A Herman Ottó Múzeum évkönyve 51. (2012)
RÉGÉSZET - TÓTH Farkas Márton: Korai szkítakori sírok Dédestapolcsány-Verebce-tető lelőhelyen
70 Tóth Farkas Márton 23. t. 6—7) és a Balkán kora vaskori temetkezéseiben is (pl. METZNER-NEBELSICK 2002, Taf. 51/7, 62/14-15, 72/7, 99/19). A szkítakorban megjelenő, hasonló pitykék általában két függesztőfüllel vagy a felvarrásra szolgáló lyukakkal rendelkeznek, illetve jóval nagyobb méretűek (pl. FETTICH 1928, 3. t.; GALLUS-HORVÁTH 1939, pl. 67/7, 13-14, 68/4; KEMENCZEI 2009, Taf. 52/3, 147/14; PÁRDUCZ 1952, pl. 44-53; 1958, 9. t. 3-6; illetve BENADIK 1983, Taf. 1/11; DUSEK 1966, Taf. 59/27-28; MARINESCU 1984, Taf. 12/4); inkább lószerszámdíszként értelmezhetők. A dédestapolcsányi 1. sír bronzpitykéinek hátoldalán két apró, párhuzamos borda fut; hasonló darabok Velem—Szentvidről (MISKE 1907, 36. t. 39) és Füzesabony-Kettőshalom 23, preszkíta korú sírjából (PATEK 1990, 7. t. 8) kerültek közlésre. Ezek alapján a típus feltűnése a temetkezés konzervatív jellegét erősíti. Jóval ritkább változatot képvisel a szintén az 1. sírból előkerült apró, nagyfülű bronzgomb (3. t. 15), mely szíjbújtató lehetett. A típus elsőként valószínűleg a Balkán Ha B3-D1 korú lelőhelyein jelenik meg (BENAC 1987, sl. 20/4; METZNER-NEBELSICK 2002, Taf. 38/1, 63/15, 99/9,13); talán ebből a régióból jut el Délnyugat-Szlovákiába (DUSEK 1966, Taf. 5/18-19) és az Északi-középhegységbe, sőt, akár a füves sztyeppére is (MELJUKOVA 1989, rísz. 67/18). A dédestapolcsányi példány legjobb párhuzama a százhalombattai 117, Ha C2—Dl korú tumulusból ismert ( HOLPORT 1986, 97, tab. 7/7-8). Spirálcsövecskék A t . 1. sír bronz spirálcsövecskéi (3. t. 2—5) is a korai bronzkortól használt, a késő bronzkorban általánosan elterjedt tárgytípust képviselnek (KEMENCZEI 1984, Taf. 6-182; PATEK 1964, Taf. 55-72), melynek népszerűsége a kora vaskorban is megmarad (pl. KEMENCZEI 2005, Taf. 10/A 6-7, 24/7-14, 38/31-32; METZNF.RNEBELSICK 2002, Taf. 6/16, 28/14-16,38/15, 94/1114; PATEK 1993, Abb. 28/11). Ritkábban, de megjelenik szkítakori sírok mellékleteként (BENDE 2003, 3. kép 5, 8. kép 8; MARINESCU 1984, Abb. 4/5e; PATAY-B. KISS 2002, 98, 22. ábra 1; PÁRDUCZ 1954, pl. 23/4; 1955, pl. 1/4, 2/9-14; 1966, tab. 22/18-23; ROSKA 1913, 6. kép 17-19; VASILIEV 1980, pl. 18/11), valamint a Hallstatt-kultúra lelőhelyein is (pl. LENGYEL 1959, 47. t. 13; PATEK 1993, Abb. 83/10-11). A dédestapolcsányi, háromszög átmetszetű drótból hajlított darabok legjobb párhuzamai a közép-szerbiai Rudovciról ismertek (BENAC 1987, sl. 55/5-8), ahol többek közt Füzesabony típusú zabla-oldaltaggal együtt kerültek elő; eszerint a leletegyüttes a Kr. e. 8-7. századra keltezhető (KEMENCZEI 2005,101). E párhuzam alapján a dédestapolcsányi darabok készítése talán a Ha C időszakra tehető. A spirálcsövecskéket a pitykékhez hasonlóan ruhára varrva vagy nyakláncként viselhették (V. SZABÓ 1997, 65). 1 5 Az alsótelekesi temetőben hasonló spirálcsövecskék nyaklánc részeként kerültek elő (PATAY— B. Kiss 2002, 123), így a dédestapolcsányi darabok esetében is ez az értelmezés tűnik kézenfekvőnek. Tűk Az 1. sírban talált kúpos fejű bronztűk (3. t. 19—20) szintén késő bronzkori gyökerűek. A típus KözépEurópában az urnamezős kultúra idősebb fázisában (Ha A) jelenik meg, és a Hallstatt-kultúra idején is divatban marad (RÍHOVSKY 1983, 24); a késő bronzkorban néhány bekarcolt díszű példány is feltűnik (PATEK 1964, Taf. 55/2; KALICZ-SCHREIBER et al. 2010, Taf. 12/1; KEMENCZEI 1984, Taf. 16/21). Ha szórványosan is, de hasonló darabokkal a középső vaskorban is számolhatunk Nyugat-Szlovákia (DUSEK 1966, Taf. 4/3; DUSEK-DUSEK 1995, Taf. 20/23), Kárpátalja, Nyugat-Podólia lelőhelyein és a Közép-Dnyesztervidék kurgánjaiban is (PATAY-B. KISS 2002, 122). A dédestapolcsányi tűk legjobb párhuzamai a középboszniai Nevic Polje-ról (Kr. e. 6. sz. első fele; BENAC 1987, sl. 52/17) és Alsótelekesről ismertek (PATAY-B. KISS 2002,13. ábra 3, 21. ábra 16). 1 6 Keltezésük meglehetősen bizonytalan; használatuk legkésőbbi idejét valószínűleg a Ha D l időszakban határozhatjuk meg. A típus jelenléte egy olyan archaikus viseleti módot sejtet (PATAY-B. KISS 2002, 122), melynek szkítakori továbbélése, úgy tűnik, elsősorban az Északi-középhegység régiójához köthető. Karperecek A díszített vagy díszítetlen bronz- és vaskarperecek a szkítakor népszerű ékszertípusai. A 2. sír 3. melléklete (4. t. 3) a félkör átmetszetű, nyitott, végein keresztirányú rovátkolással vagy bordázással díszített bronzkarperecek közé tartozik. Ez a típus a Kr. e. 7. sz. második felében a délkelet-alpi és közép-Duna-vidéki hallstatti területeken megjelenő új ékszergarnitúrához köthető; használatának ideje a Ha C2—Dl időszakra 1 5 A bronz spirálcsövecskék bronzkori viseleti módjára vonatkozólag lásd: KOVÁCS 1977, 65; SCHUMACHER-MATTHÄUS 1985. 1 6 Az alsótelekesi temetőben a tűk száma a korszak más lelőhelyeihez képest kiemelkedően magas volt: összesen 17 db bronz- és 65 db vastű került elő a feltárt sírokból (PATAY 1961, 41; 1962a, 17; PATAY-B. KISS 2002, 120).
