A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)
Régészet - Pusztai Tamás: A tapolcai bencés apátság építéstörténete
A tapolcai bencés apátság építéstörténete 151 Az épület többi részét a 16—18. század során a környék lakossága teljesen széthordta. 1923-ban a fürdő előtti területen épült fel az Anna szálló amit, miután egy része leégett, 1990-ben bontottak le (Dobrossy 2000, 195, 209). így e helyen sokáig nem volt mód arra, hogy szisztematikus régészeti feltárásokat végezzenek. A szállóhoz vezető közművek árkainak kisásása során azonban számos esetben végeztek olyan kisebb leletmentéseket, helyszíni szemléket a miskolci múzeum régészei, melyek alapján már az 1950—60-as években is valószínűsítették, hogy e helyen kell keressük az apátság maradványait. 1933-ban az Anna szállóhoz északról vezető út alatt, a szálló melletti patak északi oldalánál került elő egy habarcsba rakott kövekből álló falszakasz.3 1940. április 10-én Megay Géza végzett leletmentést az Anna szállónál. Az ekkor készített helyszínrajzán látható, hogy a szálló északi falától 10 méterre húzott, K—Ny-i irányban futó árokban három csontváz is előkerült. A csontok anatómiai rendben feküdtek, a vázak hozzávetőleg Ny—K-i tájolásúak voltak.4 5 E sírok azon a területen voltak, ahol ma az Anna-terasz épülete található. 1957-ben a Herman Ottó Múzeum részéről Megay Géza végzett helyszíni szemlét Tapolcán. Ekkor a vízmű régi gépházához vezető főnyomócső árkában emberi csontokat és sírokat talált. A vázak fekvése K—Ny-i irányú volt, és „fejjel nyugatra” feküdtek. Két árokból teljesen zavart földből összegyűjtött kerámiatöredékeket, melyek nagy része középkori volt. A híd melletti területen szórványosan emberi csonttöredékek, S-végű bronz hajkarika, valamint egy kígyófejes bronzdísz került elő.3 A Herman Ottó Múzeum 1958. évi régészeti kutatásairól Kalicz Nándor készített összefoglalót. Ekkor leírta, hogy Tapolcán vízvezetékcső fektetése során csontvázak kerültek elő és falakat vágtak át. A csontvázaknak a korai Árpád-korra jellemző S-végű halántékkarika volt a melléklete. A falmaradványok véleménye szerint az egykori tapolcai apátsággal voltak kapcsolatban (Kalicz 1958, 131).6 1967-ben az Anna szálló előtt csatornázási munkák közben csontvázakat találtak. A csatorna metszetében, 1,5—2 méter mélyen vastag kőfal maradványai is látszottak. A falból egy 15. századi cserép 3 Megay Géza helyszíni szemléjének vázlatrajzát és az előkerült fal metszetének fényképét közli Dobrossy 2000,161. 4 HÓM RégAd. 1969/765, 126. doboz. 5 HÓM RégAd. 1968/584,121. doboz. 6 Elképzelhető, hogy ez, a Herman Ottó Múzeum Évkönyvében megjelent jelentés tulajdonképpen Megay 1957-es leletmentésének a kivonata. került ki. Kemenczei Tibor a kutatásról írt, a miskolci múzeum évkönyvében megjelent jelentésében valószínűsíti, hogy e helyen állhatott az egykori tapolcai apátság valamelyik épülete, temetője.7 1969-ben szintén a vízmű gépházánál kerültek elő régészeti leletek. Ekkor Kemenczei Tibor végzett helyszíni szemlét. A vízmű régi és új gépháza között 2—3 m mélységben 18. századi cserepeket és állatcsontokat találtak, valamint egy 1700-as évekből származó rézpénzt is, mely azonban nem került a múzeum birtokába. A leletek Kemenczei Tibor véleménye szerint egy egykori szemétgödörből származhatnak.8 1992-ben Wolf Mária foglalta össze, mi az, amit a régészeti adatok alapján tudhatunk Miskolc Árpádkori történetéről. A Megay-féle 1957-es helyszíni szemle leleteit feldolgozva Tapolca kapcsán leírja: w4z előkerült kőfalmaradványok és sírok valószínűvé teszik, hogy a tapolcai apátság nyomaira vezetett bennünket a véletlen. ... A. leletmentés során előkerült S-végű hajkarikát azonban az analógiái alapján a XI. század végére a XII. század elejére keltezhetjük, így feltehető, hogy valamilyen templom (és település) már a XI. szüzed végén állhatott itt, amely nem feltétlenül agonos a Miskolc nemzetség monostorával” (Wolf 1992, 125). 1999-ben Pusztainé Fischl Klára és Csáki Csilla a múzeum által Miskolc területén végzett korábbi leletmentések és helyszíni szemlék terepi visszaazonosítá- sa során jutott arra a megállapításra, hogy az apátság maradványait a barlangfürdő előtti téren kell keressük. 2001-ben a Kulturális Örökség Igazgatósága végzett helyszíni szemlét Tapolcán. A virágágyásokban Árpád- és középkori kerámiatöredékeket találtak. Ekkor megállapították, hogy a Barlangfürdő előtti téren középkori településnyomok találhatók.9 A Herman Ottó Múzeum 2004 telén, 2 héten át végzett próbafeltárást Tapolcán a 46292/10 hrsz.-ú területen a fürdő tervezett bővítéséhez kapcsolódóan. Ekkor sikerült egyértelműen meghatározni, hogy a tapolcai bencés apátság a Barlangfürdő előtti téren, éppen az egykori Anna szálló helyén található. E kutatás során a mai felszínhez mérten 160—180 cm mélységen megtaláltuk az apátsági templom szentélyébe vezető lépcsőjének maradványait, valamint a templomhoz délről kapcsolódó kolostorépület keleti szárnyát. 2006-ban a Barlangfürdő át kívánta helyezni a kerítését, ami így az apátsághoz kapcsolódó kolostorépület nyugati szárnyára került volna. Szükséges volt, HÓMÉ VIII. 1969,509. 8 HÓM RégAd. 1969/800, 126. doboz. 9 HÓM RégAd. 2001/3168, 201. doboz, Paszternák István jelentése.
