A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)
Régészet - Szőllősy Csilla: Kora Árpád-kori településnyomok Szentistván határában
144 Szőllösy Csilla Szintén a földrajzi tulajdonságokkal magyarázható az Árpád-kori (12—13. századi) tanyaszerű település mérete Pácin-Alharaszton, a Bodrogköz területén, ahol összesen 5 félig földbe mélyített ház állt a középkorban, de emellett további felszíni épületek létét is feltételezik. Az objektumokat kb. két generáció használhatta, emellett kimutatható volt, hogy a terület mérete kizárólag ekkora település „eltartására” volt elegendő. Valamint domborzati rekonstrukciókkal igazolták, hogy a feltárt házak a sárga, homokos felszínre, eredetileg is a magaslatra épültek, igazodva a terület domborzati és vízrajzi adottságaihoz, ami jellemző a Bodrogköz egész területére a középkorban (Ringer-Szörényi 2011, 513). A szentistváni lelőhely esetében több elképzelés biztosan kizárható a kis településekkel kapcsolatos lehetőségek közül. Feltehetően nem egy szórt település része, mivel a legközelebbi azonos korú lelőhelyek 2—3 km-rel arrébb helyezkednek el. Szintén kizárható, hogy egy nagyobb településhez kapcsolódna, mivel nem ismert ilyen a környéken, és a földrajzi adottságok miatt nem is nagyon volt lehetőség a kialakulásukra. A nyári szállás kérdése szintén bizonytalan, a három ház nem feltétlenül állt egy időben, illetve a 6. ház tűzhelyének megújítása kevésbé ideiglenes tartózkodásra utal. Annak a lehetősége már valószínűbb, hogy kialakulóban lévő falu lehetett, amit lakói esetleg az életmóddal kapcsolatos költözködések miatt, esetleg egyéb okokból kifolyólag felhagyni kényszerültek. ÍROTT FORRÁSOK Györffy György történeti földrajzi munkájában az első közvetett adat a mai Szentistvánról 1273-ból származik. A falu Györffy véleménye szerint nevét Szent Istvánról elnevezett egyházáról kapta (Györffy 1987, 815, 806), ami tehát legkorábban all. század végén épülhetett, de nem zárható ki a későbbi keltezés sem. Konkrét adat a faluról csak a 14. századból, 1332- ből származik a pápai tizedjegyzékekkel kapcsolatban (Györffy 1987, 806), azonban ezek az adatok nem vonatkoztathatóak a fentebb ismertetett, kora Árpádkori településre. TEMETKEZÉS A lelőhely vizsgálata kapcsán mindenképpen figyelmet érdemel a valahai településtől alig 1 krn-re DK-i irányban feltárt kisebb temetkezéscsoport,1 amely esedeg összefüggésbe hozható az itteni lakossággal. 1 HÓM RégAd. 4170-07. A négy, mellékletei és tájolása alapján középkorinak meghatározható sír (1, 2, 3. és 9. számú) egy csoportban került elő, míg a másik kettő (5. és 22. számú) valamivel távolabb, és valószínűbbnek látszik a császárkori keltezésük. Az 1. és 2. számú sírok mellékletei között szerepel egy S végű hajkarika, melyek a 10. század második felében, utolsó harmadában terjedtek el, de még a 12—13. században is kimutathatóak (Révész 2008, 404). A 2. számú sírban emellett egy sodrott ezüstgyűrű is feltárásra került, amelynek használati ideje all. századra tehető (Révész 2008, 421). A 9. számú sír nyitott bronz haj karikájának párhuzamai már szintén a 10. században megjelennek, de még 11. századi sírokban is előfordulnak, utána viszont nem jellemzőek (Istvánovits 2003, 279, 281). Az eltemetettek nemével kapcsolatban az 1. és 2. számú sír esetében a mellékletek adhatnak támpontot. Az S végű haj karikák kizárólag női sírokban fordulnak elő (Révész 2008, 403; Istvánovits 2003, 283, 285), de a bronz hajkarika és a gyűrű is náluk jellemzőbb (Istvánovits 2003, 279, 281). A 3. sírból ugyan nem került elő melléklet, a váz alapján azonban feltételezhető, hogy férfiról van szó, a 9. számú sírban pedig egy gyerek váza került feltárásra. Az eltemetett felnőttek kora antropológiai vizsgálatok hiányában egyelőre nem ismert. A kis távolság és hasonló időhatárok miatt feltételezhetően lehetett összefüggés az itt eltemetettek és a fentebb vizsgált település lakói között. Ebben az esetben a sírok tovább pontosíthatják a keltezést, mivel a sodrott ezüstgyűrű all. század után már nem fordul elő. Ha nem is feltétlenül ezzel a településrésszel kapcsolatba hozhatóan, de mindenképpen a környék korai megtelepedésének bizonyítéka az a két öntött, áttört, bronz haj fonatkorong is, amely a ’80-as években került elő Szentistván mai temetőjének területén.2 ÖSSZEGZÉS A feltárt lelőhelyen tehát összesen három ház sorolható az Árpád-korba, illetve a kutatatlan területeken esetleg továbbiakkal számolhatunk, bár a földrajzi adottságok, a mocsaras, gyakorta árvízzel elöntött területek megszabták a „falu” kiterjedését. A leletanyag alapján all. század végére keltezhető a település, amelyet feltehetően nem használtak huzamosabb ideig. 2 Révész László: Állatalakos áttört honfoglalás kori hajfonatko- rongok a Kárpát-medencében. Kézirat. Ezúton szeretném megköszönni Révész Lászlónak, hogy kéziratát áttanulmányozhattam.
