A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - GYULAI Éva: Hunyadi János emblémája Ottavio Strada 1585 körül készült rajzán

Hunyadi János emblémája 295 ezt a tévedését kijavította, hiszen a prágai emblémáskönyvbe már II. Henrik neve alatt jelent meg ugyanez az embléma (9. kép)N Ottavio Strada tévedése nemcsak II. Rudolf antikváriusának munkamódszerét mutatja, hanem azt is, hogy Hunyadi János emléke, Kasztriota Györgyével együtt, élénken élt a 16. századi humanista közvéleményben, hiszen a rajzoló fontosnak tartotta, hogy impresáját lerajzolja a Regensburgba, KözépEurópa egyik legnevezetesebb, császári székhelyként is ismert városába (s talán egyéb helyekre is) küldött albumában. Kérdés, hogy Strada hol látta, hol olvasott Antonio Severino különös impresájáról, amelyet egyébként félreértett, hiszen az eredeti devizából a pajzsot mint a nem létező kép, illetve a mottó hordozóját, megtette az impresa ábrájának, sőt kompozíciójában egy hegynek támasztotta, s ezzel különleges jelentést kölcsönzött neki, mintha a fegyver várná, hogy valaki ratálaljon. RESPUBLICA LITTERARIA Hunyadi János már saját korában ismertté vált a humanista közvéleményben a török ellen viselt harcai, legfőképp az 1456. évi belgrádi győzelme miatt. Aeneas Silvius Piccolomini már 1448-ban kivételes képességeiről számolt be V. Miklós pápához írt levelében, idézve Hunyadi katonáihoz intézett buzdító szavait.

1

2 Hunyadi tetteit 1

1 VI. Henricus II. Borbonius Nauarrorum Rex. NUNQUAM TE TIMUI VI. Calvaria cum Angue, quem ex cadavere nasci tradunt, mortem hominis vei coecis ostendit. Regis vox audax: Nunquam te timui, Christus enim mortem expavit, non ignarus, quid esset separatio Animae a Corpore. Nec contemnere poenam peccati: nec nimium angi necessitate; hac enim conditione nati sumus; humánum est. Hic scio, quid audiam: Non philosophari Reges. Ad quid magis regium. Non medius Eidius delirare. (TYPOTIUS 1601-1603, I. 133-134) 1

2 Johannes vayvoda.

.. homo Valachus [...] regni gubernátor creatus, grandem exercitum in hac estate coegit atque adversus imperatorem Turcorum profectus est [...] Johannes suam magis először Thuróczy krónikájából ismerte meg a világ a 15. század végén, említett páncélos portréjával együtt,

1

3 s ugyancsak I. Corvin quam hostium metitus multitudinem, neminem sibi comparem arbitrabatur et quasi feminarum acies adversarios contempnebat, quamvis militaris diseiplina sit, nec timere hostes nimium nec parvi pendi oportere, ut comici quoque versus meminisse conveniat: ne quid nimis [...] Terruit hostes Johannis factum, remisso tarnen nomine renuntiant Turci, belli se copiam facturos, incensisque interim undique circa se mapalibus amplius fugiunt. Locuml fortasse oportuniorem querebant, ut adversarios tanto inconsultiores redderent quanto securlores se judicarent. Insequi Johannes vero, successibus elatus, vendi pacem sanguine melius quam auro putans, singula contempsit, quod postquam Turco relatum est, testor, inquit, superos, pugnam in vi tus ineo nec humanuni sitio sanguinem; unde quanto nos gessimus humilius, tanto nobis hera bellorum, Fortuna, secundior erit, hortatusque suos, pro patria, liberis ac conjugibus forti animo prelientur, hoc hello fínem imponi laboribus dicit, quoniam victi duobus certaminibus Hungari restaurare tertium minime possint. numerositatem sui exercitus ante oculos ponit, hostium paucitatem extenuat, cum eis quoque pugnandum asseverat, quorum germanos in eisdem feri locis ante triennium delevissent. contra Johannes hodie, commilitones, inquit, aut violenta Turcorum dominatione liberabimus Europam aut pro Christo cadentes martyrio coronabimur. quis non ei hello libenter intersit, ubi et vincere pulchrum et vinci beatum? Non morabor vos orationibus, quia virtutem viris verba non addunt; quantusquisque est, tantum in acie se solet ostendere. Ex remotis ultro regionibus pugnatum venistis, armati stabitis versus inermes, Christiani adversus infideles educetis gladium. Defendite Christum hodie vestris brachiis et Helespontum ultra rejicite Machmetum. Tota vos Christiana religio venerabitur, quamvis ad predam pocius quam ad bella descendimus, qui Asie totius hodie reportabimus opes. Aenas Silvio Piccolomini levele V. Miklós pápának, Nova Civitas Austrie (Wiener Neustadt/Bécsújhely), 1448. december 7. (FEJÉR 1844, 129-131; FRA 67 /1912/, 74-75) 1

3 Joannes Thuroczius [...] Erat tunc in regno miles magnanimus, nobili et claro transalpinae gentis de gremio natus, Johannes de Hunyad, homo bellicosus, et ad flectendum arma, dirigendasque res bellicas natus; et sicut piscibus aqua, cervisque umbrosas lustrare silvas, sic illi armorum, bellique expeditio vita erat. Hunc hominem, ut dici praesumitur, futura pro regni tutela, rebus per ipsum gestis testantibus, fata ab