A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)

TERMÉSZETTUDOMÁNY - SZAKÁLL Sándor-KRISTÁLY Ferenc-ZAJZON Norbert-NÉMETH Norbert-FEHÉR Béla Másodlagos foszfátok és szulfátok a diósgyőri Fényeskő-völgy kovásodott metariolitjában

38 Szakáll et al. de olykor barna vagy sárgásbarna árnyalatú, és minél halványabb, annál inkább áttetsző. Jellegzetesen gyémántfényű. Közel átlátszó vagy áttetsző, léces termetű, a prizma irányában erősen rostozott kristályai erősen emlékeztetnek a brookitra, de a röntgenpordiffrakciós vizsgálatok alapján ezek a kifejlődések is rutil-szerkezetűek. Az elvégzett energia-diszperzív (ED), félmennyiségi kémiai elemzés alapján nincs különbség a fekete és a halványbarna-sárgás rutilok kémiai jellegében. Az ED-spektrumok a titán mellett más elemet egyik típusú kifejlődésben sem jeleznek, bár analógiák alapján a fekete színt kevés vas is okozhatja. Kései kiválásként ritkán színtelen opált is kimutattunk kicsiny gömbök formájában. V«, 2. kép. Rutilkristályok (fekete) kvarcban. A példány 4,5 cm-es Fig. 2. Rutile crystals (black) in quartz. The specimen is 4.5 cm in size Tekintettel arra, hogy a terület triász vulkanitjai — mint korábban említettük — számos deformációs jelenségen mentek keresztül, a kovásodott-albitosodott kőzettestek erőteljesen összetöredeztek. Ez a tény segítette elő, hogy az elsődleges ásványok — a kémiai szempontból nagy stabilitású rutilt kivéve — a kőzetanyagot átitató fluidumok közvetítésével jelentős kémiai átalakulást szenvedjenek. A szulfidokból főként másodlagos oxidok, szulfátok és foszfátok jöttek létre. A másodlagos oxidok közül gyakoriságánál fogva kiemelkedik a goethit, mely jellegzetes rozsdabarna, sárgásbarna színével minden esetben felhívja magára a figyelmet. Földes, porszerű halmazok, filmszerű bevonatok, olykor bekérgezések, ritkábban gömbös-vesés aggregátumok jellemzik. Esetenként pirit után kocka alakú álalakok formájában is megfigyeltük. A másik vas-oxid, a hematit jelenlétét leginkább vörösbarna, vagy finom eloszlásban akár vörös és rózsaszín árnyalatok jelzik. Ilyen módon színezi meg a kvarcot és a földpátokat egyaránt. A hematit ritkán apró, fekete gömbös halmazokként is megjelenik, ilyenkor a vörösbarna porszíne alapján különböztethető meg az egyébként makroszkóposán teljesen hasonló goethittől (ennek porszíne sárgásbarna). A szulfátok köréből az elsődleges fázisokat csak a kis mennyiségben — 10-30 pm-es szemcsék formájában — kimutatott barit képviseli. A másodlagos szulfátok közül a jarosit és plumbojarosit nyert kimutatást. Ezek kis pH-jú környezetben, a szulfidok mállásának első termékei között szerepeltek. Eredetileg feltehetően képződtek más szulfátok is, de kis stabilitásuk miatt átalakultak vagy eltávoztak a rendszerből. A jarosit kiválása kálium-domináns taggal indul, a folyamat előrehaladtával azonban a kálium mennyisége folyamatosan csökken a helyére beépülő ólom rovására. Ezzel párhuzamosan a szulfát anion helyét egyre nagyobb mértékben foszfát helyettesíti. A jelenség a visszaszórt elektronképeken, illetve az ED-spektrumok alapján jól nyomon követhető (4. kép). Hasonló kiválási ritmusról tesznek említést DUTRIZAC & CHEN (2010), akik 100 és 150 °C-on elvégzett kísérletek alapján a pH és az oldatok szulfátfoszfáttartalmának változtatásával figyelték meg a képződő termékeket. A jarositok makroszkópos megjelenése: porszerű hintések, bekérgezések, kilúgozódott üregeket teljesen