A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)

RÉGÉSZET - HAJDÚ Melinda: A Herman Ottó Múzeum régészeti kutatásai 2009

A Herman Ottó Múzeum régészeti kutatásai 2008 243 zonyult. A 2. lelőhely maradék részének kutatóárkokkal való szondázó jellegű kutatására 2009. április és május hónapokban került sor. Összességében 9 db újabb árkot nyitottunk különböző hosszúságban, melyben 13 objektumot dokumentáltunk, melyek kibontása során világossá vált, hogy a jelenségeket öt csoportra oszthatjuk: 1. őskori gödör (S2), 2. szarmata gödör (SÍ3), 3. bizonytalan korú cölöplyukak és kerek gödrök (S6-S11), 4. bizonytalan korú négyzetes gödrök (Sl, S3), 5. 19-20. századi gödrök (S4-S5). Leletanyagot mindösszesen két gödör tartalmazott: a 2. számú kisméretű, sekély gödör, melyből őskori, talán szkíta jellegű, vaskori kerámia került elő; és a 13. számú méhkas alakú gödör, melyből csekély számú, de jellegzetes 3-4. századi szarmata szürke kerámia került elő. Tekintetbe véve, hogy a közelben (500 m-en belül) található egy szkíta (Hejőszalonta-kavicsbánya, 5. lh.) és egy szarmata telep is (Hejőpapi-073/5 hrsz., 4. lh.) az objektumok szórványos előfordulása nem meglepő. A bizonytalan korú cölöplyukak és gödrök kora pedig elképzelhető, hogy inkább a 1920. századi objektumokhoz köthető, mivel a 2. lelőhely nagy részén a humuszban, illetve a felszínen is tapasztaltuk recens korú kerámiatöredékek előkerülését. A kisméretű négyzetes gödrök talán szintén ehhez a korszakhoz köthetőek, annak ellenére, hogy az egyik (Sl) leletanyagot nem tartalmazott, a S3-ból pedig rossz megtartású, talán állati csontok kerültek elő. Összességében tehát megállapíthatjuk, hogy a több, mint 1,5 ha területű lelőhelyen mindösszesen 2 db biztosan régészeti korú objektum található, ezért a lelőhely teljes feltárása nem indokolt. Sajnálatos tényként kell viszont kezelnünk, hogy a beruházó alvállalkozója, a gépi földmunkát végző cég (Gátépítő Kft.) a területen zajló régészeti tevékenység közben temette vissza a 2. lelőhely kutatóárkait, 2009. május 18-án reggel. Ezért nem kerülhetett sor a feltárt jelenségek teljes dokumentálására, illetve a belőlük előkerült csekély mennyiségű leletanyag elcsomagolására. Hernád folyó völgye, jobb part (Lengyel György-Szolyák Péter) A Miskolci Egyetem Őstörténeti és Régészeti Tanszéke és a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Igazgatóság Herman Ottó Múzeuma 2009. március 9-12. között közös terepbejárást végzett a Hernád folyó jobb partját szegélyező dombvidék 2,5 km széles sávjában a szlovák határtól számított 43 km hosszú szakaszon. A régészeti kutatás a Miskolci Egyetem történelem-régészet szakirányos hallgatóinak képzésében szereplő Terepbejárás című kurzushoz kapcsolódott. Célja elsősorban az volt, hogy megismertesse a hallgatókat a lelőhely-felderítés extenzív terepbejárási módszerével. A terepbejárás főképp őskőkori lelőhelyek felderítésére irányult azért, mert a Hernád szlovákiai szakaszán számos 20-30 ezer éves lelőhely található, viszont a magyarországi szakaszon a kutatás hiánya miatt elenyészők az adataink. A korszakra való tekintettel, a felderítendő terület elsősorban a magaslatokat érintette. A terepbejárás alatt az 1. sz. táblázatban (244. oldal) feltüntetett lelőhelyeket azonosítottuk. Mályir-Lapos (Csengeri Piroska) 2009. november 25-26-án lakóövezeti hasznosítás miatt próbafeltárást végeztünk a 607/26 hrsz-on, a település D-DK-i határában. A megnyitott 330 m hosszú, ENy-DK-i irányú kutatóárokban 20 talajelszíneződést figyeltünk meg, melyek közül 17 biztosan régészeti objektum foltja volt. Az objektumok