A Herman Ottó Múzeum évkönyve 51. (2012)
NÉPRAJZ - CSÁSZÁRI Éva: A bükkszentkereszti szlovákok hagyományos foglalkozásainak szókincse, mint a nyelvben rögzült világkép szegmense
A bükkszentkereszti szlovákok hagyományos foglalkozásainak szókincse... 183 a hamuzsír előállítása igen nagy mennyiségű fát igényelt. Az 1796-97. évi összeírás 4 pontos képet nyújt az üveghuta működéséről és az alkalmazottak számáról. A kimutatásból kiderül, hogy a 6 üvegfúvó szakmunkást további 25 ember szolgálta ki, akik mellett 8 rokkant és kegydíjas is dolgozott (késztermékeket csomagoltak, szállítottak, értékesítettek). A nők az üveget osztályozták és a szállításra készítették elő azokat. A nagyobbacska gyerekekre az üvegkészítő formák kezelését és az elkészült üvegek hűtőkemencébe rakását bízták. Az összeírás arról tanúskodik, hogy az üveggyár a teljes lakosságnak, azaz mintegy kétszáz embernek nyújtott megélhetést (VERES 2003, 35). Amint már említettem, az üveggyártással kapcsolatos eredeti szókincs már nem rekonstruálható, azonban az üveggyártás - mint a település létrejöttének alapvető tényezője - a világ kultúrképének részévé vált. Az üveggyártás emlékét őrzi a település néhány földrajzi neve, mint például a Tihelna [tyihelnyaj. „Dakedi tarn tihle robili, to po slovenski je, zato trebalo tihelnu tam, bo ked' kostel staviali, ne z Miskovca nosili tihle, na cim, to lem na konskim voze, ale esciftih casoh bars malo bulo. Kereken 1800 roku se stavial kostel a zato trebalo tihle, po madárski téglavető... A turistaház előtti lapos. Az üveggyártó kemencékhez ott szárították a téglát. Téglagyár... A torony alatti rész. Az üveggyártáshoz szükséges tűzálló agyagból készült téglát ezen a területen szárították, mivel sokat sütött ide a nap. Később lápának nevezték el, mert lapos... " [dakedi tam tyihle robili, to po szlovenszki je, zato trebalo tyihelnyu tam, bo kegy kosztyel sztaviali, nye z miskovca noszili tyihle, na csim, to lem na konszkim voze, ale escsi f tih csaszoh bars malo bulo. Kereken 1800 roku sze sztavial kosztyel a zato trebalo tyihle, po magyarszki téglavető...]. 5 A másik, üveggyártással kapcsolatos, elnevezés a Halna [halnya], a mai alsókocsma melletti terület, ahova az üveggyártás melléktermékét, a salakot szórták. A visszaemlékezések szerint a gyerekek még a 20. század elején is találtak a salak között megdermedt üvegmasszát, üvegtárgyakat. 6 A bükki üveggyártás tárgyi emlékeit az 1989-ben alapított helyi Üvegmúzeum őrzi, továbbá Répáshután fellelhető néhány, a gyertyánvölgyi üveghutában gyártott üveg konyhai esz4 „Conscriptio Posessionis Neo Huttensis ao. 1796-97. peracta." Eredetije HOM HTD Ltsz. 60.5.76. (VÖ. VERES 2003, 33-36). 5 „...valaha téglát gyártottak ott, és ezért szlovákul, azért kellett téglavető, mert amikor a templomot építették, hogy ne Miskolcról hozzák a téglát, mert min hozták, hát csak lovas kocsin és akkor még nagyon kevés volt kereken 1800-ban épült a templom és ehhez kellett a téglavető." Adatközlők: Ladányi József (1918-2010), Ladányi Endre (1938). 6 Takács András (1910) visszaemlékezése. köz, pl.: tejesköcsögök (cedáki [cegyaki]), korsók, kancsók (kancovi [kancsovi]), üveglopók (visavace na vino [viszavacse na vino]), üvegmécsesek (kahance ze skia [kahance ze szklaj), légyfogók (muhari [muhari]), kocsmai italmérő üvegek (literka [literka], polliterka [polliterka], decofka [decofka], poldecofka [poldecofka]) és hosszúnyakú pálinkás üvegek {palenkova sklehicka [palenkova szklenyicskaj) ( MARKUS 1984, 221). Vasgydrtás A vasgyártás közvetett módon befolyásolta Bükkszentkereszt (az egykori Ujhuta) fejlődését, ugyanis a községben sohasem gyártottak vasat, azonban az ómassai vasolvasztó és vasverő hámor, amely a würzburgi származású egri lakatosmester, Fazola Henrik irányításával 1770-re épült meg, nagy mennyiségű faszenet és égetett meszet igényelt a működéshez. Az uradalom a különböző kincstári birtokokból nagy számban telepített be favágókat, mész- és szénégetőket az ipari létesítmények építőanyagának és a vashámor számára fontos adalékanyagoknak a biztosítására (VERES 2003, 31). Megkezdődött a tervszerű fakitermelés: az országos törvényen alapuló diósgyőri uradalmi erdőgazdálkodás terve Kneidiger András kamarai mérnök nevéhez fűződik (VERES 2003, 32). 7 A vaskohászat faszén- és égetett mész igénye a vas feldolgozásához kapcsolódott, ugyanis mind a hevítő (faszén), mind a salakképző anyag (kissé égetett, pörkölt mészkő) folyamatos, nagy mennyiségben történő előállítására, szállítására volt szükség (CSEH 2001, 58). Ily módon a vasgyártás további iparágakat, a fakitermelés, a szén- és mészégetés fellendülését segítette elő, amelyek szókincsére és a nyelvben rögzült világképben betöltött szerepére a későbbiekben térek ki. A diósgyőri vasgyárat 1864-ben kezdték el építeni, és a termelés megindulása után évente mintegy 20-27 ezer mázsa faszenet, 5-6 ezer űrköbméter tűzifát és igen jelentékeny mennyiségű bányafát igényelt a gyár a kincstári erdészettől. Az óriási famennyiség kitermelésében az újhutai erdőgondnokságnak is jelentős rész jutott (VERES 2000, 44-45). Fuvarozás „A Bükkben a fuvaros az úr!" — tartja a mondás. A bükkszentkereszti fuvarosok (állattartók) társadalmilag magasabb pozíciót töltöttek be, mint az ölfa7 Kneidiger száz egyenlő részre osztotta az uradalmi erdőségeket, és az egyes sávokat pontos évszámmal ellátva 1879-ig megjelölte a fakitermelés irányát. Az erdőgazdálkodási terv kötelezővé tette a kiirtott erdőrészek újratelepítését.
