A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - SPÓNER Péter: Céhes iparosok Miskolc Város Tanácsának szolgálatában (1761-1848)
Céhes iparosok Miskolc Város Tanácsának szolgálarában 343 gének tekintetéből, vice szolgabíró Tomka Miklós úrnak ajánló levele szerint is, a quartély tartáson" kívül mindenféle városi közterheknek viselése alól felmentették. 6 1814-ben Kaczersberger János kőfaragó kérte a várost, hogy a közterhek viselése alól oldozzák fel, mert elveszítette szeme világát. 7 Miskolc iparosai abban az esetben is mentesülhettek az adófizetés terhe alól, ha a város számára különösen értékes volt munkájuk. Szolgálataikért a város ekkor nem pénzben fizetett, hanem ellentételezésként adómentességet kaphattak. Ezt tulajdonképpen tekinthetjük egyfajta csereügyletnek, mely mind a város, mind a munkát elvállaló iparos számára előnyös volt. 1796-ban Kézi János esztergályos mester a város számára készített vízipuskák okán kapott adómentességet. 8 A Kézicsalád ismert esztergályos família volt Miskolcon és régóta dolgoztak a városnak, mint a tűzi eszközök javítói. Ezért nem csak János, hanem fiai is adómentességért folyamodtak. A kérést elfogadták, mert az indoklás szerint „ők régóta városunk megmaradására ügyelvén", erre érdemesnek találtattak. 9 Arra is találunk példát, hogy a mester az elvégzett munkájáért pénzt és adómentességet is kapott. 1784-ben Kaposi György, miskolci „betűfestő asztalos" 6 BAZMLt, IV. 1501/a. 29. köt. 119. (1803) 7 A város a kérést méltányolta és a katonatartáson kívül minden közteher alól mentesítette. — BAZMLt, IV. 1501/a. 40. köt. 191. (1814) 8 BAZMLt, IV. 1501/a. 22. köt. 21. (1796) 9 Amint a városkönyvben olvashatjuk „idősebb Kézi János és fíai Ifj. Kézi János és Kézi Sámuel esztergályosok, esedeznek azon, hogy a tűzoltó eszközök, de nevezetesen a vizipuskák városunkban megszaporodván, mindazoknak aprólékos reparatiojokat minden költség nélkül ennek előtte is meg tették, úgy ezután is magukra vállalják, sőt ha nagyobb reparatiot kívánnak, azok egyedül a matériának árát kívánnák, a munkának árát pedig elengedvén, e felett Akitől Isten városunkat őrizze:/ minden tűz támadások alkalmatosságával a vizi puskáknak igazgatását is magukra veszik, mindezeket a magistratus méltó tekintetbe venni, s az esedezőket a városnak minden közterhei alól felszabadítani méltóztasson." — BAZMLt, IV. 1501/a. 23. köt. 24. (1797) mestert bízták meg „a házak numerisatiójával". A munkáért az alku szerint „minthogy most az idő is alkalmatlan és sáros, ezen munka pedig mesterségének rövidségével esik, azon felül a katonaság által suppeditalando [= kiszolgálandó] materiákból festéket is magának kell készíteni", a város naponta 4 garast fizetett, továbbá biztosított egy pár csizmát és „ezen felül az asztalos mester a portio és egyéb terhek alól egész esztendőben mentlészen"E Egyes mestereket azonban nem csak a városi adók, hanem mint láttuk más szolgáltatás alól is mentesíthettek, ha a városnak dolgoztak, vagy ha a kedvezménnyel remélni lehetett, hogy több adót tudnak majd befizetni. Mózer János miskolci mézeskalácsos 1801-ben a tanács előtt megjelent „avégett, hogy a lótartásra szüksége volta tekintetéből, a forspontozás terhe alól felszabadításért esedezik". A kérést igazságosnak találták, mert „a tekintetes nemes vármegye által megállapított mód szerint, ezen esetben a forspontozás terhe alól felszabadíttatik, annál is inkább, hogy a lovait egyedül a mestersége jobb móddal lehető folytathatása végett tartaná. " u Az adófizető képesség megőrzése a városi munkák elosztásánál is fontos szerepet játszott, mert a város alapvető érdeke volt, hogy polgárai időben teljesíteni tudják terheik megfizetését. 1836-ban Fajcsik Borbála Brezányi Sámuelné „a városunk részére szükséges kerékgyártó munkáknak készítését annál fogva is, mivel adójával adós volna, által adatni kérvén, a beadott folyamodás vice bíró és inspector [= felügyelő, vizsgáló] uraknak kiadattatik avégett, hogy ha alkalmatos és olcsó munkát tétetne, s ennél fogva kérése teljesíthető, azt vegyék illendő figyelembe. " 12 A kiadások jellegének tekintetében a 18. század derekától jelentős változást tapasztalunk. A kommunális kiadások átveszik a központi helyet a jellemzően jobbágyi kifizeté1 0 BAZMLt, IV. 1501/a. 10. köt. 315. (1784) 1 1 BAZMLt, IV. 1501/a. 36. köt. 67-68. (1810) 1 2 BAZMLt, IV. 1501/a. 62. köt. 34. (1836)