A Herman Ottó Múzeum évkönyve 51. (2012)

Szakáll Sándor köszöntése

SZAKÁLL SÁNDOR KÖSZÖNTÉSE Gyönyörű történeti, régészeti, néprajzi vagy éppen képzőművészeti gyűjteményeket láthatunk az ország múzeumaiban. Majdnem mindenütt. Miskolcon a Herman Ottó Múzeumban is. De nekünk van egy gyűjteményünk, hozzá egy világ, könyvtárral, kutatással, gondolatokkal, baráti körrel, ami sehol másutt. Ez a Herman Ottó Múzeum ásványtára. 33 éve, 1980-ban került Szakáll Sándor a múzeumunkba. A semmiből hozta létre ekkor az ásványgyűjteményünket, amely mára az ország egyik legnagyobb ásványtani közgyűjteménye lett. Egy új gyűjtemény létrehozása, az ország legnagyobb ásványgyűjtő találkozójának a megszervezése, ásványtani szakfolyóiratok útjára indítása, állandó terepi gyűjtés, nemzetközi kutatások és konferenciák, több száz publikáció, egyetemi tanszék szervezése és irányítása... és még sorolhatnám fiatal pályakezdő kollégámnak, mit kellene tennie, hogy ha 33 múzeumi év után azt kérdezné, tudom-e mitől múzeum egy múzeum, akkor nyugodt szívvel mondhassuk - Tőled, tőled is. Komoly feladat, ugye? „Én komoly ember vagyok! Én komoly ember vagyok!..." - mondta a csillagász a kis hercegnek, miközben fölírta egy darabka papirosra az általa meglátott csillagok számát. Ügy gondolta, hogy ezzel a csillagok már a birtokába is kerültek. Szakáll Sándor nem magát, hanem a maga körül lévő világot veszi komolyan. 60 földi, ebből 33 múzeumi év, és egy több tízezres, rendezett gyűjtemény mutatja ezt. E komolyság ellenére, nem vagyok benne biztos, hogy találnánk róla olyan fényképet, amin ne mosolyogna. Tán még akkor is ilyen fotó születne, amikor éppen nem kutatásról, gyűjteményről szól a történet, hanem a múzeum vagy az egyetem természettudós kutató számára néha felfoghatatlan forrásból fakadó szabályairól, napi történetek megéléséről. Bölcs ember évszázadokban gondolkodik - szól a kínai mondás. Szakáll Sándor évmilliókban. Ö így parcellázta fel az időt. Innen a mosoly. Az évmilliós szélességű parcellákba belefér a véletlenül az óvodában felejtett gyerek, a többi gyerek — tízezernyi ásvány -, melyeket mégiscsak sikerült a szúrós szemű határőrök elől elrejtve hazahozni a múzeumába, vagy azok a gyerekek, akiknek az egyetemen tanítja, hogyan is mérjük az időt. 60 év. Úgy is mondhatnám, 0,00006 Millió év. Sándor, Isten éltessen! Pusztai Tamás