A Herman Ottó Múzeum évkönyve 51. (2012)
NÉPRAJZ - CSÁSZÁRI Éva: A bükkszentkereszti szlovákok hagyományos foglalkozásainak szókincse, mint a nyelvben rögzült világkép szegmense
194 Császári É va [vapnyar]) általában családi segítséggel, ritkán napszámossal vagy a legproduktívabb módon, csapatban (rokonság, cimboraság alapján 3—4 ember dolgozott együtt) égették a meszet. Az 1950-es évektől a mészégető kisiparos és tevékenysége iparengedélyhez kötött, ma vállalkozó, aki az erdészettől vagy a közbirtokosságtól vásárolja a fát és a mészkövet, napszámosokat alkalmaz az égetéshez (VERES 2003, 144-145). A mészégetés folyamatáról Hegedűs Jánost, az utolsó mészégetők egyikét kérdeztem. Mivel a helyi dialektust ritkán használja, arra kértem, hogy amennyiben tudja, nevezze meg szlovákul is a szakkifejezéseket. ,A kemence fala samottból, tűzálló téglából van kiépítve. Régen az is mészkőből volt. Mindig 2—3 cm leégett belőle, azt leverték, mert hosszú nagy kövekből rakták ki. A samott tégla azonban sokkal tartósabb és tűzálló. Ebből van kifalazva a gödör, amelynek az alján csinálunk egy kb. 15 cm széles padkát, ahol kezdjük rakni a falat és azután azt fokozatosan, boltozatszerűen össze kell rakni és a kemence tetején, tehát amikor a gödörrel egy szintben van, akkor azt ott össze kell boltozni. A kemence kör alakú, tehát a körnek is ugyanúgy meg kell lenni, meg a boltnak is. Nem lehet puklikat csinálni bele, mert akkor az összeomlik. Egy 15 cm-es vastag fallal kezdünk alul, mondjuk, 15 cm-es köveket teszünk az aljára, majd fokozatosan vastagodik és a gödör szintig össze kell zárni (kúp alakúnak kell lennie). Úgy szélesedik és ezt szép ívesen kell berakni, hogy össze ne omoljon. Es közben a száját is meg kell csinálni a kemencének, hogy legyen hol tüzelni. A szájánál vékonyabban rakjuk a falat. Miután kész a bót, utána tömören megyünk felfele. Köré rakjuk ezt a tufát, régen azt is köböl rakták, és ezt obloská-nak [obloska] hívjuk. Ezt azért tesszük, hogy szét ne omoljon. Az obloska mellé a szélébe vahá-t [vaha] teszünk, apró mészkövet, (vahoválni [vahoválni] kell). Es a közepe felé haladva mindig nagyobb kővel rakjuk. Ez a falnál is úgy van: a szélére nagy követ (boltkövet) (sklepak [szklepak]/ teszünk, és utána kisebb követ és teljesen a jamá-hoz [jama] szintén vahá-t, aprókövet. A kemence szája a celust'a [cselusztya], a kemence szájának az alja a bocnak [bocsnyak], amit tovább rakunk, az a scelustna skala [scselustnya szkala] a teteje a pop [pop]. Azzal ékeljük be a tetejét. Ék alakú kő. Tulajdonképpen ez egy boltozat, amelynek egy ék alakú kővel zárjuk le a tetejét. A kemence eleje apredki [predki], a kemencegödör (jama) legalja a padka [padka]. A kemence fala a fútra [fútra]. A támaszték a plotík [plotyik] amit ki lehet rakni fából és köböl is. A szája fölött van a predki. A vapenica [vapenyica] a mészgödör. Az obloska körött van még osipka [oszipka], ilyen szigetelés, az obloská-t körbe szoktuk szórni a kemence körüli törmelékkel, földdel, apró kövei, kb. 30-A0 cm magasan körbeszórjuk. Amikor az obloska szintjébe beraktuk a követ, odáig a