A Herman Ottó Múzeum évkönyve 51. (2012)

RÉGÉSZET - P. FISCHL Klára-REBENDA János Pál: Újabb láncszem a Hernád mente bronzkori településszerkezetében. Onga-Heinlein-tanya

46 Fischl Klára—

Rebenda János Pál alakítása során a területről számos hasonló, nagyméretű kő került kiemelésre. A kövek egykori szerepe a település életében tisztázatlan maradt. Az SÍ és S2 alatt a teljes metszetfal szélességében azonos mélységben

4 (-80-90 cm) jelentkezett az S4 zsíros, fekete, gyakorta paticsfoltokkal és faszenekkel tarkított feltöltése. Az S4 réteget a függőleges falban átlag 10-15-20 cm vastagságban követtük, amikor elértük a terület jelenlegi planírozási felszínét. A recens felszínen nyitott szelvényben 14 cm mélységben (relatív mélység: 104—114 cm) egy jól követhető átégett, tapasztott, de konkrét alak nélküli foltot figyeltünk meg (S6) (3. kép, 4. kép 2-3). Felszínén Tokaji Il-es obszidiánból készült bifaciális nyílhegyet találtunk (8. kép 2). Az S6 felszín a szelvény északi oldalán nem volt megfogható, így a metszetfalban sem látható. Itt az S4 feltöltés 50-55-60 cm vastagságban egységesen követhető volt. Az S6 déli irányban azonban omladékréteggé vastagodott és a szelvény déli metszetfalában vastag omladékrétegként látható. A szelvény Ny-i területén az S6 feltöltéssel nagyjából azonos magasságban (-120-130 cm mélyen) erősen égett, nagy áglenyomatos paticsdarabokkal kevert réteg jelentkezett (SÍ 1) az S4-en belül. Ennek bontása során egy 30 cm átmérőjű foltban nagy mennyiségű kagylót találtunk (4. kép 3). Az SÍI rétegből a hatvani kultúrába sorolható leletanyag került elő. A szelvény K-i felében megfigyelt S6-ot és a Ny-i felében, a hasonlóan paticsos SÍI felszínt egy omladékrétegként határozhatjuk meg. Felette S4 feltöltés található melyet Sl—2 omladékréteg takar. S6/11 omladékfelszín alatt az északi metszetfalon átlag 20 cm-rel található az S7 járószint (-141 cm), mely az S13 felszíne. A déli metszetfal tanúsága szerint S6 omladékréteg, helyenként közvedenül az S7 felszínen fekszik. Valószínűleg az S6 omladék keletkezésekor az S7 járószinten helyenként szemetes, humuszos réteg állhatott. A rövid kutatási időre való tekintettel a szelvényben keresztirányú kutatóárkokat nyitottunk Ny-ról K-re haladva 0-70 cm, 190-240 cm és 590-660 cm között. Először ezekben az árkokban folytattuk a mélyítést, és a közöttük levő szélesebb területeket csak ezek után tártuk fel. Az így kialakult lépcsős felszín rajzát mutatja a 4. kép 3. A kutatóárkokban az S4 réteg jelentkezéséhez képest átlag 50 cm mélyen egy az S4-nél is sötétebb, zsírosabb réteg jelentkezett 141 cm mélységben (S13). Ez egy 50 cm vastag, lefelé haladva egyre 4 A mélységadatokat egy elméleti vízszinthez mértük, melyet a metszetrajz jelöl. kevesebb leletet tartalmazó, alján szinte leletmentes réteg, mely alatt -190 cm mélyen az altalaj jelentkezett. Az S 13 valószínűleg őshumuszként értékelhető. Az S13 felszínét S7 egységként külön kezeltük. Az S7 az egykori talajszinten kialakult járószint, melynek felszínéből indult a két kibontott cölöplyukunk (S8 és 9), illetve ezen a felszínen figyeltük meg S10 gödör beásását is (4. kép 4). A metszetfal alapján nem eldönthető, hogy a gödör fentebbről indult-e, vagy csak erről a szintről, de felszínben itt sikerült megfigyelni. Az S10 gödörből tiszta hatvani leletanyag került elő. Az S10 gödör felett a metszetfalban, közvetlenül a talajszint alatt elkülöníthető még egy égett omladék vagy padlószint (S14) (4. kép 2). Ezt felszínben nem sikerült megfognunk, anyaga az 1. ásónyom anyagában található. Stratigráfiai helyzete alapján az Sl—2 omladékkal azonos helyzetű. 190 cm mélységben a szelvény K-i és Ny-i végében elértük a sárga altalajt (4. kép 1-2). A szelvény tejes területén nem tudtuk lejutni eddig a szintig. A kibontott altaljban beásást nem találtunk. Megfigyeléseink alapján a feltárt területen 3 kultúrréteget sikerült elkülöníteni. — Az Sl—S2 omladékok, melyeket csak az északi metszetfalban figyelhettünk meg a terület planírozása miatt. Esetleg ide sorolható az S14 égett padlószint is az északi metszetfalban. — Az S6/11 omladékszintet, melyet felszínben, foltokban illetve a déli metszetfalban rétegként is megfigyelhettünk. — Az S7 járószintet, amely az S13 őshumusz felszíne volt. Belőle indultak a 8-9. cölöplyukak és a 10. gödör. Az Sl és S2 omladékokból nem került elő leletanyag. A felszínen gyűjtött, illetve a szelvény 1. ásónyomából előkerült leletanyag alapján azonban ez a szint mindenképp a füzesabonyi kultúra időszakába sorolható. Az S 6/11 omladékréteg kisszámú, jobbára hatvani kultúrába sorolható kerámiaanyagot tartalmazott. Az S7 járószintet és a belőle induló S10 gödröt leletanyaguk alapján a hatvani kultúrába sorolhatjuk. Az S6/11 omladékszint helyenként közvetlenül e járószinten fekszik, helyenként közöttük 10—20 cm-es feltöltés található. Ennek alapján az S6/11 omladékszintet valószínűleg szintén a hatvani kultúra időszakába sorolhatjuk. S13 bontása során néhány badeni kultúrába sorolható töredéket találtunk. A felszíni leletanyag kis számban AVK kerámiát is tartalmazott.