A Herman Ottó Múzeum évkönyve 51. (2012)

RÉGÉSZET - HAJDÚ Melinda: A Herman Ottó Múzeum régészeti kutatásai 2011-ben

138 Hajdú Melinda Az előkerült jelenségek agyagkitermelő gödrök és elsődleges, illetve másodlagos helyzetű neolitikus rétegek voltak. Az egyik gödörkomplexumban egy tűzben elpusztult ház omladékát (nagyméretű házfal darabokat, piros és fehér festéssel díszített két kisebb tapasztásdarabot, kerámiatöredékeket, idolfejet), míg egy másik agyagkitermelőben igen nagy mennyiségű festett kerámiát, házi kerámiát, valamint sok állatcsontot és kagylót találtunk (7. kép). 7. kép. Festett edény (S14 agyagkitermelő, Szentistvánbaksa-Anyagnyerő hely) Abb. 7. Bemaltes Gefäß A lelőhely rétegviszonyainak értelmezése sokszor nehézséget okozott, mivel a domb geológiai és kultúrrétegei az évezredek alatt többször elmozdultak, egymásra csúsztak. Emiatt a neoliükus jelenségeket és rétegeket a legtöbb helyen félig vagy egészen jégkori agyagrétegek fedték be, melyekre újabb (különböző korú) kultúrrétegek halmozódtak. Ezekben paleolitikus kőeszközt, a középső neoliúkum későbbi szakaszából (Tiszadob/Bükk) származó kerámiatöredéket, valamint 16-17. századi mázas cserepeket is találtunk. A lelőhely Novajidrány—Elkerülő út után a második ismert AVK 1 korú településmaradvány a Hernádvölgy magyarországi szakaszán. Szentistvánbaksa-Kossuth u. 37. (Csengeti Piroska) A község Ny-i szélén, a Hernádtól K-re fekvő lelőhelyet Kiss László, a porta tulajdonosa jelentette be a Herman Ottó Múzeumnak 2011. augusztus 24-én. A bejelentés nyomán augusztus 30-án helyszíni szemlét végeztünk, melynek során Kiss László az általa gyűjtött nagy mennyiségű középső neolitikus (üszadobi csoport) és késő középkori - kora újkori leletet a Múzeumnak ajándékozta. A kerámiatöredékeket, pattintott köveket és állatcsontokat a 2010-es nagy árvíz után a háza alatű pince kiásása során találta. A szemle alkalmával a tulajdonos megmutatta a leletek előkerülésének helyét, a pince föld falait is. Megállapíthattuk, hogy a neoliükus leleteket kb. 150 cm-es fekete, sötétszürke iszap fedi, vagyis az újkőkori településnek valószínűleg nincs felszíni nyoma. Szerencs—Református templom (Makoldi Miklós) 2011. március 1—április 15. között Szerencs, református templomnál végeztünk nyomvonalas feltárást a templom kerítőfalán belül és kívül, melynek során császárkori (vandál?) teleprészietet, egy Árpád-, illetve középkori, templom körüli temető több mint 140 sírját, illetve egy több száz ember vázát tartalmazó 15. századi osszárium részletét tártuk fel. Szórványként bronzkori leletanyag is megfigyelhető volt. Az Árpádés középkori sírokból több ezüstpénz és ékszer, illetve jelentős mennyiségű textilmaradvány is előkerült. Kiemelendő még egy szarvassal és indákkal díszített 13. századi, kun típusú övcsat. Szögliget—Szádvár (Gál-Mlakár Viktor) 2011 augusztusában a Szádvárért Baráü Kör és a miskolci Herman Ottó Múzeum közös összefogásával megvalósulhatott Szögliget—Szádvár első, kisebb léptékű régészeti kutatása. A közel félszáz önkéntes részvételével lezajlott egy hetes ásatás alatt hét kutatóárok megnyitására volt lehetőségünk. A vár egykori főkapujának területén, a jelenlegi kapuépítmény síkjától eltérő tájolású, visszabontott négyszögletes épület részleteit tártuk fel. A várudvar déli felében húzott kutatóárokban tett rétegmegfigyeléseink bizonyították a vár Árpád-kori (13. századi), valamint ennél jóval idősebb (a középső neolitikus bükki kultúrához kapcsolható) megtelepedésének nyomait.