A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - GYULAI Éva: Hunyadi János emblémája Ottavio Strada 1585 körül készült rajzán

Hunyadi János emblémája 293 kódexben hol látható még; ezt további kutatás feladata eldönteni. Az emblémamásolatok között azonban nem I. Corvin Mátyás magyar király az egyetlen Hunyadi, aki szerepel Stradának a „német-római császárok, illetve a nyugati és keleti királyok, valamint a választófejedelmek, a főhercegek, a nagyhercegek, a hercegek, fejedelmek és az őrgrófok jelképeiről" készült gyűjteményében. A király apja, Hunyadi János ugyanis szintén képviselteti magát devizájával és mottójával (INVENISSEM SI VIVISSEM) Magyarország és Lengyelország fejedelmei (Duces regni Hungáriáé et Poloniae) között. Hunyadi János hirtelen felbukkanása az emblematikában igazi meglepetés, hiszen az impresagyűjtemények, emblémalexikonok korábban nem említették emblémáját, legfeljebb hollós címeréről emlékeztek meg fia, Hunyadi Mátyás király kapcsán. A „törökverő" Hunyadi János impresája nem is kerülhetett másé, mint Kasztriota György mellé, akit a törökök Nagy Sándor után Szkanderbégnek hívtak (8. képjá A regensburgi (és feltehetően egyéb) kéziratokban Hunyadi János enigmatikus impresával szerepel: csupasz sziklás hegy tetejére különös kerek tárgyat helyeztek, amely leginkább pajzsra hasonlít, a köriratában az embléma és Hunyadi mottója: INVENISSEM SI VIVISSEM. A latin mottó némiképp eltér a szabályostól, hiszen a „ vivo" ige praeteritum perfectum coniunctivi alakja helyesen: „vixissem", jelentése: megtaláltam volna, ha éltem volna. A különös és némiképpen helytelen latinságú mottó és rejtélyes kép nem Ottavio Strada gyűjteményében tűnik fel először, hanem Scipione Ammirato (1531-1601) Lecce-ben született és Nápolyban tanult, majd Velencébe és Firenzébe került történész „II Rota"c. emblematikai művében, amely a korban népszerű dialógus-formában megírt elméleti munka az impresákról (AMMIRATO 1562). Ammirato művének címszereplője Bernardino 8 BSB-Hss Cod. icon. 425. f62r. Rota (1508/9-1575) nápolyi költő, aki sok más impresa mellett említi kortársa, Antonio Severino szerelmi emblémáját, amely egy fekete pajzsból állt a következő mottóval: INVENISSEM SI VIVEREM (= Megtaláltam volna, ha élnék).

9 Rota szerint a mottó az üres (fekete), ábra nélküli pajzsot magyarázza, vagyis azért nincs impresája a pajzs tulajdonosának, mert már nem él, a szerelmes asszony kegyetlensége ugyanis halálba kergette. A mottó és a kép (pictura) nélküli impresát, Ammirato nyomán, Giovanni Ferro 1623-ban megjelent művében hasonlóan magyarázza, s ugyancsak a 16. században élt Antonio Severinonak tulajdonítja, aki egy bizonyos Severino nevű elnök (presidente) fivére.

1

0 A Severino nemesi család ismert volt a 16. század eleji Nápolyban. A család legsikeresebb képviselője, Geronimo Severino nápolyi lovag (cavalliere Napolitano) 1516-ban a Seggio di Porto nevű „sedile", vagyis patríciusok közössége, „széke" tagja volt, tudása miatt a szegények ügyvédjének választották, majd miután 1535-ben V. Károly császár elfoglalta a Nápolyi Királyságot, 1541-ben a királyi kamara szenátusa elnökének (presidente del Senato della Real Camera) választották (MARRA 2000, 16,143, 26. jegyzet). A nápolyi nemes devizáján azonban a pajzs nem ábra, vagyis pictura, azaz az embléma szerves része, hanem az impresa hordozója, 9 RO. Quella certo fu pure bellissima impresa, che portó il sig. Antonio Seuerino fratello del Presidente. Questa era uno scudo nero senza cosa niuna, con queste parole, INVENISSEM SI VIVEREM. Cioé hauerei ancor io trouato alcuna impresa, et qualche concetto dellänima mia, se io viuessi, ma giä son morto, mercé della crudeltä della mia donna, et perö non posso ne dire, ne far cosa niuna. CAM. Impresa da affettuosissimo innamorato. (AMMIRATO 1562, 75) 1

0 Antonio Seuerino haueua lo Scudo tutto nero senza niuna altra cosa, e diceua INVENISSEM, SI VIVEREM, cioé hauerei anchi'io trouato alcuna Impresa, s'io viuessi, ma giä son'io morto per la crudeltä della mia Donna; é poco degna. (FERRO 1623, II. 625)