A Herman Ottó Múzeum évkönyve 51. (2012)
RÉGÉSZET - HAJDÚ Melinda: A Herman Ottó Múzeum régészeti kutatásai 2011-ben
A Herman Ottó Múzeum régészeti kutatásai 201 l-ben 137 megszálló huszita csapatok is őrhelyként használtak. Hosszabb idejű, folyamatos lakottsága nem volt, a középkorban egy megfigyelőhelyként funkcionált. Sajókeresztúr—Malomszög 2. (Gál-Mlakár l^iktor) A miskolci Herman Ottó Múzeum munkatársai 2011 tavaszán szennyvízvezeték fektetéséhez kapcsolódóan végeztek megelőző régészeti feltárást a Sajókeresztúrt Sajóecseggel összekötő közút nyugati oldalán. Az átlag 2 méteres szélességben lehumuszolt nyomvonalszakasz területéről I. Licinius római császár 313—317 között veretett follisával keltezhető objektumok kerültek felszínre. A tárológödrök többségéből értékelhető leletanyag nem került felszínre. Lehetőségünk nyílott azonban az ásatási terület kiszélesítésével egy kisebb (12 mr) alapterületű lakóobjektum és hozzá tartozó kemence feltárására. A nyomvonal területén ezeken kívül még több nagyobb méretű oszlophely és kisebb méretű cölöplyuk is előkerült. Ezekről sajnos nem tudjuk megállapítani, hogy milyen építményhez tartozhattak, mivel az egyik oldalon a közút miatt, a másik oldalon a magántulajdonban lévő szántóföldek miatt nem tudunk szélesebb területet kutatás alá vonni. Sajónémeti- Vár-hegy (Szörényi Gábor András) A Sajó-völgyi huszita várak PhD projekthez kapcsolódóan szondázó feltárásokat végeztünk a várban. Ennek során átvágtuk a központi vármagot, melyet egy, a 13. században létesített egysoros palánkkerítés védett. A várban ismételten planírozás nyomát figyelhettük meg, a 15. században ugyanis kitakarították az omladékokat. Ez a védelem előkészítéséhez köthető, úgy mint az a gödör, amiben nagy számú görgetegkövet gyűjtöttek össze. A második kutatóárkunkkal a külső sánchoz emelt háromszög alakú védművet vágtuk át, melyről kiderült, hogy egy palánkfallal védett földfeltöltés, amit szintén a 15. századi huszita megszállás alatt emeltek. A harmadik árkunkkal a vármagtól 80 m-re lévő előretolt védművet kutattuk. Ez egy meredekké faragott dombocska, árokkal védve. Az elővédműben talált leletanyag itt is arra utalt, hogy mindezeket a bratri zsoldosok emelhették, akiktől 1460-ban foglalták el az erősséget. Sajószentpéter—Alsó-Berek (Szörényi Gábor András) A 26. út Sajószentpéter elkerülő szakasz első lelőhelyén egy kisebb, 50x40 m-es területen tártunk fel egy 12. századra keltezhető telepúlésrészletet. A lelőhelynek csupán a perifériáját érinti a tervezett beruházás, így itt mindössze gödrök és karámok cölöpszerkezete került elő. A helyszín tágabb környezetéről elkészítettük a mikrodomborzad felmérést, ez is igazolta, hogy a település magja (magasabb régiója) a beavatkozási területen kívül helyezkedik el. A feltárt helyszínen előkerült több mint száz objektum az egykori falu gazdasági övezetét alkotta. Sajószentpéter—Harmadik vető dűlő, 2. és 3. lelőhely (Makoldi Miklós—Tóth Krisztián) Sajószentpéter—Harmadik vető dűlő lelőhelyein (2. és 3. lelőhely) 2011. szeptember 5. és november 7. között végeztünk próba- és megelőző feltárást. A 2. lelőhelyen római kori germán (2—3. század) objektumokat tártunk fel. A terület délkeleti részén egy cölöpszerkezetes L alakú földfelszíni ház tartóoszlopainak helyét sikerült kibontanunk, melyek egy részében a ház falából áglenyomatos tapasztás darabok is voltak. Ugyanilyen tapasztások kerültek elő a háztól délnyugatra 2,3 m-re elhelyezkedő kútból is. A másik kút közel 15 m-re északnyugatra helyezkedett el e háztól, melyben három szarvasmarha koponyát és egyéb testrészeket, egy ló lábát és kétiádányi kerámiát, követ leltünk. Mindkét lelőhelyen találtunk négyzetes, átégett falú faszenes gödröket. A 3. lelőhelyen a 2. lelőhely objektumaival egykorú, szintén germán telepúlésobjektumok kerültek elő, azonban itt két nagy mérető neolit (AVK2) ún. Langsgrube is napvilágra került. Feltárását 2012-ben folytatjuk. Szendrőlád—Záportározó (András-tanya) (Makoldi Miklós) 2011. május 24—27. között Szendrőlád—Záportározó, András-tanya (árvízvédelmi munkákhoz kapcsolódó projekt) területén végeztünk próbafeltárást, ahol a gát területe régészetileg negatívnak bizonyult, viszont a közeli anyagnyerő hely teljes területén neolit telep nyomait találtuk. Szentistvánbaksa-Anyagnyerő hely (Csengeri Piroska) A lelőhely a község ÉK-i széle fölött emelkedő domb enyhén lejtő oldalában, 160 mBtf magasságban, egykori és jelenlegi gyümölcsösök területén található. 2011. augusztus 3-án régészeti megfigyelés során került elő. Területéről a községet védő gát építéséhez szállítottak anyagot. A megelőző feltárást 2011. augusztus 17—szeptember 14. között végeztük. 2590 m 2-es területen összesen 16 jelenséget tártunk fel, melyek egy, az AVK legkorábbi fázisához köthető település Ny-i szélét alkották.
