A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)
MŰVÉSZETTÖRTÉNET - PIRINT Andrea: A Napóleon-kultusz képzőművészeti emlékei képes levelezőlapokon
440 Pirin t Andrea Russie" és a német kiadású Napoleoniden címet viselő sorozatokat. A képeslapszériák egészen speciális változata a több darabból álló, ún. összerakható sorozat. Az egyes darabok többnyire önállóan is élvezhető figurális ábrázolást nyújtanak, de csak puzzle-ként összeállítva adnak ki egy bizonyos központi motívumot. A szerencsi múzeum két 10 darabos és egy 12 darabos Napóleon-sorozatot őriz, melyek együttesen a császár mellképét, egészalakos álló, illetve lovas portréját ábrázolják. 2 Ezeket valódi ritkaságokként mutatja be Petercsák Tivadar a képes levelezőlap történetét tárgyaló könyvében. A három sorozatra vonatkozó meghatározása értelmében „a levelezőlapok festmények alapján Franciaországban készültek az 1910-es évek elején "(PETERCSÁK 1994, 128). Az illusztrációk típusa szerint dokumentumigényű fényképfelvételek (emlékhelyekről, emlékművekről), jelmezes műtermi fotók (Napóleont — esetenként többedmagával — megszemélyesítő modellekkel), valamint fotómontázsok egyaránt bőséggel előfordulnak, mint ahogy filmből vett jelenetre, kéziratfakszimilére és a leginkább a fantázialapok körébe sorolható árnyképes figurális jelenetre is találunk példát. A legjellemzőbb, a kollekció mintegy 85%-át kitevő csoportot azonban a tisztán képzőművészeti reprodukciók képezik. Jelen dolgozat elsősorban az utóbbi illusztrációs típus vizsgálatára helyezi a hangsúlyt, s a középpontba ezen belül is a szorosan I. Napóleon emlékét felidéző vizuális toposzokat, a nagyművészet és a populáris képi kultúra — 20. századba is átmenekített — motívumait állítja. A NAPÓLEON-EMLÉKEZET 20. SZÁZAD ELEJI DIVATJA A tetszetős és olcsó képes levelezőlap gyorsan a tömegkultúra részévé, formálójává, s ugyanakkor kifejezőjévé vált. A levelezőlapok jelentős hányada készült már kezdettől fogva képzőművészeti reprodukciók felhasználásával. A képeslap és a képzőművészet szoros összekapcsolódása magától értetődő, logikus jelenség, a képeslapok előzményei ugyanis azok az egylapos sokszorosított grafikai nyomatok voltak, amelyek a széles népréteg körében, a képeslap 1870-es évekbeli megjelenése előtt, a képzőművészeti alkotásokat kizárólagosan népszerűsítették, közvetítve a művészet ízlésfejlesztő esztétikumát, illetve terjesztve az általuk esetlegesen megfogalmazott eszméket. A képeslap mint új nyomdai termék — okosan felismervén saját lehetőségeit — maga is szerepet vállalt a képzőművészeti alkotások kommercializálásában. Egyes kiadók párhuzamosan folytattak művészeti reprodukciós tevékenységet különféle papíralapú termékeik vonatkozásában, ezt esetenként a „Kunstverlag", azaz „művészeti kiadó" elnevezés is kifejezésre juttatta. Az egylapos grafikai nyomatok és a képes levelezőlapok egymást kisegítő, egymást váltó relációjára példa Raphael Tuck (1821-1900) Európán kívül Amerikát is képeslapokkal telítő vállalata, amely egy 1860-as években alapított, művészeti lapok, főképp litográfiák terjesztésére szakosodott londoni kis üzletből fejlődött ki. 3 A képzőművészeti alkotásokat reprodukáló képeslapok között természetszerűen tűnik fel újra és újra az európai művészet történetében — a propagandisztikus nagyművészetben és a populáris képi kultúrában egyaránt — számottevő hagyománnyal bíró Napóleontematika. A legendás francia császár — midőn a korszak legjobb mestereivel örökíttette meg alakját és tetteit — maga is fontosnak tartotta képzőművészeti reprezentációját, így a nagy mesterművekről készült képes levelezőlapok magától értetődő módon reprodukálják Napóleon udvari festőinek közismert alkotásait. 2 ZM N, N601-632. 3 A vállalat történetének részletes bemutatása: http://tuckdb.org/histor y (2011. december 16.)
