A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)

RÉGÉSZET - SZOLYÁK Péter: Elsődleges nyersanyag-feldolgozás nyomai a szeletai kvarcporfír lelőhelyén (Bükkszentlászló)

Elsődleges nyersanyag-feldolgozás nyomai Bükkszentlászlón 51 jellemző kémiai összetételét, s az eredménye- megnevezés mellett foglaltak állást (MARKÓ ket közlő publikációjukban szintén a fenti efa/2003). I. táblázat. A szeletai kvarcporfír megnevezése a földtani és régészeti kutatástörténet különböző időszakaiban Table I. Nominations of the szeletian quartz-porphyry in the different phases of the history of geological and archaeological research (Sorszám = Serial Number; Földtan = Geology; Régészet = Archaeology; Névváltozat = Version of the name; Hivatkozás = Reference) Sorszám Földtan Régészet Sorszám Névváltozat Hivatkozás Névváltozat Hivatkozás 1 kvarcporfír SZENTPÉTERY 1932 tűzkő HERMAN 1893 2 (hamuszürke) kalcedon VENDL1930 & 1933 (hamuszürke) kalcedon KADIC 1915 3 metariolit PELIKÁN 2002 & 2005 üveges kvarcporfír VÉRTES-TÓTH 1963 4 felzites-sávos (meta)riolit DOBOSI 1978 5 felzites kvarcporfír SIMÁN 1986 6 szeletai (felzites) kvarcporfír BÍRÓ 1984B, 44, 46; MARKÓ et al. 2003 A SZELETAI KVARCPORFÍR A RÉGÉSZETI LELETEGYÜTTESEKBEN A magyarországi őskőkorkutatásban a szeletai kvarcporfír első felbukkanását éppen a kutatásokat elindító ún. Bársony-házi „szakócák" esetében dokumentálták. Az 1891-ben Bársony János miskolci ügyvéd házának alapozásakor előkerült kulcsfontosságú és hazánk területén napjainkig tökéletes párhuzam nélküli leleteket Herman Ottó ismertette példaadó részletességgel és alapossággal. írásában még mindhárom darabot tűzkőnek írta le, és a nyersanyagok között különbséget elsősorban a szín alapján tett (HERMAN 1893, 910). Ma már tudjuk, hogy a „szakócák" közül kettő (HOM ltsz.: 53.45.1; MNM ltsz.: Pb/l) a szeletai kvarcporfír világosszürke, egy pedig (MNM ltsz.: 9/916.1) a sötétszürke változatából készült. A kísérleti pattintás tapasztalatai szerint ezek a változatok a megmunkálás szempontjából különböző keménységűek. Itt nem kívánunk a leletek részletes technotipológiai elemzésével foglalkozni, azt azonban meg kell jegyeznünk, hogy a három darab közül egyik sem meríti ki maradéktalanul a hagyományos értelemben vett szakócák kritériumait. A legkisebb darab csupán egy erősen csorbult és kopott nyersanyagblokk (plakett), míg a két nagyobb, szépen megmunkált „szakóca", a látványosan nagyobb méretek ellenére is, párhuzamot inkább a Szeleta-kultúra bifaciális levélkaparóival és levélhegyeivel mutat. A szeletai kvarcporfír később nagyobb mennyiségben a Szeleta-barlang 1906—1913 között zajló ásatássorozatán került elő (KADIC 1915). Részaránya a teljes leletanyagon belül a legnagyobb volt (RlNGER-SzOLYÁK 2004, 28). A kutatók figyelmét az akkor még hamuszürke kalcedonként emlegetett nyersanyag nem csupán a láthatóan jó pattinthatósága, vagy a nagy leletszám miatt ragadta meg, hanem azért is, mert a mára világszerte ismert Szeleta-kultúra vezéreszközei, a levél alakú kaparok és hegyek szinte kizárólag ezen kőzetfajta felhasználásával készültek (IÍADIC 1915). A Szeleta-barlang első ásatássorozatát követően a bükkszentlászlói nyersanyag napjainkig számos lelőhelyről vált ismertté (2. sz.