori hatvani kultúra leletanyagát találtuk, de szórványosan néhány új kőkori edénytöredék és pattintott kő is előkerült. 2009-ben Lengyel György és Szolyák Péter egyetemi hallgatókkal (Miskolci Egyetem) három különálló le­lőhelyet lokalizált a területen. Méra—Sós-pást (Csengeti Piroska) A község É—ÉK-i szélén, a Bársonyos-patak mes­terséges medrének Ny-i partján fekvő lelőhelyen 2011 decemberében Miskolczi Melinda folytatott próbafel­

Next

/
Oldalképek
Tartalom