A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - SPÓNER Péter: Céhes iparosok Miskolc Város Tanácsának szolgálatában (1761-1848)

A Herman Ottó Múzeum Évkönyve L (2011), 341-339. CÉHES IPAROSOK MISKOLC VÁROS TANÁCSÁNAK SZOLGÁLATÁBAN (1761-1848) Spóner Péter* *

Herman Ottó Múzeum, Miskolc Absztrakt: A városi kiadások jellegének tekintetében a 18. század derekától jelentős változás következett be. A vizsgált korszakban Miskolc lakosságának emelkedésével ugrásszerűen megnövekedtek a kommunális kiadások. A feladatok növekedésével párhuzamosan a város egyre jelentősebb megrendelője lett a miskolci kézműveseknek. Jelen tanulmányban a városi megrendelésre dolgozó céhes iparosok és a tanács viszonyát, a mestereknek a városgazdálkodásban betöltött szerepét vizsgáltuk a városi jegyzőkönyvek alapján. Kulcsszavak: céh, városi tanács, mezőváros, kézművesség Napjainkig a miskolci céhes kutatások fókuszában a kézműipari termelés, a céhfejlődés, az iparosok számának alakulása, valamint a miskolci céheknek a szűkebb és tágabb régióban betöltött gazdasági szerepe állt, de a céhek és a mezőváros kapcsolatának vizsgálatára ez idáig nem került sor. E terület elhanyagolása azonban nem kizárólag a miskolci céhkutatás hiányossága, ugyanis országos kitekintésben is csak részkutatások születtek e témakörben. Jelen tanulmányban a város és céhek kapcsolatának egy speciális területét vizsgáltuk meg, nevezetesen a városi megrendelésre dolgozó céhes iparosok és a magistratus viszonyát, a mestereknek a városgazdálkodásban betöltött szerepét. Kutatásunk során éppen ezért kiemelt jelentőséggel kezeltük a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárban őrzött Miskolc város levéltárát, különösen a város tanácsülési jegyzőkönyveit.

1 A városkönyvek napjainkig hiánytalanul megmaradtak, nyomtatásban azonban mind ez idáig — a levéltár gondozásában — csak az első kötet (1569-1600) jelent meg (TÓTH 1990). A város történetét kutató szakemberek előtt jól ismert ez a forrás, elsősorban Marjalaki Kiss Lajos

2 és Szendrei János (SZENDREI 1886-1911) munkája nyomán. Amint arra azonban Csorba Csaba rámutatott, annak ellenére, hogy a városkönyvek megbecsült forrásnak számítanak, a kutatók alig használták munkáikhoz. (CSORBA 1990, 55). A kezdetektől, vagyis 1569-től magyar nyelven íródó városkönyveknek az eddigi céhtörténeti kutatások sem szenteltek kiemelt figyelmet, nem történt meg céhtörténeti 1 BAZMLt, IV. 1501/a. 1-74. köt.; BAZMLt, IV. 1602/a. 1-11. köt. 2 A Marjalaki Kis Lajos által készített cédulagyűjteményt a Herman Ottó Múzeum Helytörténeti Adattára őrzi. HOM HTD, 75.358.