A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)

MŰVÉSZETTÖRTÉNET - GODA Gertrud: Jószay Zsolt. A szobrász és alkotásai

Jószay Zsolt, a szobrász és alkotásai 483 1. kép. Attila, 1971 körül (archív fényképfelvétel) Fig. 1. Attila, round 1971 (archive photo) műhely, baráti kör, a művészetben mint szakrális tanban hívő szövetség jön létre. Ilyen volt a 70-es évek elején az egri Tanárképző Főiskola, ahol ha nem is egy évfolyamon, de nagyjából egy időben tanult és dolgozott Makoldi Sándor, Földi Péter, Hernády Paula, Wieszt József, Selmeci György (Svájc), Molnár Béla (Párizs), Szent ír mai László és Jószay Zsolt. Ahhoz, hogy ezek a Fiatal emberek akik többre vágyók voltak, nem elégedtek meg a szakma rajztanári szintű megismerésével - valóban »többre« vihessék, olyan tanári személyiségek kellettek, mint Blaskó János (1919-1988) és Seres János (1920-2004), akik nem telepedtek rá a bontakozó festői, szobrászi karakterekre [...] hanem Barcsayhoz, Kokashoz (vagy Kolozsvárt Borghida Istvánhoz) hasonlóan nyílt teret adtak a tehetségnek. "(HANN 1990) A szépszál termetű, vidám szobrászjelölt — a jó alkotói légkör ellenére — négy éven keresztül nagyon fájlalta a plasztikusságot középpontba helyező oktatás hiányát, és a kifejezetten erre irányuló korrektúrát. Bizony e téren többet remélt, mert Egerben — mint az idő tájt az ország többi főiskoláján — a vizualitás gyakorlata főként rajzi tanulmányokon keresztül, némi festői és grafikai ismeret átadása közepette zajlott. Jószay szobrásszá fejlődésének szempontjából ez nagyon fontos tényező, mert mindig úgy érezte, a festőművész-tanárok jó szándéka ellenére sem kapja meg azt az útmutatást, amit igazán szeretett volna, s ami e fogékony életszakaszban nagy előrelépést jelentett volna számára. S mivel kérdéseivel egyedül maradt, kénytelen volt saját erejéből építkezni! Egyre jobban elmélyedt a nagy elődök alkotásainak vizsgálatában, miközben — mint valamennyi, hivatástudatot érző fiatalt — a jelenben zajló szobrászati eredmények is igen foglalkoztatták. így jutott el barátaival az egri FIAK-ba,

11 vagy Pallas klubba, ahol a kinetikus szobrászművészetben akkor már Párizsban eredményre jutó Dargay Lajos (1942) szobrászművész révén megismerkedett a nyugati művészet eredményeivel. A minaret mellé, a művelődési házba eljárni már egyfajta elkötelezettséget jelentett a modern művészet iránt, s alkalmat nyújtott az évfolyamok, de még a szakok közötti eszmecserékre is. Irodalmi és zenei programok mellett képzőművészeti kiáltványokat és teóriákat olvastak, filmeket és diákat vetítettek, és betekintést nyertek a párizsi Magyar Műhely munkájába is. Jószay mindenütt dolgozott. Elszántságát látva lehetőséget kapott a líceum estére elcsendesült műtermében modell utáni mintázásra; társaival közösen bérelt diáktanyájukon gipszet öntött, követ faragott az udvaron. Legfőképpen a karaktert megragadó portré izgatta, s az, hogy az „általános" igazán túl az egyedinek milyen szerepe van. Barátokról, 1

1 Fiatal Alkotók Köre (?)