A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - MAROZSÁN Zsolt: Köves mesterségek a Hegyalján a 16-19. században

A Herman Ottó Múzeum Évkönyve L (2011), 307-271. KÖVES MESTERSÉGEK A HEGYALJÁN A 16-19. SZÁZADBAN Marozsán Zsolt* "Herman Ottó Múzeum. Miskolc Absztrakt: A kőépítkezés, kőfelhasználás nagyfokú hegyaljai elterjedése aló. században indult, bár a fát, mint alapanyagot sokáig nem tudta kiszorítani. A kő megmunkálása speciális tudást igényelt, így a megfelelő szakembereket is idegenből kellett hívni. A mesterek számának 17. századi emelkedése után megindulhatott a megfelelő szakmák céhekbe szerveződése is, melyre a kőműves, kőfaragó, kővágó és malomkőbányász iparágak épültek. Kulcsszavak: kőfelhasználás, kőfaragás, kőművesség, várépítészet, malomkőbányászat BEVEZETÉS A kő hegyaljai felhasználása sok évszázados múltra tekint vissza, ugyanis épület- és malomkövekhez is egyaránt alkalmas alapanyag volt. Erre számos építőiparos iparág mellett a malomkőbányász foglalkozás is épült, elterjedése mégis csak későn, a 16. században indult meg, és akkor sem volt általánosnak mondható, hiszen a kő építési célú felhasználásának ugyanis komoly vetélytársa akadt. A helyi építőipar fejlődését a természeti, illetve gazdaságföldrajzi adottságok határozták meg, ugyanis itt a föld egyszerűbb kincsei nyertek kiaknázást. Az ásványi eredetű kő mellett a legjelentősebb építőanyag a fa volt, melyből a megye erdőségei kimeríthetetlen készletet biztosítottak, s mely sok helyen a nehezebben kitermelhető és szállítható követ és a messzebbről fuvarozott, drágább fémeket is jól kiegészítette, nem egy esetben pótolta is. Nem is beszélve arról a tényről, hogy a térség mindvégig döntően agrárterület volt elsősorban, melynek legjövedelmezőbb művelési ága évszázadokon keresztül a szőlőművelés volt. Az építőipar alapját jelentő kő kitermelése csak azt követte a gazdasági rangsorban, miáltal korabeli tipikus szakmái, úgymint kőfaragó és kőműves mesterségek a 16-17. században az építési munkáknak csak kisebb hányadát tették ki, ugyanis a korszakban ezen a területen a kőben bővelkedő részeken is a fa, vessző és a sár volt az építkezések legfontosabb anyaga. Ezekből épült a mezővárosok lakóházainak jelentős része, sőt a kőből épült várak, kastélyok, udvarházak, templomok melléképületei is. A KŐFELHASZNÁLÁS KEZDETEI Kővel már jóval a vizsgált korszak előtt is építkeztek a Hegyalján, viszont a települések urbáriumaiban kevés építő mesterember neve található meg. Az kőépítéssel foglalkozó mesterek számának alacsony volta annak köszönhető, hogy nem alakulhatott ki jelentős középréteg, a hegyaljai mezővárosok lakossága nem alakult polgársággá és kevés volt az építkezésre fordítható tőke. Másik ok az alkalmazott technikában keresendő. A fa megszerzé-