A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)

KÖZLEMÉNYEK - SISKA József: Battyán —Egy bodrogközi falu a 16—17. században

524 Siska József viseletek tanulmányozására kiválóan alkalmas a festmény. A NÉPÉLET A 17. századi életkörülményekről a református egyház vizitációs jegyzőkönyvei tájékoztatnak (DIENES 2008, 55, 109, 266, 378, 446). 1611 és 1623 között írták össze a lelkipásztorok javadalmait. 1629-től rendszeresen felkeresték az esperesek a falu eklézsiáját. Csulyak István 1629. szeptember 14-én érkezett Bottyánba, ahol Baracsi János volt prédikátor és Kún Pál a bíró. A templom egy részén a zsindely volt rossz. Az úrvacsorához a bort pénzért vásárolták Helmecen vagy Leleszen. Kevesen járnak istentiszteletre. Tárkányi István udvarában egy „fattyat vetett" leányzó süt fekete kenyeret. Az északkeleti országrészen még a 20. században is sütötték a „fekete kenyeret". Ennek lényege, hogy a túlfűtött kemencében addig tartották, amíg felülete nem szenesedett el. A kiszedés után késsel verték le a héját. Az ilyen kenyérnek különlegesen finom íze volt. A kenyeret búza- és rozsliszt keverékéből készítették. Tárkányi István nagyon nehezen szolgáltatta ki a Latorcán működő malomból az eklézsiának járó sabbatalét, azaz a szombati vámot. Ősidők óta járt ez a szolgáltatás. A falu iskolájában ez időben nem volt tanító, ezért a prédikátor tanította a gyerekeket. 1639. február 20-án volt a következő vizitáció. A feljegyzésből kiderül, hogy Kún Anna is megtartotta elhunyt férje szokását. Nagyon vontatottan hajlandó csak az uradalomból az eklézsiát illető részt kiszolgáltatni. A jobbágyoktól sem kapja meg a gabonatermesztés „nehézségei" miatt a neki járó tizedet. Mivel a pap, Váradi Mihály ágyban fekvő beteg volt, ezért a bírót és egy helybeli polgárt hallgatta meg Csulyak István esperes. 1659-es vizitációra el sem mentek a falubeliek. Nem véletlenül, hiszen semmi já3. kép. Kún Anna epitáfiuma 1646-ból (Ajtós Éva felvétele) randóságát nem adták meg a papnak. Tarcali Pál, zempléni kerületi esperes azt az utasítást adja a bírónak, hogy forduljanak a megyei közgyűléshez, amely szolgabírón keresztül gondoskodik a pap ellátásáról. 1670. január 21-én Szentpéteri János esperes látogatott el a faluba. Bezdédi Pál volt a pap, a bírói tisztet Székely István látta el. A falu határát, mint általában az egész Bodrogközben az itteni jobbágyok is két nyomásban használták. Búzát, rozst, árpát, zabot, lencsét, kölest, borsót termesztettek. Szarvasmarhát, sertést, baromfit tartottak. Latorcában halásztak. Vásárra Királyhelmecre, Kisvárdára, Ungvárra jártak. Időnként előfordultak Zemplén, Sátoraljaújhely és Nagymihály sokadalmain is (VlGA 1996, 26, 131).