A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)

RÉGÉSZET - HAJDÚ Melinda: A Herman Ottó Múzeum régészeti kutatásai 2008

230 Hajdú Melinda geztünk terepbejárást 2008. április 9-én. A domb É-i szélén nagy mennyiségű középkori leletet, míg teljes területén kevés őskori leletet (kerámiatöredékeket, kova és obszidián pattintékot) találtunk — kivéve annak Ny-i részét. Feltételezhető, hogy az intenzív középkori település a domb É-i felén létezett, míg az őskori település nagyobb területre terjedt ki. A domb 10 m-re emelkedik ki a környező felszínből, É és ÉK felé határozott esésű, így valószínű, hogy a Potranyik-patak Ny-K-i irányú szakaszától közvetlenül D-re található területekre már nem terjedtek ki a régészeti korok települései. A domb É-ÉK-i lejtőin valószínűleg az eróziónak köszönhetően találunk nagy mennyiségű középkori kerámiatöredéket és követ. Munkatársak: Hajdú Istvánné, Hajdú István, Nagy Zoltán, Gyárfási József. Sajókaza-Papszer (Szörényi Gábor András) A műemlék református templom keleti szomszédságában épület alapozása során végeztünk rétegmegfigyeléseket. Az árok metszetében 17. századi leletanyagot találtunk, de objektum nem volt hozzá köthető. A kora újkori kerámiák a közelben lévő középkori/kora újkori településmagból származó másodlagos helyzetű leletek. Az alapárokban ezen kívül egy őskori eredetű, kiégett oldalfalú gödröt azonosítottunk. Sajónémeti- Vár-hegy (Szörényi Gábor András) Kora téli időszakban készítettük el a vár mikrodomborzati felmérését, Nagy Zoltán régésztechnikussal, Luby Viktor és Simon József egyetemi hallgatókkal. A felmérés során lézeres mérőállomással 737 mért pontot vettünk fel. Az objektumban összesen 11941 m

2-t mértünk fel. A markáns terepi elemekkel bíró vármag és elővédek területén átlagban 2x2 méterenként vettünk fel pontokat, a külső, váron kívüli terep felmérésénél pedig ritkásabban. A terepi elemek alapján egy 13-14. századra jellemző nemesi várral számolhatunk. A markáns méretei és formája (10 m-es meredek kiemelkedés) felteszik a kérést, hogy nem egy mottéról van-e szó? A várat három oldalról őrző háromszög alakú elővédművek kuriózumnak számítanak, formájuk alapján gyanús, hogy későbbi, 15. századi rendszerek. Ugyancsak efelé mutat a nyugati előretolt elővédmű, mely analógiák alapján (Zagyvafő) szintén 15. századi eredetű lehet. Sajószentpéter és Sajóecseg között, a „ vasúti őrháztól északra " elnevezésű lelőhely, illetve Sajószentpéter, 26. sz. főút, 2. lelőhely (Csengeri Piroska) A lelőhelyek megelőző feltárására a 26. sz. főút négynyomúsítása kapcsán került sor 2008. április 28. és július 11. között. Az ásatás utolsó szakaszában bebizonyosodott, hogy a két egység egy lelőhely része, melyet Sajószentpéter-Vasúti őrháznak neveztünk el. E lelőhely a Sajószentpéter és Sajóecseg között húzódó, mintegy 2,5 km-es dombvonulaton helyezkedik el. A feltárás során 22966 m

2 területet nyitottunk meg, melyen 483 stratigráfiai egység került elő. A települési nyomok a középső neolitikumból (AVK 2. fázis, illetve bükki kultúra), a késő bronzkorból, a vaskorból (szkíta kor?), valamint a császárkorból (3. századi germán település) származnak — hulladékkal, omladékokkal feltöltött gödrök, gödörkomplexumok, oszlophelyek, földbemélyített házak, temetkezések, természetes betöltődésű, szabálytalan gödrök. A feltárási terület É-i széléhez közel, a dombvonulat ÉK-i lábánál egykori vízfolyás feltöltődött medrét találtuk, melyből nagy mennyiségű 16-17. századi lelet került elő. Feltevésünk szerint a tárgyak egy folyami átjáró/híd közelében eshettek a vízbe. Munkatársak: Homola G. Krisztina, Horváth Antónia, Hajdú Melinda, Hajdú