A Herman Ottó Múzeum évkönyve 51. (2012)
RÉGÉSZET - PINTÉR-NAGY Katalin: Kora népvándorlás kori sír Pácin–Szenna-dombról
98 Pintér-Nagy Katalin VADAY 1990, 175-197), Tiszakarád-Inasa (LOVÁSZ 1982, 124; LOVÁSZ 1985, 88; LOVÁSZ 1986, 10-11), Mezőszemere-Kismari-fenék (VADAY-DOMBORÓCZKI 2001, 8-34), 4 Szihalom—Pamlényi-tábla (VÁRADI 1997, 117), Szihalom-Budaszög (FODOR 1997, 121). Az 5. század folyamán a Kárpát-medencében azonban a Ny—K-i tájolás vált egyre inkább uralkodóvá a D—E-i és az E,—D-i irányú temetkezésekkel szemben (B. TÓTH 1994, 287; TOMKA 2001, 165, 173; OTTOMÁNYT 2001, 44-45; NAGY 2004, 132; OTTOMÁNYI 2008, 237). A gepida soros temetőkben pedig csak néhány esetben figyelhetők meg D—E-i irányú sírok. 3 A pácin-szennai halottat viszonylag csekély mélységű (60 cm), 6 szabálytalan téglalap alakú, széles aknasírba temették el. A 225 cm hosszú és körülbelül 120 cm széles sírgödörben a váz a gödör K-i oldalához közelebb helyezkedett el. A leletmentő feltárás során koporsóra utaló nyomokat nem észleltek. Azonban a csontváz végtagjainak elhelyezkedéséből — a karcsontok szorosan a test mellett, valamint a lábak csontjai szorosan egymás mellett helyezkedtek el — valószínűsíthető, hogy gyékénybe vagy vászonba burkolhatták a halottat. A Pácin-Szenna-dombi sír étel- vagy italmelléklet-adási szokására csak a halott lábához elhelyezett kisméretű szürke bögréből következtethetünk, 8 azonban a kisméretű kerámia földtartalmának kiiszapolását követően sem találtak benne élelmiszerre utaló nyomokat. 9 A hosszú kétélű kardot és szerelékeit nem a viseleti helyére temették a Pácin-Szenna-dombi halott esetében, hanem a bal válltól a bal combcsont közepéig 4 A Tiszadob-körrel kapcsolatos észrevételeket lásd VADAYDOMBORÓCZKI 2001,110-114. 5 D—E-i tájolású sír került elő például HódmezővásárhelyKishomok 38. sírból (BÓNA-NAGY 2002, 50-51; NAGY 2004,132133); a viminaciumi temető négy sírjából (ZOTOVIC 1994, 183). 6 Hasonló mélységiek a Tiszakarád-Inasa temető sírjai is (LOVÁSZ 1982, 124). Azonban valószínű, hogy a pácini sír mélységadata nem feleltethető meg az eredeti sírmélységnek a talajerózió és a talajművelés miatt. A Tiszadob-körhöz sorolható temetők sírgödrei szintén szélesek és hosszúak voltak (ISTVÁNOVITS 1998, 311; ISTVÁNOVTTS 2001, 16). 8 A Tiszadob-körhöz tartozó temetkezéseknél általános szokásnak tekinthető, hogy egy-egy edényt helyeztek a sírba, a láb mellé (ISTVÁNOVITS 1998, 312; ISTVÁNOVITS 2001, 16). Emellett megjegyzendő, hogy a kárpát-medencei szarmata területeken is általános jelenség, hogy egy edényt helyeztek a halott lábához (KULCSÁR 1998, 67). 9 Nagy Margit a hódmezővásárhely-kishomoki gepida temető kisméretű agyagpoharai kapcsán feltételezte, hogy folyadéktárolására szolgálhattak (NAGY 2004, 143-144). Valószínűsíthető a pácin—szennai kerámia esetében is ez a lehetőség. fektették. Ez a szokás az 5—6. századi sírok esetében gyakori jelenség (NAGY 2004, 151-152). 1 0 KARD ÉS A KARDHÜVELY SZERELÉKEI A Pácin-Szenna-dombi sír kardja a kétélű hosszú kardok (spatha) típusába sorolható. Hasonló méretű keresztvas nélküli kardok a Kárpát-medence egész területéről ismertek az 5—6. századból." A Pácin—Szennáról származó torkolatlemez felsőtagja Wilfried Menghin tipológiája alapján az Entringen—Sindelfingen típusába sorolható. 1 2 Ezen leletek főként aranyozott ezüstből vagy ezüstből készültek, hosszanti irányban több borda díszíti őket. Néhány esetben niello díszítés is megfigyelhető rajtuk. A csoportba tartozó torkolademezek hosszmérete általában 5,5—6,4 cm, szélessége 1,3—2,4 cm közötti (MENGHIN 1983, 138, 336). A pácini torkolatlemez díszítéséhez hasonló darab került elő Finglesham (Anglia) 204. sírban, ahol az ezüsdemez hosszanti bordái közötti részt sűrűn egymás mellé vésett, rövid függőleges vonalakból kialakított vonalsorral díszítették (MENGHIN 1983, 222, 336). A Kárpátmedence területéről a népvándorlás korban kardhúvelytorkolat-lemezek csak néhány helyről ismertek. Gepida fennhatóság alá eső területekről Rakovacról (Szerbia) (CSALLÁNY 1961, 242; MENGHIN 1983, 336), Szőreg-Téglagyár 64. sírból (CSALLÁNY 1961, 161; NAGY 2005, 131) és Hódmezővásárhely-Kishomok 64. sírból (BÓNA-NAGY 2002, 60) került elő kardhüvely-torkolatlemez. Ezen leletek közül az aranyozott ezüstből készült rakovaci példányon figyelhető meg a pácin-szennai lelethez hasonló hosszanti bordadíszítés. A Kárpát-medence Dunától nyugatra eső területének 5—6. századra datálható kardleletei közül a felpéci és a dunapentelei/dunaújvárosi példányok torkolatlemezei említhetők meg, ezek azonban különböznek a 1 0 A tiszadobi kör sírjaiban is megfigyelhető a kard elhelyezésének ezen módja (ISTVÁNOVITS 1998, 313). "A Dunától nyugatra lokalizálható 5—6. századi germán hosszú kardokat 1981-ben Kiss Attila (Kiss 1981), a gepida hosszú kardokat pedig Cseh János és Kiss Attila gyűjtötte össze, s ők készítették el ezen leletcsoport elterjedési térképét (CSEH 1990, 38-39; Kiss 1992, 65-66, 97; Kiss 1996, 230). A későbbiekben Nagy Margit e két kutató adatait kiegészítette, és jelölte, hogy mely lelethez tartoztak különböző kardszerelékek (kardhüvely veretei, kardgyöngy) (NAGY 2004, 187). 1 2 Az ezen típusú hüvelytorkolat-lemezű kardok Kurt Böhner tipológiája alapján az alemann aranymarkolatú kardok (C. típus) csoportjába sorolhatók, melyek Délnyugat-Németország és a Rajna középső folyásának a vidékéről kerültek elő (BÖHNER 1987, 429, 431, 433-434, 449).