A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)

KÖZLEMÉNYEK - SISKA József: Battyán —Egy bodrogközi falu a 16—17. században

Battyán —Egy bodrogközi falu a 16-17. században 523 2. kép. A battyáni kastély 1905-ben négyszögletű, belső udvaros, kápolnát is tartalmazó rezidenciáját. Az utódok a Rákóczi szabadságharcig épségben megőrizték. A háború után mindössze a keleti szárny maradt meg belőle, a császáriak és a kurucok kártétele miatt (BOROVSZKY 1905, 23). 1654-ben III. Ferdinánd Tárkányi Istvánt megerősítette a Latorcán működő vízimalom és rév, valamint a falu felének zavartalan birtoklásában (BOGOLY 1994, 29). ROZSÁLYI KÚN ANNA EPITÁFIUMA Az 1585-ben a Szatmár megyei Rozsályon született Kún Annát 61 éves korában, 1646. május 5-én érte a halál (GYULAI 2006, 71). Korabeli szokás szerint az elhunytat családja körében, a keresztre feszített Krisztus alatt örökítették meg. Mivel Kún Anna először 15 éves korában ment férjhez Barkóczy Lászlóhoz, egymás után szülte gyerekeit, nyolc fiút és három leányt. Öt fiú még gyerekkorában meghalt. Másodszor Tárkányi Istvánhoz ment nőül. Közös leszármazottjuk egy volt, István. Az epitáfium bal oldalán sorakoznak a férfiak. A zalai Barkócról származó apa áll élükön. Második hasonló nevű fia, aki 1601-ben született és 1660-ban halt meg. A második Barkóczy Ferenc, aki egy időben Ónod várának kapitánya volt. Barkóczy István a következő személy, aki édesanyját megelőzve hunyt el. A keresztfa közelében áll idősebb Tárkányi István, mögötte van fia, a battyáni várkastély építtetője. A kép jobb oldalán áll Kún Anna. Mellette van Anna és Judit nevű lánya, míg a harmadik nem érte meg anyja halálát. Anna háromszor ment férjhez. Czobor János, Kékedy Zsigmond és Haller István volt a megtisztelt nemes ifjak sora. Judit a Szepesi Kamara ispánját, Melith István választotta élete párjául, akivel Kassán laktak. Az epitáfiumon feltűnnek különféle építmények. A vélemények megoszlanak ezekről. A férfiak talán a nagytárkányi várkastély előtt állnak, a nők mögött pedig a rozsályi rezidencia idealizált képe látható. A korabeli nemesi