A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)

RÉGÉSZET - SZOLYÁK Péter: Elsődleges nyersanyag-feldolgozás nyomai a szeletai kvarcporfír lelőhelyén (Bükkszentlászló)

A Herman Ottó Múzeum Évkönyve L (2011), 47-66. ELSŐDLEGES NYERSANYAG-FELDOLGOZÁS NYOMAI A SZELETAI KVARCPORFÍR LELŐHELYÉN (BÜKKSZENTLÁSZLÓ) Szolyák Péter* *

Herman Ottó Múzeum, Miskolc Absztrakt: Északkelet-Magyarország középső és felső paleolitikumának egyik leggyakoribb kőeszköznyersanyaga a szeletai/üveges kvarcporfír (= metariolit), melynek gyűjtési helyét még 1963-ban publikálta Vértes László és Tóth Lajos. Az általuk megjelölt területen, annak ellenére, hogy e nyersanyagnak regionálisan ez az egyetlen előfordulása, közel fél évszázadig nem találták elsődleges kőfeldolgozás nyomait. A tanulmány négy, a Kaán Károly-forrás közelében előkerült leletet ismertet, melyek bizonyítják, hogy a gyűjtött nyersanyagot az őskőkori ember már a forrás területén előkészítette szállításra és további feldolgozásra. Kulcsszavak: metariolit, szeletai/üveges kvarcporfír, Kaán Károly-forrás, pattintott kőeszköz, paleolitikum ELŐZMÉNYEK A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Bükkszentlászló község neve sokak számára elsősorban a település DK-i oldalán található, hatalmas kiterjedésű őskori földvár, a NagySánc miatt ismert (IPOLYI 1863, 179; NOVÁKISÁNDORFI 1992, 16-18; NOVÁKI et al. 2007, 75-76). Emellett a magyar paleolitkutatók is régóta számon tartják a község környékét, mint az egyik legfontosabb őskőkori kőeszköz-készítő nyersanyag, a szeletai kvarcporfír lelőhelyét (VÉRTES-TÓTH 1963; BlRÓ 1984b, 44, 46; MARKO et al. 2003). A gyűjtőterületet régészeti lelőhelyként még nem regisztrálták, hiszen ott ez ideig ős(kő)kori bányászati tevékenységre utaló nyomokat, vagy megtelepedést jelző régészeti leleteket, objektumokat, rétegeket és jelenségeket nem találtak. A miskolci Herman Ottó Múzeum megbízásából a szerző az elmúlt hat évben több alkalommal végzett bejárásokat a Bükkszentlászlótól ÉNy-ra eső területeken. E bejárások egyrészt a múzeumi litotéka kialakítását és gyarapítását célzó, másrészt a kísérleti régészeti feladatok megoldását szolgáló nyersanyaggyűjtések voltak. A gyűjtések során sokszor kerültek elő olyan kődarabok, melyek formájukat és felszíni jellemzőiket tekintve nagymértékben hasonlítottak az ős(kő)kori pattintott kőeszközökre. Ilyenkor az aprólékos technológiai és tipológiai elemzések, valamint a helyszín és a tágabb környezet földtani, felszínalaktani és talajtani viszonyainak figyelembe vétele segítettek a helyes meghatározásban. A darabok többsége csupán a kőzetaprózódás természetes folyamatai által ala-