A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)
Régészet - Szőllősy Csilla: Kora Árpád-kori településnyomok Szentistván határában
A Herman Ottó Múzeum Évkönyve LII (2013), 131—147. KORA ÁRPÁD-KORI TELEPÜLÉSNYOMOK SZENTISTVÁN HATÁRÁBAN Szőllősy Csilla Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár Absztrakt: A tanulmányban a Borsod megyei Szentistván határában feltárt M3/7- lelőhely középkori anyaga került feldolgozásra. A korszakhoz összesen három házhely kapcsolható, melyek között szerkezetüket tekintve mind az Árpád-korban általános ágasfás- szelemenes, mind a valamivel ritkább boronafal előfordul. A házak leletanyaga kizárólag kerámiát tartalmazott, készítés-technikájuk és díszítésük alapján all. századra, a 11—12. század fordulójára keltezhető a település. Szerkezetét tekintve a kis objektumszám miatt egy kialakulóban lévő településkezdemény lehetett, melyet a későbbiekben felhagytak lakói. A lelőhelytől nem messze feltárásra került egy, a leletei alapján azonos korszakba sorolható, kisebb temetkezés-csoport is, amely feltehetően összefüggésbe hozható a településsel. Kulcsszavak: település, temető, kerámia, Árpád-kor, településszerkezet BEVEZETÉS A Mezőkövesdtől nem messze fekvő Szentistván (1. kép) határában az M3-as autópálya ásatásai során került napvilágra a 7. számú lelőhely. A korábbi terepbejárásokat követően a feltárások Révész László vezetésével folytak 1993-ban. A településen a nagy mennyiségű ős- és császárkori objektum mellett három középkorra keltezhető épület maradványa került elő. FÖLDRAJZI KÖRNYEZET A vizsgált terület az Alföld északi peremén, a Bükk hegység lábánál, a Borsodi Mezőség területén helyezkedik el, távolabbról a Tisza és a Sajó által körülhatárolva. A megye D-i, DK-i részét elfoglaló Borsodi Mezőség síkságát a hegy- és dombvidékek előterében kialakult hordalékkúpok alkotják, melyek szigetként emelkednek ki az árteres területből. A környék földrajzi képének elsődleges alakítói a Bükkből É—D-i irányban érkező különböző vízfolyások (Frisnyák 1995,10—11). A folyók, patakok mentén a folyamatos árvizek a magukkal hozott hordalékot szétterítették, folyóhátakat hozva így létre (Frisnyák 2002,16). Györffy György történeti földrajzi munkájában a következőképpen határolja be a területet: a Bükk hegység alatt elterülő síkság, a Sajó alsó vízvidékén egészen a Tiszáig. Vízrajzával kapcsolatban szintén a különböző kis patakokat említi (pl. Csincse, Nyárád, Eger vagy Hejő) (györffy 1987, 735-736). A honfoglalás kori földrajzi viszonyok rekonstrukciójára Somogyi Sándor tett elsőként kísérletet, mely során négy különböző tájtípust különített el a területen. Szentistván környékét a réti talajú, keményfás ligeterdős altípusba sorolta, amely időszakosan árvízzel borított volt. Ez elsősorban a halászatnak és a nyári állattartásnak kedvezett (Somogyi 1988, 863). Mindezekből látszik, hogy a Borsodi Mezőség területén elsősorban a kiemelkedések alkalmasak megtelepedésre, amit a lelőhelyek elhelyezkedése igazol is (Simonyi 2001, 359-360). A LELŐHELY Szentistván határában tehát az 1992—93-as terepbejárásokat követően 1993-ban került sor feltárásra, melynek során az épülő autópálya tengelyén egy 130 x 130 m-es dombon folytak a munkálatok. Az ásatás során a terepbejáráskor is jelzett korszakok (őskor, császárkor, Árpád-kor) települési objektumai kerültek felszínre, összesen 8 ház és 39 gödör. A lelőhely egészét behálózó, zömmel méhkas alakú gödrök elsősorban késő bronzkori, kora vaskori és császárkori edénytöredékeket és állatcsontokat tartalmaztak. Utóbbi leletanyagokon kívül orsógombok, illetve egy-két vastöredék (tőr, zabla oldalpálca, szájvas) került felszínre. A középkori anyag kizárólag kerámiából állt.
