A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - GÁL-MLAKÁR Zsófia: Tomori Pál, Benkner János és a sajókazai pasztofórium lehetséges kapcsolatáról.
282 Gál-Mlakár Zsófia csétjéről ismert Tomori címer és a Benknerféle címer kapcsolata, amint erre már fentebb történt utalás, ahol a Tomoriak címere egyfajta előkép szerepét tölthette be a brassói szász bíró számára adományozott változat esetében. A szentségtartó kapcsán már csak egy további szál merülhet fel adalékként: ez pedig a csúcsi Tomori család erdélyi, kövesdi birtokának temploma számára készült, szintén reneszánsz ízlésű, valószínűleg helyi, erdélyi mester által készített szentségtartó kérdése. A mára elbontott kövesdi templom Kolozsváron őrzött reneszánsz részletein: a pasztofórium konzolján és a templom kapujának szemöldökkövén is megjelenik csúcsi Tomori Miklós címere (BALOGH 1943, 101). E címer (3. kép) nem azonos Tomori Páléval, a szakirodalom egy teljesen eltérő családként tekintett rájuk hosszú ideig (CSOMA 1992, 604). A család ezen ágának meghatározása során ha kissé bizonytalan is a szakirodalom, annyi tudható, hogy a csúcsi Tomoriak közeli rokonai Tomori Pálnak és elsősorban az ő támogatása, illetve ismét csak Bornemissza János patronátusa adtak anyagi alapot az Erdélybe véglegesen letelepedő ágnak. A kövesdi megrendelő csúcsi Tomori Miklós előbb a munkácsi várnagyságot vette át Pál kolostorba vonulása után, majd a Pált a kolozsmonostori konvent élén követő Tomori István nevű testvére örökébe lépett a convent gubernátorságában (JAKÓ 1990, I. 80). István és Miklós is nagy valószínűséggel Tomori Pál unokatestvérei voltak és miután Pál több felső-magyarországi birtokukat zálogba vette tőlük, 1509-től folyamatosan bővítették erdélyi birtokaikat Maroscsúcs mellett, melyről nevüket is vették (JAKÓ 1990, I. 74). Miklós 1537-ben bővítette a kövesdi templomot a már említett szentségházzal és készíttetett új kapuzatot, ezzel az erdélyi reneszánsz egyik legszebb emlékét hagyva hátra (BALOGH 1943, 264-265). A Pálhoz hasonlóan jól gazdálkodó csúcsi Tomori Miklós által készíttetett szentségház ugyan mészkőből készült, méretei pedig meghaladják a kazaiét (208 x 92 x 22 cm), de szerkezete ugyanaz a Rosellinótól származó toszkán típus, mely a sajókazainak is jellemzője. Oromzatát ennek is timpanon zárja, ahogyan az a régészeti kutatás alapján a sajókazai pasztofóriumról is bebizonyosodott és konzolját itt is a készíttető címere díszíti. Fülkéjének részletformáit és antiqua-betűs feliratát a kutatás a kolozsvári Wolphard-ház részleteihez hasonlította (BALOGH 1980). Tekintettel a Tomori által támogatott unokatestvérek pályájának és anyagi előmenetelüknek fokozatos emelkedésére esetlegesen a rokon Miklós reprezentációs tevékenységében, egy hasonló emlék készíttetésében, Pálnak is szerepe lehetett. Ha ezt a körülményt is figyelembe vesszük, eggyel több érvet találunk arra, hogy a kazai pasztofórium címerének azonosítása, a készíttető személyének keresése során fenntartsuk Tomori Pál elsődleges szerepét. Ezt a vonalat támogathatják a sajókazai templom régészeti feltárása révén levont következtetések is, hiszen a jelentés megállapította, hogy a pasztofóriumnak is helyet adó szentély építése a 16. század elején történt. így tehát a pasztofórium ide helyezésével egy időben épülhetett át a templom és nyerhetett elhelyezést a szentségtartó, amely időben Tomori Pál éppen karrierjének, anyagi előmenetelének emelkedését élhette meg. E felvetésekkel talán a kérdések számát inkább szaporítva, sem mint csökkentve, ha meg nem is válaszolható egyelőre a sajókazai pasztofórium címerazonosítási kérdése, egy szemponttal, vagy ha úgy tetszik, kizárható feltételezéssel közelebb kerültünk a válaszhoz. GYŰJTEMÉNYEK RÖVIDÍTÉSEI HOM HTD — Herman Ottó Múzeum, Helytörténeti Dokumentáció, Miskolc HOM RégAd — Herman Ottó Múzeum, Régészeti Adattár, Miskolc MOL Df — Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Fényképgyűjtemény (U szekció), Budapest MOL Dl — Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Levéltár, Budapest
