A Herman Ottó Múzeum évkönyve 51. (2012)

RÉGÉSZET - TÓTH Farkas Márton: Korai szkítakori sírok Dédestapolcsány-Verebce-tető lelőhelyen

A Herman Ottó Múzeum Evkönyve LI (2012), 63—91. KORAI SZKÍTAKORI SÍROK DÉDESTAPOLCSÁNY-VEREBCE-TETŐ LELŐHELYEN Tóth Farkas Márton Eötvös Loránd Tudományegyetem, Régészettudományi Intézet, Budapest (egyetemi hallgató) Absztrakt: A tanulmány a Dédestapolcsány-Verebce-tetőn 2008-ban feltárt temetőrészlet 4 sírját mutatja be. A szórthamvas és urnás rítusú temetkezések a korai szkíta időszakba keltezhetők; jól tükrözik a közösség sokszínű kulturális viszonyait és kiterjedt kapcsolatrendszerét.* Kulcsszavak: késő bronzkor, középső vaskor, szkíta, temető, kapcsolatok BEVEZETŐ Egy 2008 szeptemberében végzett fémkereső műszeres lelőhely-felderítés során

1 szkítakori hamvasztásos temető sírjai kerültek elő a Bükk hegység északi részén, a Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén megyék határán fekvő Dédestapolcsány—Verebce-tető lelőhelyen (/. kép-, V. SZABÓ 2009a; 2009b; 2010, 19-20). A sírok az észak—déli irányú, mintegy 4 km hosszú, 650 m legnagyobb tszf. magasságú hegygerinc nyugati oldalán lévő, fiatal tölgyessel benőtt platón helyezkedtek el. A lelőhely a szakirodalomban késő bronzkori földvára és középkori emlékei kapcsán régóta ismert; több néven említik (DOBOSY 1975, 20; NOVÁKI 1988, 81-87; NOVÁKI-SÁRKÖZY-FEÉD 2007, 33). A földsáncok és a 123 hektáros erődített telep korát Kemenczei Tibor, majd később más kutatók is a Kyjatice-kultúrába sorolják (KEMENCZEI 1970, 24; D. MATUZ-NOVÁKI 2002, 10, 88; NOVÁKI 1988, 88; NOVÁKI-SÁNDORFI 1992, 12-13). Egy 2004. évi terepbejárás során a földvár területéről további, a Kyjatice-kultúrához köthető töredékek (

HELLEBRANDT 2007,27) mellett a középsőés késő vaskorra (Ha C—D, La Téne A—B) keltezhető fémleletek kerültek elő (

HELLEBRANDT 2007, 24-26). A lelőhely topográfiájának pontosítására 2007-ben újabb bejárás történt (CZAJLIK et al. 2008, 122).

2 SÍRLEÍRÁSOK A sírok kőtörmelékes, gyökerekkel közepes mértékben benőtt, bolygatatlan erdei talajban kerültek elő. Sírgödör vagy más beásás nyoma egy esetben sem volt megfigyelhető. 1. sír: urnás és szórthamvas temetkezés (1—3. táblák). A sekély, 20—25 cm mélységű sír délnyugati részén álló, fedőtállal (2. t. 7) borított urna (2. t. 8) nagy mennyiségű, rosszul égetett hamvat tartalmazott; mellette, az északkeleti részen 30—40 cm átmérőjű hamufoltot figyeltünk meg. Az urnából, a hamvak közül két kisebb bronztű (3. t. 19—20) és egy átlyukasztott csontlapocska (3. t. 21) maradványai kerültek elő; a hamus foltban egy hatágú, csillag alakú öntött bronz szíjelosztót (3. t. 1), négy bronz spirálcsövecskét (3. t. 2—5), három bronzpitykét (3. t. 15—17), egy vas orsógombot (3. t. 18), két ívelt hátú vaskést (3. t. 22-23), két zárt vas- és egy bronzkarikát (3. t. 24, 25, 28), egy nyitott, egymásra hajtott végű vaskarikát (3. t. 27), két egy* A tanulmány a szerző 201 l-ben az ELTE régészet szakán megvédett szakdolgozatának rövidített változata. 1 A kutatást dr. V. Szabó Gábor vezetésével az ELTE BTK Régészettudományi Intézet Os- és Népvándorlás kori tanszékének fémkeresős kutatócsoportja végezte. 2 A bejárást dr. Czajlik Zoltán és az ELTE BTK Régészettudományi Intézetének csapata végezte. 201 l-ben az Intézet újabb, a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központjával közös, dr. Czajlik Zoltán és dr. V. Szabó Gábor vezette feltárása további 11 sírt eredményezett, melyek rítus és leletek tekintetében is jól illeszkednek a 2008-ban megtalált temetkezésekhez. A leletanyag feldolgozása folyamatban van.