A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - HAZAG Ádám: Kékfestő műhelyek Északkelet-Magyarországon
362 Hazag Ad ám borsodi és dél-hevesi részek igényeinek hasonlósága alakította ki a termelés profilját. Az orange, vagy narancsmintás festőkelme az egész területen kedvelt és igen keresett volt. A kékmintás festés főleg a Tisza-vidéken volt keresett, a tiszanánai, tiszafüredi, kömlői vásárokra vittek belőle a legtöbbet. A sárga virágú kékfestés Bükkalján volt a legdivatosabb, főleg Noszvajon, Cserépfalun és Bükkzsércen hordták. Itt valamint a Mátra-vidéken volt kedvelt divat a rámás-kötő, ezért főleg a környék városaiba vitték a rávaló bordűr-mintás kelmét. A helybeliek, a matyók mivel nem igazán volt viseletük része a kékfestett kelme, ezért az itteni felvásárló réteg nem volt nagy. A harmadik értékesítési lehetőség a felvásárlók, kereskedőházak hálózata volt. Az első világháború előtti időkben a legjelentősebb árumennyiséget Nyíregyházára, Szikszóra, Albertirsára szállították. Széleskörű kereskedőhálózat az 1920-as években épült ki, Abaújban, Szabolcsban, és a Tisza-mentén 16-18 településről is rendelték a kövesdi kelmét. Ez a folyamat az 1930-as évek gazdasági hanyatlását kivéve folyamatosan bővült (FÜGEDI 1975, 470). Az 1940-es évek végén a divat átalakulása, valamint az egyre rohamosabban terjedő gépesített szövetfestés és ruhaipar kiszorította a kézműves tevékenységet. Ezt a folyamatot tovább erősítette a politikai változás is, mely megszüntette a saját tulajdonban lévő műhelyek létét, így a hagyományos festőtevékenység csak kuriozitásként, helyi látványosságként élhetett tovább. Bár a kékfestés sem a kézműves iparban, sem a népviseletben nem játszott kiemelt szerepet, kutatása és feldolgozása mind az ipari és kereskedelmi tevékenység, mind a népművészet vizsgálatához és feltárásához érdekes adalékokat adhat. RÖVIDÍTÉSEK HOM HTD — Herman Ottó Múzeum, Helytörténeti Dokumentáció, Miskolc HOM TGy — Herman Ottó Múzeum, Tárgyi Gyűjtemény, Miskolc IRODALOM DOMONKOS Ottó 1963 Adatok a miskolci festőcéh megalakulásához. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve III, 79-85. 1981 A magyarországi kékfestés. Corvina, Budapest. FÜGEDI Márta 1975 A mezőkövesdi kékfestő műhely. A Herman Ottó Múzeum Evkönyve XIII-XIV, 455-475. GYULAI Éva 1999 Lengyelek Miskolcon a 18. század végén. Studia Miskolcinensia 3. Történelmi tanulmányok. A Miskolci Egyetem történettudományi tanszékeinek évkönyve. Miskolc. 76-83. 2006 Takácsok, vászonfehérítők és kelmefestők. In VERES László-VIGA Gyula (szerk.): Kézművesipar Északkelet-Magyarországon. Herman Ottó Múzeum, Miskolc. 147-154. KATONA Imre 1955 A szendrői ref. egyház XVIII. századi nyomott úrasztalterítője és a hazai nyomás fejlődése a XVII-XVIII. században. Iparművészeti Múzeum Evkönyvei II, 91-105. BLUE DYE WORKS IN NORTHEAST HUNGARY Keywords: blue dyeing wood-block, Dyers' Guild The Historical Department of Herman Ottó Museum has a collection of the guilds, in which the blue dyeing wood-blocks are very considerable. These represent the variety of the coloured cloths in the 18 t h19 t h centuries. There are K. J. monograms can be seen on the back of 144 pieces of wood-blocks (HOM TGy, 53.613.1-144), but we do not know anything about the owner. The clichés were probably made in the 18 t h and 19 t h centuries, and they can be derived from a workshop of Miskolc, based on the documents.
