A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)
Régészet - Szőllősy Csilla: Kora Árpád-kori településnyomok Szentistván határában
136 Szöllösy Csilla A 3. és 6. házak esetében alapvető kérdés, hogy ezek is ágasfás-szelemenesek voltak-e, csak az oszlopnyomokat nem lehetett megfigyelni, vagy pedig a tetőszerkezet pl. boronafalra támaszkodott. A felmenő fal a sekély gödrök miatt itt is valószínűnek látszik, azonban közel sem biztos, hogy mindkét kérdéses ház azonos technikával épült. Amennyiben feltételezzük a boronafalat, mindkét esetben a ház gödrén kívül kellett támaszkodnia a szerkezetnek (a 3. ház esetében a szabálytalan házalaprajz, illetve a fal melletti objektumok indokolják, a 6. háznál pedig a sarokba vájt agyagkemence). A falak alapanyagát tekintve elsősorban a közeli Bükk hegységből származó lombos fák jöhetnek szóba, mivel a területen a fenyő kevésbé jellemző. (Bükkből és tölgyből készült boronaházakat a középkori Sarvalyon (Holl 1979,33) lehetett dokumentálni.) Szentistvánon két ház padlója volt tapasztott (érdekes módon mindkét esetben a felső, E-i harmadból hiányzott), a bejárat nyomát viszont egyik esetben sem lehetett megfigyelni. A tűzhely a 3. és 5. házban kőből épült, a 6.-ban pedig a ház sarkába vájták, ami a két legáltalánosabb típusnak számít (Takács 1993, 19—22). A 3. házban a tüzelőberendezés meglétét csak feltételezhetjük, a D-i sarokban előkerült nagyméretű kövek esedeg azt jelezhetik, bár tapasztást vagy más erre utaló nyomot nem lehetett felfedezni. Az 5. ház DNy-i sarkában egyértelműen azonosítani lehetett a kőből épült tűzhelyet. A 6. házban épp az ellenkező sarokban, EK-en került feltárásra a kemence, amit a ház sarkában meghagyott agyagtömbbe vájtak. Az oszlophely nélküli párhuzamok esetében a kőből rakott tűzhely sokkal gyakoribb, mint az agyagba vájt vagy épített, közülük is inkább a kötőanyag nélküliek jellemzőek nagyobb számban. Ennek nemcsak időbeü okai lehetnek, hiszen 12—13. századra keltezett objektumokban is előfordul kőkemence. Agyagkemence nyoma ilyen házból pl. Hejőkeresztúr- Vizekközéről, all. század elejéről származik (Wolf 1999, 166). Egyéb belső objektumok tekintetében az 5. ház teljesen üres, a 3. és 6. házban viszont feltárásra került 1—1 gödör, előbbi esetben közvetlenül a Ny-i sarok mellett, 34 cm mélyen, utóbbinál pedig a kemence oldala mellett, 60 cm mélyen. Funkciójuk és keltezésük azonban kérdéses. KERÁMIA A lelőhely Árpád-kori időszakából leletanyag tekintetében kizárólag kerámia áll rendelkezésre. A középkori anyag zöme a 6. házból származik, a 3. és 5. ház csak kisszámú edénytöredéket tartalmazott. Az anyag elég rossz minőségben maradt meg, ráadásul a darabok között még kiegészíthető edények sincsenek (a legnagyobbak kb. tenyérnyi nagyságúak). Legnagyobb számban oldaltöredékek kerültek elő (91 darab), illetve valamivel kevesebb perem (32 darab) és alj (17 darab), amelyek mind külön edény részét képezték. Jellemzően sötétszürke színűek, de nagyobb számban fordulnak elő világosbarna, barna töredékek is, illetve egy-két vöröses színű darab. Az anyag elsősorban csillámos homokkal sová- nyított, kb. a 70%-a emellett még apró kavicsot is tartalmazott, valamint néhány esetben kerámiazúzalékot is meg lehetett figyelni. Durvább minőségű soványítás csak egy-két töredéknél jellemző, de ugyanez mondható el a nagyon finom kivitelezésről is. Természettudományos vizsgálatra nem került sor, holott nagy valószínűséggel módosítaná, de legalábbis pontosítaná a képet, akárcsak néhány környékbeli lelőhelynél, ahol kimutatták, hogy nem lehet tudatos soványításról beszélni (Simonyi 2005, 43). Készítés-technikailag a leletanyag megfelel az Árpád-korban általános lassú kézi korongolt daraboknak. Kézzel formált töredékek a középkori anyagban nincsenek, akárcsak a korszak más lelőhelyein — mind a települések, mind a temetők anyagát figyelembe véve (Wolf 2003, 95). Feltehetően az edényeket először hurkatechnikával alakították ki, majd ezt követően simították el kézi korongon és hozták létre a díszítéseket. A hurkatechnikára utaló egyenetlenségek csak nagyon kevés esetben figyelhetők meg a töredékek belső oldalán, a nagyobb részük egyenletesebb kialakítást kapott. A töredékeken fenékbélyeg nyoma nem látszik. Peremtöredékből 32 darab került felszínre, az erősen és enyhén kihajló formák közel azonos számban fordulnak elő. Közöttük a tagolt kialakítás jellemző leginkább, a lekerekített és egyenesen levágott kisebb számban jelentkezik. Az elkeskenyedő peremvég nem igazán fordul elő, inkább a kiszélesedő, megvastagodó formák a jellemzőek. A töredékek zöme túl kisméretű ahhoz, hogy az eredeti edény típusa meghatározható legyen. Akad néhány nagyobb darab, amik biztosan egy-egy fazék részét képezték, bár feltehetően a leletanyag nagy része ebbe a típusba tartozott, valamint két bográcsperem töredéke is előkerült. A díszítéseket tekintve a leletanyag viszonylag nagy változatosságot mutat, az oldaltöredékeknek csak kis