vahdt szórtuk az obloska mellé, onnét meg ki kell rakni ezzel az apró kövei, amit viloskának [viloska] hívunk, az a legteteje és azt már csak malterral szoktuk lekenni. Régen lángossal (begac [begacs]/ tapasztották be, most márpuriával. A mészkő a vapena skala [vapena szkala]. A sklep [szklep] a boltozat, annak egy darabja a sklepak [szklepak]. Mielőtt begyújtjuk a kemencét (zapalime pec [zapalime pec]/, faklá-t [fakla] teszünk belé. Fát teszünk belé vagy tuskókat, amit az erdőben találunk, amik még egészségesek, vagy rendes tűzifát (drevo [drevo]/ berakunk és akkor az a fakla és azt szoktuk begyújtani. Es akkor az ég egy éjszakát és utána kezdünk el fűteni. Van, aki este, van aki reggel gyújtott be, ez attól is függött, hogy milyen sürgős volt a mész. Mindegy milyen fával jiítjük ki a kemencét (vikurit'pec [vikurity pec]/. Amikor tűzbe jön a kemence pride do ohnu [prigye do ohnyu], általában 24 óra után, de nem mindig jön tűzbe, ez fától is függ, meg a fűtőtől is. Es amikor kijön a száján a láng, akkor a kemence hlipál (hlipepec [hlipe pec]/. És hogyha a tetején is kijön a láng, akkor már kohutovál, us ti kohutuje pec [us tyi kohutuje pec] (már kijött a tetején a láng), kb. 48 órára. A kis kemence a pecka [pecka]. Tapasztalat alapján 72 órát ég a kemence, de van, amikor 100-at is. Ez jrigg a fától és az időtől is. Az eső és a szél is befolyásolja az égetés idejét, a szél, az különösen. Az eső miatt nem ég annyira, de a szél elhajtja a tüzet a tetejéről, meg belefúj a kemencébe. Szoktunk elé szélfogót tenni, ponyvából vagy lemezekből. Ha a fűtő elalszik és nem ég rendesen a kemence, akkor bebarnul a kemence, pec brunatni [pec brunatnyi], tehát nem éri el azt a hőfokot, amit kell neki, akkor megbarnul a kő, sok tüzelővel lehet javítani rajta. A fűtő 12 órát fűt: mi úgy fűtöttünk, hogy éjféltől délig, déltől éjfélig, de van, aki reggel hattól este hatig. Amikor leforrt a kemence botja, akkor van kiégve, uzje zvarane pec [uzs je zvarane pec], akkor már nincs lyuk a kő között, össze van forrva, akkor van kiégve a bótja. Az még mindig jobb, ha a bótja forr le hamarabb és a tetejét kell utánafűteni, de van, amikor fordítva van, akkor már baj van, mert kevés van a tetején és a bótja nem akar összeforrni. Akkor nagyon sokat kell ráfuteni, hogy jó legyen. Akkor jó, ha a bótja meg a teteje egyszerre forr össze, de az ritkán jön össze. El kell találni azt, hogy a tetején annyi legyen, hogy mikor a bótja leforr, a teteje is jó legyen. Mert ha sokat tesz rá az ember, akkor később jön le a teteje, de ha keveset, akkor meg a botjára kell ráfuteni. Amikor a teteje jasna [jaszna] körbe, akkor ilyen aranyszínű a mész és akkor van kiégve. Id'eme pec brat' [igyeme pec braty]: szedjük a kemencét: a kemencét minimum 24 órát hagyják hűlni, de nyáron még többet is, jó, hogyha 48 órát hűl. Kapával, vaskosárba szedik a kemencét. Legutóbb markológép szedte". 1'' Az adatközlő 2009-ben egyetlen kemencét égetett ki — állandó vevője volt. Mivel az alapanyagok ára megemelkedett, véleménye szerint már nem éri meg kemencét fűteni. 2 5 Adatközlő: Hegedűs János (1950).
