A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)
Régészet - Pusztai Tamás: A tapolcai bencés apátság építéstörténete
154 Pusztai Tamás közrefogott sziget volt az a színtér, ahol Tapolcán a magyar honfoglalást megelőzően és az azt követő időszakban is számolnunk kell valamilyen emberi tevékenységgel. Dolgozatunkban elsősorban a 11—16. század e helyen zajlott, régészeti eszközökkel megfogható történéseit vizsgáljuk. A 2012-13. ÉVI RÉGÉSZETI FELTÁRÁSOK A 2012—13-as feltárások a Barlangfürdő előtti szabad teret érintették, ami jórészt egybe esett az egykori Anna szálló helyével11 (2. kép). Az összességében 11 hónapon át végzett feltárások során az apátságépület és az itt álló templomok alaprajzának és építési periódusainak tisztázása mellett meghatározhattuk azt is, hogy a környezet változásai hogyan kapcsolhatók össze a templom történetével, átépítéseivel. Mivel a huszadik század végén elbontott Anna szálló korábban éppen az apátság területén állt, sokan úgy vélték, nem sok maradhatott meg a középkori épületekből. Ez azonban nem így van. Az Árpád-kori járószintek a mai felszín alatt 180 centiméterre találhatók. Az Anna szálló falát eredetileg egy fa vázszerkezettel készítették: a kiásott alapárkokba párhuzamosan 2—2 gerendát fektettek, ezekbe állították bele a fal függőleges oszlopait. A vázszerkezet talpgerendái a mai felszín alatt 80—90 cm mélységen feküdtek, ami a mélyebben lévő Árpád-kori szinteken a templomban nem okozott pusztítást. Az Anna szálló építkezései — főleg a későbbi toldozgatások — elsősorban a kolostorépületben okoztak károkat. TAPOLCA ELSŐ TEMPLOMA A hideg és meleg vizű források vizei körbevette sziget északi szélén a 11. században egy rotundát — kerek templomot — építettek. Ez a mai Miskolc területének eddigi legkorábbi temploma. A kör alakú hajóhoz északkeletről egy patkóíves szentély kapcsolódott. A hajó külső átmérője eredetileg 7,8 méter volt, amit később egy köpenyfallal vettek körbe. A szentély hossza 2,5 méter.12 * 13 E temp11 Ezek a 46292/9-10 helyrajzi számú területek. 12 Ha ismét meg szeretnénk szerkeszteni ezt az épületet, az alábbiakkal írhatjuk le: A kerek hajó belső terének sugara 3 méter. A belső teret határoló fala vastagsága 0,8 m. A hajóval együtt épült patkóíves szentély fala kissé vékonyabb, 0,7 méter. A hajó külső alapköréhez képest a szentély külső fala keleti irányban, 2,5 méter távolságban volt. A szentély belső ívének szerkesztéséhez használt kör sugara 1,2 méter, míg a szentélyfal külső síkját ugyanebből a középpontból egy 1,9 méter sugarú körrel szerkesztették meg. E kör középpontja az épület tengelyében, a hajó külső falsíkjától keletre 0,7 méter távolságban volt. Ahol a szentély külső (1,9 méter sugarú) köre képzeletben metszette a rotunda hajó belső falsíkját, lom tengelye a Ny—K iránytól északra 17 fokkal tér el (3. kép)P A körtemplom bejárata eredetileg a DNy-i oldalánál lehetett. E helyen a hajófal alapozása is megszakad. Az eredeti bejárat szélességét már nem tudjuk megmérni, mert a később ide épített bencés templom a rotunda e szakaszát elpusztította: a korábbi épület alapköréből ekkor egy szeletet elbontottak (5. kép). A kerek templom alapozása tört mészkőből készült, mélysége a korabeli járószinthez mérten 1 méter volt. Külön kiképzett lábazatnak nincs nyoma. Felmenő falait — tört mészkő falmaggal — szabálytalan, áüagban 40 x 42 illetve 40 x 27 cm-es, 15—20 cm vastag, szürkés-zöld színű, riolit tufa kőlapokból készítették. A szentély burkolatát az utólagos építkezések teljesen elpusztították. Az oltár alapozása sem maradt meg. A szentély belső járószintje a hajóhoz képest 17 cm-rel magasabban volt. Ezt a szintkülönbséget egy lépcső hidalta át, ami már a hajóban elkezdődött. A lépcső éle eredetileg a hajó belső alapkörétől 0,7 méterre, nyugatra húzódott. A lépcsőnek azonban csak az északi széle maradt meg. All. századi építkezések során igen nagy gondot fordítottak az épület víz elleni védelmére. A rotunda padlója alatti rétegrendet úgy alakították ki, hogy az az igen vizenyős környezet ellenére is biztosította, hogy a templom padlója száraz maradjon. Ezt az alábbi módon tették: miután elkészült az alapozás és felhúzták a falat, az épület belsejét a falak belső szélétől kiindulva, lencseszerűen kimélyítették, onnan a felül fekete, alul szürkésbarna agyag altalajt eltávolították. A rotunda belsejében létrejött egy, a hajó közepe felé lejtő teknő, aminek mélysége a korabeli külső járószinthez mérten 0,9 méter volt. E teknőt aztán egy meghatározott rétegrendet követve feltöltötték. A feltöltési rétegek legalsó eleme egy nagyméretű, tört mészkődarabok alkotta, középen 25—30 cm vastag, a templom falai felé közeledve fokozatosan keskenyedő réteg volt. E kövekre egy középen 15—20 cm vastag, a szélek felé fokozatosan keskenyedő, egynemű, sárga agyagfeltöl- tés került. Ezt jól ledöngölték. A sárga agyagra ismét egy sor tört mészkövet terítettek. Ezek a kövek már valamivel kisebbek voltak, mint a legalsó réteg kövei. E réteg vastagsága 15 cm. A kövek fölött pedig megint onnan indult a szentély belső falsíkja. A hajó és a szentély külső falsíkjainak találkozási pontját pedig az alaprajzon a kis templom tengelyével párhuzamos, tőle délre és északra, 2-2 méterre meghúzott egyenesek és a hajófal külső körének metszéspontjai adják. 13 A később a rotundához épített bencés templom tengelye a Ny—K iránytól 3,5 fokkal tér el az északi irányba.
