A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)

KÖZLEMÉNYEK - FEHÉR József: Bodrogközi anekdoták és igaz történetek

512 Fehér József esi, hogy azt a pájinkát, amit már nem bír meginni, öntse egy rongyra, és azzal borogassa a mellyét! Andris bátyánknak felcsillan a szeme, egy pillanat alatt kijózanodik és örömmel felkiált, ostorával a doktorra mutatva: — Maga a fasza orvos! Maga kell a mi falunkba! Ha már doktor, legyen állatorvos is. A tiszakarádi állatorvos nevéhez — akinek körzetéhez Bodroghalom tartozott — sok jeles mondás fűződik. Már egy másik történetemben példálóztam Pap Gyula bácsival a lucernásban. O volt, aki ilyetén panasszal kereste fel állatorvosunkat: — Doktor úr! Beteg a kocám! — Hál' Istennek! Nekem is meg kell élnem valamiből! S ha már ott volt a doktor kocagyógyítás dolgában, megbeszélték, hogy miskárolja ki egyúttal a kanmalacát is. Közben élcelődik az idősödő Gyula bácsi az állatorvossal: — Hát, doktor úr! Most már heréljen ki engemet is! — Fölösleges! Adok én magának olyan papírt, hogy maga nem tud csinálni semmit! Még egy doktoros történet egy másik bodrogközi faluból: Elmegy a zemplénagárdi ember a szemorvoshoz. Az megvizsgálja, s figyelmezteti: — Ember, hagyja abba az ivást, mert megvakul! — Főorvos úr, láttam én már eleget! TE VAGY AZ A LENIN? Az 1960-as évek elején a miskolci békeszállók vidéki emberekkel voltak tele, a Lenin Kohászati Művek segédmunkásaival. Azokkal, akik valamiért nem lettek tsz tagok: volt itt kulák, sokgyermekes család egyik tagja, akinek már nem jutott ágy a szűk parasztházban, és még sok más becsületes, dolgozni akaró falusi parasztember, aki '45 után a földosztáskor kapott földjén szeretett volna élni, és sehogyan sem bírt alkalmazkodni a kolhozszovhozrendszerhez, ezért ingázó, ipari segédmunkás lett — kénytelenségből. Egy egész kis hadsereg verbuválódott Bodroghalomból is, akik a Szent Anna templomtól nem messze lévő békeszállón laktak, 20 ágyas szobákban, három műszakban dolgozva. Szabad- és pihenőidejükben TIT előadásokat, filmvetítéseket, előadóesteket, társadalmi munkákat szerveztek számukra a népművelés jegyében. Egyszer az LKM kultúrtermének kitakarítására kérték-rendelték őket, éppen november 7-e előtt, a bodroghalmi „különítményt". Sepregettek serényen, ahogy illik, felmosták a padlót, helyrerakták a székeket és lócákat, amikor a háttérfüggöny és a félig kész vörös drapéria mögött meglátták a Leninbüsztöt, egy nagyméretű posztamensen lévő Lenin-mellszobrot. Némi elmélázó szemezgetés után Göri bátyám (becsületes neve Jesztrebi András, apám unokatestvére) a seprűhöz lépett, azt jó kétkézre véve megállt a szoborral szemben, s harcias mondókájához kezdett: — Te vagy az a Lenin? Te vetted el a fődünket? Tudtam én, hogy egyszer majd tanálkozunk! És a kezében lévő seprűvel ütni kezdte a Lenin-büsztöt. A jelenlévő bodroghalmiak kimondhatatlanul örültek a jelenetnek. Sokévi börtön járhatott volna érte. SÍRHELY-KIJELÖLÉS Valamikor a '60-as évek elején jelölték ki az új temetőt Bodroghalomban, mert a régi betelt. Volt hát hely bőven. Németh Andris bátyám ki is jelölte a maga nyugvóhelyét idejében. Kocsis volt, sokszor hajtott el a dombhát mellett, ilyenkor elgondolkozott a temetői legjobb „kilátáson". Temetőőr a sánta Koleszár volt, Koleszár Jóska bácsi, ha jól emlékszem térdben nem hajlott a lába, ezért volt megkülönböztetője "a sánta", merthogy több Koleszár volt a faluban. Különben egy új temetőnél a gondnokság