A Herman Ottó Múzeum évkönyve 51. (2012)
RÉGÉSZET - PROHÁSZKA Péter: Adalékok Borsod-Abaúj-Zemplén megye 10–11. századi régészeti emlékeihez
106 Prohászka Péter 1. kép. A muhi pusztai állatfejes karperec rajza (Országos Széchényi Könyvtár, Budapest) Abb. 1. Die Zeichnung des Tierhopfarmringes von Muhi-Heide (Sgéchényi'sche l^andesbibliothek, Budapest) ben, másrészt pedig a rajzának hiányában kereshetjük. Muhi területéről a leletkataszter mindössze egy Árpádkori sírt/temetőt említ Orliczky B. házánál, melynek megbolygatása során S-végű hajkarika és bronz karperec került napfényre (FEHÉR-ÉRY-KRALOVÁNSZKY 1962, 55, Nr. 692). Pedig a karperecről Rómer jó szokásához híven készített egy rajzot (1. kép), amelynek közzétételét elsősorban a korabeli nyomdatechnika akadályozhatta meg. E rajz Rómer Flórisnak az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött hagyatékában található, amelyre készítője feljegyezte, hogy „Mohi pusztán" került elő és „Bakitsé". 2 Maga a karperec az állatfejes karperecek csoportjába tartozik, amely a 10. század közepétől egészen all. század második feléig a köznépi temetők jellemző melléklete (SZŐKE 1962, 96; SZABÓ 1980, 67). 1868-ban vagy előtte Muhi pusztán egy 10—11. századi temető sírját bolygatták meg, melynek egyeden megmentett leletéről Rómernek köszönhetően egy kiváló rajz áll rendelkezésünkre. A TARCALI HONFOGLALÁS KORI TEMETŐ A másik leletegyüttes, melynek előkerülési körülményeiről a tanulmány második felében lesz szó, nagyobb részében a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti gyűjteményét gazdagítja. 3 Ugyanis az 1894 októberében Tarcalon előkerült gazdag temetkezés mellékleteinek java nem kallódott el, hanem a föld birtokosának köszönhetően a Nemzeti Múzeumba került. Ráadásul az előkerülési körülményekről Jósa András Archaeologiai Értesítő hasábjain megjelent levelében számolt be (JÓSA 1895), majd pedig Hampel közölte a múzeumba jutott tárgyakat (HAMPEL 1900, 712, 717, 720). Amiről azonban az irodalomban nem találunk utalást, az a leletek múzeumba kerülésének története, amelyben a véletlen és egy másik tarcali lelőhely különös szerepet játszott. Ebben az esetben, mint oly gyakran a 19. század második felében előkerült különféle korú leleteknél, a Nemzeti Múzeum munkatársai véletienül, egy másik lelet ügyében értesültek a honfoglalás kori sírok előkerüléséről, majd a helyi lokálpatrióták bevonásával próbáltak nyomára bukkanni a tárgyaknak, illetve megszerezni azokat. Ebbe a folyamatba kínálnak betekintést azok az akták, levelek és beszámolók, melyek a Nemzed Múzeum adattáraiban találhatóak. Ezek egy részét az Érem- és Régiségtárnak a tarcab temetkezések ügyében folytatott levelezése adja, melyből sajnos hiányoznak a válaszlevelek, melyek nagy valószínűséggel az igazgatóság iratanyagába kerültek, majd megsemmisültek a Magyar Országos Levéltár 1956ban történt bombázása során. Mégis Hampel leveleinek piszkozatai számos fontos információt kínálnak a tarcab sírokkal kapcsolatban. A másik iratcsomót Jósa András levelei, illetve feljegyzései, rajzai adják, melyekben Hampel megkeresése nyomán Tarcalon tett kutatásainak eredményeiről számolt be, mellékelve a tárgyak rajzát és leírását is. 4 Az Archaeologiai Értesítőben megjelent cikke egyik levelének rövidített és kiegészített változata (JÓSA 1895). Mint arról Hampel József 1894. december 4-én kelt válaszlevelének piszkozatából értesülünk, Ifj. Szabó József prügyi községi bíró tájékoztatta a Magyar Nemzeti Múzeumot arról, hogy Tarcal területén Pelsőczy Országos Széchényi Könyvtár Fol. Hung. 1110/2. 3 A tarcali vezéri sír leletanyaga 2012-ben időszaki régészeti kiállításon volt látható a Herman Ottó Múzeumban. 4 Magyar Nemzeti Múzeum Adattár 331. T. IV.
